Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám

2007. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 KENYÉR ÉS RÓZSA ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET EMLÉKEZETE SZÜLETÉSE 800. ÉVFORDULÓJÁN Sárospatak, 1207 — Marburg, 1231 Mi lehetett a nem egészen négyéves leányka, Árpád- házi- Erzsébet úti csomagjában vagy éppen köténykéjé­ben, amikor 1211-ben a türingiai Wartburg várába indult? Talán egy számára nagyon kedves játékbaba vagy édesanyjától, a később politikai gyilkosság áldo­zatává vált Gertrúdtól egy személyes emlék. Ám ezek mellett talán magával vitt egy darabka magyar történel­met is, a Szent István által jó kétszáz évvel azelőtt ke­reszténnyé tett ország múltját. A külső támadásoknak szüntelenül kitett és Európát amolyan védőbástyaként újra és újra megóvó haza iránti vágyakozását. Buda vagy a magyar koronázóváros, Pozsony szépségeit vagy éppen a szépséges Tihanyi-félszigetet... Azt nem tudjuk, hogy a személyes keresztyén hit egy kis csíráját magával vitte-e. Talán igen, hiszen atyja val­lási elkötelezettsége Európa-szerte ismert volt. És ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy a négyéves kislány köté­nyében ott lapulhatott egy, a hazai ízeket őrző darabka kenyér... Nem tudom, nem is akarom a szép legendát kikerülni. Amikor húsz évvel később már nem egy csöpp leányka, hanem egy immár sokat próbált asszony kötényében la­pult kenyér. Mi mindent átélt ezen évek alatt! Hírt ka­pott édesanyja haláláról, majd jegyese, az ifjabb Her­mann halt meg váratlanul. Később feleségül vette őt an­nak testvére, Lajos, akit előbb egy fiú-, majd egy leány- gyermekkel ajándékozott meg. Aztán még meg sem szü­letett a harmadik gyermek, amikor a keresztesháborúba készülő Lajos meghalt, és Erzsébet húszévesen özvegyi sorba jutott. Tudjuk, a család nem nézte jó szemmel Erzsébet jóté­konykodását: hogy egy éhínség során a tartománygrófi udvar készleteit is szétosztotta a szegények között, ispotályt alapított, hogy enyhítse a legszegényebb bete­gek szenvedésit. Maga is kemény munkát végzett, fo­násból tartotta fenn magát, sőt szerény jövedelméből az elesetteket és a betegeket is támogatta. Tevékeny hite az eisenachi ferencesek körében is mélyülhetett. Nem cso­da, hogy a számtalan ábrázoláson szereplő legenda sze­rint a tiltás ellenére a kötényében hordta a szegényeknek a kenyeret, amely aztán rózsává változott. Jó türingiai barna kenyér volt nála? Vagy talán a ha­zai ízeket őrző, magyaros fehér kenyér? Nem, egyik sem. Vallom, hogy néhány galileai árpakenyér volt a kötényében. Mintegy abból a tizenkét kosárból, amely Jézus csodája nyomán megtelt kenyerekkel. Mert Erzsébet Jézus tanítványa volt. Követte a Mester útmutatását: "Ti adjatok nekik enni!" (Lukács 9:13.) Nem azt nézte, hogy ez lehetetlen, nem hivatkozott saját maga elesettségére és törékenységére vagy éppen a fel­adat lehetetlenül nagy voltára, hanem törte és adta. Tör­te és adta. Elgondolkodtató, hogy — Lukács tudósítása szerint - - "mintegy ötezer férfi volt ott" (9:14), mi most mégis egy asszonyt látunk magunk előtt, aki multiplikátorként mintegy folytatja a jézusi kenyérszaporítást. Alighanem mind a középkorra, mind a mi világunkra jellemző, hogy a nők mutatnak különösen példát a leleményes szeretetre és az önfeláldozásra. Erzsébet a nőiség szinte minden fázisát átélte életének rövid huszonnégy éve alatt. Volt hazáját elhagyni kényszerülÁ gyermek, vi­dám leányka, kijelölt vőlegényét elveszítő menyasz- szoriy, boldog szerelmes, édesanya, szomorú özvegy, megszokott környezetét elhagyni kénytelen, lenézett asszony, szent életű nővér, legyengült testű szenvedő... Kié Szent Erzsébet? A türingiaiaké, hiszen mégiscsak e német tartományban formálódott ilyen csodálatos asz- szonnyá? Vagy mivel mi adtuk őt Európának, mienk, magyaroké? Kultusza az Árpád-háziak lelki megerősö­dését eredményezte. Nem, ő igazán egyikünké sem, hanem Jézusé. Mert Őhozzá tartozott, és az Ő programját valósította meg. Ennek nyomán ő az egész keresztyénségé, katolikusoké és protestánsoké, hiszen sorsával és máig ható cseleke­deteivel arra emlékeztet minket, hogy csak akkor va­gyunk a Mester tanítványai, ha tevőleges szeretettel, ön- feláldozóan segítjük a bajba jutottakat, a szegényeket, nyomorultakat és nélkülözőket. Gondolnunk kell a mai menekültekre, a természeti csapás vagy emberi méltány­talanság által sújtottakra, a munkanélküliekre, hajlékta­lanokra, AIDS-s betegekre, utcagyerekekre. Milyen jó lenne, ha a "Ti adjatok nekik enni" jézusi parancsát sok mai Erzsébet megértené az erfurti lakótelepen és ro­mániai utcákon, palesztin menekülttáborokban és buda­pesti kórházakban! Mindennek nyomán ha mi keresztyének öt árpake­nyérrel és két hallal is el merjük kezdeni a világ sze­mében eleve hiábavalónak számító munkánkat, és ha Szent Erzsébet példája nyolcszáz év után is valósággá válik, akkor ő egész Európáé és a világé is lehet. Mert a világnak, keleten és nyugaton, északon és délen szüksé­ge van azokra, akik meghallják a jézusi szót: "Ti adjatok nekik enni!" Mai igazságtalan társadalmi berendezkedések kiigazí­tása, békétlen emberek kiengesztelése, politikai pártok által megbolondított közösségek megvigasztalása — ta­lán éz sem lenne kisebb csoda, mint amikor a kötényben rejtegetett kenyér rózsává válik. Dr. Fabiny Tamás ev. püspök (ERŐS VÁR) Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom