Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
2007. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Nem szeretem Horn Gyulát, mivel 1956-os karhatal- mista szerepét máig homály fedi. Mind ez nem jelenti azt, hogy ha megszólal, ne figyelnék oda. Az is igaz, hogy nyilvánosan ritkán szokott megszólalni. Viszont ha mond valamit, akkor annak üzenet értéke van. Ez történt néhány napja is. Volt miniszterelnök kemény szavakkal bírálta azt az ámokfutást, mely jelenleg az egészségügyben (is) történik. Nem vitatta, hogy az ágazat komoly reformra szorul. Példaként emlegetett néhány nyugati államot, ahol az egészségügy pár év alatt, komoly átalakuláson ment keresztül. Hangsúlyozom, hogy néhány év alatt. Mind ezt nálunk pár hónap alatt szeretnék megoldani. Ez váltotta ki Horn Gyula bírálatát. És természetesen az „eredmény,” mely elképesztő káoszhoz vezetett. Sőt, ma már úgy tűnik, hogy az egészségügy szinte teljes szétveréséhez. A volt miniszterelnök szerint, az emberektől nem szabadna, mert erkölcstelen, „nevelő célzattal” vizitdíjat szedni. Még sem ezt tartja a legnagyobb bajnak. Elmondása szerint, ma senki nem tudja, hogy az egész káosszal, mely reform címszó alatt folyik, mi a hatalom célja. Merre tartunk, és mit akarunk, és mind ennek mi lesz a következménye. Bár ez utóbbi már kezd kibontakozni, mint említettem, a teljes káosz, és az egészségügy összeomlásának formájában. Ez ellen emelte fel a szavát Horn Gyula. Volt még egy üzenete a figyelmeztetésnek. Bár ez a régi szocialista időket idézve, kódolva volt. Arról szólt, hogy egy törpe párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, mely mögött a jól ismert politikai és vallási körök húzódnak meg, nem élvezi a lakosság 2-3%-nál nagyobb tömeg bizalmát, mégis jogot formál arra, sőt, úgy érzi, hogy nekik arra elhivatottságuk van, hogy az ország gazdaságát vezessék, és főleg tönkre tegyék. Az egész kísértetiesen hasonlít Kun Béláék tündöklésére, az 1919-es vörös vircsaft idején, vagy Rákosi, Farkas, Gerő triumvizátus országlására. Természetesen a mostani módszerek sokkal kifinomultabbak, alkalmazkodóbbak. A figyelem elterelése, az alattvalók szellemi akolba terelése, napjaink neoliberális politikájában meghatározó. Ennek része, vagy szelete az egészségügy leépítése, majd üzleti alapokra helyezése. Csak előtte a rendszerből ki kell szórni mindenkit, akinek jelenléte gazdaságtalan, és várhatóan nem duzzasztja a liberálisok bankszámláját. Meg is kapta „szegény” Gyula azonnal, az ország rontó oldaltól, hogy populista. Akinek bármiben is eltér a véleménye, vagy csak rest emelni az elvárt nyelvcsapásokat, az populista, rasszista, antiszemita, fasiszta, meg amit még akarnak. Mind ez ellen nincs apelláció, ezt le kell nyelni. Csak az a kérdés, hogy még meddig? Az elhíresült balatonöszödi beszél után, Gyurcsány Ferenc az ellenzék, de mondhatni minden jóérzésű ember szemében nemkívánatos személy lett. Ezt a Fidesz és a kereszténydemokraták azzal adják a kormányzó pártok tudtára, hogy amikor napirend előtt miniszterelnökünk el kezd „hablatyolni” felállnak és kivonulnak az ülésteremből. így megy ez hónapok óta. A talpnyaló médiák, ezek sokszor gúnyolódnak, és úgymond érthetetlenségüket fejezik ki. Gyakorta hangulatkeltésként definiálják, vagy egyéb jelzőket akasztanak rá. Érdemes itt egy percre megállni. Kétségtelen, hogy egy ilyen kivonulásnak megvan a maga teátrális jellege. Nincs ebben semmi baj. Ugyanis az ellenzék ezzel is érzékelni akarja, hogy egy erkölcsileg és morálisan lenullázódott alak, újabb hazudozásaira nem kíváncsi. Néhány napja nyilvánosságra került, hogy az MSZP tavaszi tisztújítása alkalmával, az elnöki székre egyetlen személy aspirál, Gyurcsány Ferenc. Mind ezen érdemes elgondolkodni. A Magyar Szocialista Párt, zárta sorait, és úgy tűnik, hogy egy emberként kiáll Gyurcsány mögött. Ez egy érdekes momentum. Ugyanis a párt pontosan tudja, hogy miféle alak ez a Gyurcsány. Már nem is próbálják mentegetni, magyarázni jellemét, vagy egész pontosan jellemtelenségét. Az MSZP-ben az, az általános vélemény, hogy ezen úgy sem lehet, meg minek változtatni. Inkább politikai ellenfelét, Orbán Viktort kell hasonló személynek bemutatni. Ehhez nagyon jól illik a szocikban mindig is megbújó rasszizmus. Ennek szellemében, úton és útfélen hangoztatják, azt az általuk kreált megbélyegzést, hogy Orbán Viktor cigány származású, és a neve, eredetileg Orsós volt, csak magyarosította. Ismerve az országban a cigány bűnözés miatti ellenszenvet, ezt próbálják meglovagolni a balliberálisok. Itt nem arról van szó, hogy az ellenzék máshogy képzeli el az ország sorsát, hanem egy morálisan és erkölcsileg súlytalanná vált, minden szempontból értékét vesztett, európainak nem nevezhető, sivár, de annál agresszívabb és gonoszabb hatalmi elit, áll szembe egy magasabb rendű eszméket hirdető fiatal demokratákkal, és a vele szövetséges keresztény párttal. Azzal a párttal, melynek olyan ismert támogatói vannak, akik a nemzet tartópillérei, akikre egy nemzet méltán lehet büszke, akik örök keresztény értékeket hirdetnek, és egy pillanatra sem feledkeznek meg határon túli testvéreinkről. Velük szembe állnak a (körmös) Bauerek, a Konrádok, a Pa-Dö-Dő-k, a Bolgárok, vagy a Farkasháziak, hogy a többi súlytalan személyt ne is említsem. Az érték áll szembe a „bóvlival.”
