Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Azoknak a magyaroknak, akik még nem látták színpadon vagy soha sem olvasták AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT. A mindössze negyvenegy évet élt Madách Imre (1823- 1864) főmüve, AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, már több mint száz éve keresett olvasmány és siker-színdarab. A műről írt magyarázatok és kommentárok, az egyes színielőadásokról közölt bírálatok kisebb könyvtárat tesznek ki. Ki tudná azt pontosan megmondani, hogy hányszor játszották színpadon ezt, az egész világirodalomban egyedülálló hatalmas alkotást? Az Ember Tragédiáját többször lefordították németre, franciára, angolra, olaszra, svédre, szerbre, bulgárra - sőt, még románra is. Ez a nagyszabású drámai költemény örökérvényű igazságokat hordoz magában. A mostani elanyagiasodott, agyonanutomatizált, alaposan próbára tett világban nagyon is időszerű elgondolkozni a mű mondanivalóján. Madách 186o-ban fejezte be nagy művét, még életében megéri a könyv első kiadását, 1861-ben. Színpadon 1883-ban mutatják be először, 2o évvel a költő halála után, a budapesti Nemzeti Színházban. A drámai költemény 15 színből áll, melyek elvezetnek minket a Teremtéstől az emberiség nagy történelmi eseményein és társadalmi változásain át a Föld Kihűléséig, hogy aztán az utolsó színben levonhassuk a logikus következtetést, az Ember földi magatartásának a lényegét. Az első szín a mennyekben játszódik le, a Föld megteremtése után. A teremtő Úr és az Őt dicsérő angyalok vannak jelen. Ott van a bukott, gonosz angyal is LUCIFER. Ő, a gonosz, a kísértő, a “tagadás szelleme” aki végigvonul az egész Tragédián, akárcsak a mindennapi, igazi életben. Rögtön feltehetjük a kérdést: Miért hagyta az Úr működni Lucifert, a gonosz, bűnbeesett, bűnrecsábító angyalt? Hiszen elpusztíthatta volán - de mégsem tette. Hagyja, hogy mind a mai napig műküdjön. Sőt, néha az az érzésünk, hogy a Gonosz, nemcsak hogy létezik és tevékenykedik, hanem az egész teremtett világon eluralkodik! Az Úr lélekkel áldotta meg az Embert. A léleknek pedig élnie, működnie kell. Ha nincs jelen a Gonosz, akkor nincs ellentmondás, nincs kísértés. Ha nincs mi között választani - akkor a lélek elhal, elsorvad mint valami amire nincs szükség. A Jó és a Rossz közötti harcban áll vagy bukik, erősödik vagy gyengül a lélek. A Jó és a Rossz úgy tartozik össze mint a fény és árnyék: egyik sem létezhet a másik nélkül. Rajtunk, lélekkel megáldott embereken múlik, hogy a Jó vagy a Rossz kerekedik felül. Madách Ember Tragédiája az első három színben 2007. február követi Bibliát, a Teremtés Könyve szövegét. Lucifer követeli a maga részét a Teremtésből. Arra hivatkozik, hogy ő, mint a tagadás szelleme mindig jelen volt és van. Az Úr , mint tudjuk, megátkoz két almafát, a Tudás és a Hal- hatalanság fáit, és Lucifernek adja. Lucifer kevesli ugyan, de végül is azt mondja: “...egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.” A második szín a Paradicsomban játszódik le. A történetet ismerjük. Lucifer ráveszi mind a hiú nőt, Éva anyánkat, mindpedig a büszke Ádámot, hogy a Tudás fájáról gyümölcsöt szakítsanak. Ezt az Úr még elnézi nekik, de amikor a Halhatatlanság fájához közelednek - egy Cherub lángoló pallóssal elébük áll és kiűzi őket a Paradicsomból. Úgy tűnik, hogy Lucifer győzött. A harmadik színben a paradicsomon kívül találjuk az első emberpárt. Itt alakul ki a család és a magántulajdon eszméje. Lucifer megállapítja: “ .... e két eszme nő majd szüntelen, Amíg belőle hon lesz és ipar, Szülője minden nagynak és nemesnek, És felfalója önnön gyermekének,” Ádámot, bár büszke és magabiztos, mindazonáltal kétségek gyötrik és többet szeretne tudni a jövőt illetően. Éva, az örök nő is kíváncsi az elkövetkezőkre: “...Hadd lássam én is, e sok ájulásban Nem lankad-é el, nem veszít a bájam.” Lucifer, hogy megláthassák jövőjüket álmot bocsájt rájuk.... A következő kilenc szín bemutatja az emberiség történetét, kiragadva egyes jellemzőbb eseményeket. Minden egyes ilyen “történelmi szín”értékes tanulságokat rejt magában. Az egyiptomi, (negyedik) színben az embertelen kizsákmányolásra alapozott puszta dicsőséget látjuk. Ádám, mint Fáraó, nem boldog. A tömeg állammá szervezésében, a demokráciában látja a jövőt. Itt is megjelenik Éva, fellobog a szerelem kettejük között. De Lucifer közbelép, bemutatja a Fáraó dicsőségének elmúlását, az élet céltalanságát. A következő szín (az ötödik) Athénben játszódik le. Itt Madách, Ádám képében egy neves görög hadvezérnek, (Miltiádesz, Kr.e. 554-489), a híres marathoni csata győztesének tragédiáját mutatja be. A demokrácia hátulütőinek csíráit ismeri fel itt a néző vagy az olvasó. Adám-Miltiádeszt, a demagógok által manipulált tömeg óhajára kivégzik. A hős, Lucifer legnagyobb csalódására, félelem nélkül, büszkén megy a halálba. A hatodik szín Krisztus születése utáni, de még pogány Rómát mutatja be, az ott dívó buja, erkölcstelen multozást. Ádám, mint Sergiolus (híres gladiátor, a római felső tízezer nőinek hivatásos szeretője) és Éva, mint egy ilyen római nő, együtt mulatnak züllött társaságukban. Júliában felébred az édeni Éva. Ádámmal együtt meg
