Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám

2007. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Mindenki Ufe-. karácsonyfája Nem az üzleti haszon gyarapítására szolgáló, már no­vemberben megjelenő karácsonyfákról lesz most szó, hanem azokról a szeretetből felállított fákról, amelyek az ünnep öröméből és szelleméből juttatnak valamit a nincsteleneknek és otthontalanoknak. A gondolatot Slachta Margit vetette fel és valósította meg a szociális testvérekkel és munkatársaikkal. Slachta Margit egy amerikai kőrútján látott először mindenki számára fel­állított karácsonyfát, melynek magyarországi felállítá­sa már körútja előtt megfogalmazódott benne. "Ilyet akartam - írja feljegyzéseiben - annak idején az első kerületben felállítani (1920-22 között a kerület nem­zetgyűlési képviselője volt), hogy ne csak az otthonok ünnepeljenek, legyen karácsonyuk az otthontalanok­nak is. De eltérítettek tervemtől, mivel szokatlannak találták. Én pedig nem mertem elég erősen akarni, mert nem tudtam, hogy ez a gondolat már megvalósult valahol. Most hát viszek magamnak is ajándékot a mindenki karácsonyfájáról: azt a tanulságot, hogy ha valaki valamit meg akar valósítani, sohase kérdezze, szokatlan-e, volt-e már, hanem csak azt, hogy: jó-e?" Mivel jónak találta, elhatározta, hogy megvalósítja itthon is. Alapos szervezőmunka előzte meg az ese­ményt, amely 1927-ben történt. Minden fának volt egy "anyja", aki munkatársakat vett maga mellé - adomá­nyokat gyűjtöttek, csomagokat készítettek - és meg­szervezték az ünnepséget. A Nemzeti Újság tudósítója így ismertette például a kültelki ünnepélyt: "Az An­gyalföld legsötétebb részén, a Szent László út egyik üres telkén sok-sok gyermek vette körül a csillogó fát. A díszes fa alól aztán előkerültek az ajándékok, ame­lyeket a karácsonyfa-anya és munkatársai gyűjtöttek össze. Ezer apró csomag. És amíg a gyertyák szelíden lobogó lángja felmelegítette ezeknek az apró emberek­nek a szívét, a ragyogó fa fényében megtorpant az utca forgalma a szokatlan látványtól. Munkáskülsejű embe­rek alázatos lélekkel emelték le kalapjukat..." Az utcák karácsonyfájának leikéről Slachta Margit testvér egyik rádióbeszédében így szólt: "Az utcák ka­rácsonyfáinak alapgondolata ez: mint ahogy a Megvál­tó mindenkihez, mindenkiért jött, úgy ezek a fák sem zárják ragyogásukat és fényüket védő falak közé, ott állnak mindenki örömére. Szeretettel köszöntenek mindenkit úgy, ahogy az élet, az utca eléjük sodorja őket: szegényen, szenvedőn, gondtelten, közönsége­sen, rongyosan, bűnösen, cinikusan, lázadón vagy le­törtem Amint a Megváltó a legbetegebbekért, a leg­gyöngébbekért, a legsajnálnivalóbbakért jött elsősor­ban, úgy ezek a fák is ilyenekért vannak itt." A 1938-tól - a boldog "visszacsatolás" idején a ha­zatért városok nevei díszítették az utcai karácsonyfá­kat. A háború ideje alatt a szeretet találékonysága ván­dorfákat vitetett Budapest nyomortanyáira, hogy ott hirdessék Krisztus születésének valóságát. 1944-ben a szovjet hadsereg éppen december 24-én kezdte meg a főváros két hónapig tartó ostromát. Ennek ellenére, egy honvédségi teherautóra szerelt "mozgó fa" járta a várost, gramofon zengte rajta a karácsonyi énekeket. Megállt a város forgalmasabb helyein, a szokott aján­dékcsomagok helyett karácsonyfagyertyákat osztogat­tak, akkor az is nagy érték volt. Márai Sándor napló­jában így emlékezett vissza erre: "Mikor már besöté­tedett, el is felejtettük, hogy elsötétítés van, és az égő gyertyájú fával száguldoztunk végig az utcákon, a hi­dakon. Felettünk pedig keringtek a halált osztó gépma­darak ... mindenki el volt már szánva mindenre. Egy magyar honvéd volt a sofőrünk, aki a végén azt kérte, adjuk a honvédségnek a karácsonyfát, hadd legyen ne­kik is karácsonyuk ma este, ki tudja, nem az utolsó-e?" Igen, sokaknak az volt az utolsó. - Eljött a béke. 1947-ig még a Szövetséges Ellenőrző Bizottság segít­ségével újra kigyulladtak a mindenki karácsonyfáján a gyertyák, majd állami intézkedésre megszűntek. A rendszerváltás óta a karácsonyfa a vásárlásra, be­szerzésre buzdító reklámfogás lett. A vásárlás, az anyagi haszon ünnepévé silányították Krisztus Urunk születésének ünnepét. Állítsuk helyre magunkban és környezetünkben az ünnep szellemét! Ez az ünnep - mint olvastuk - "a lélek örök értékéről, a lelki újjászületésről, az isten­gyermekségről, a szeretetről és az örömről" szól, arról az örömről, hogy Isten egészen hasonló lett hozzánk, eljött közénk, hogy bennünket Magához hasonlóvá te­gyen. Mona Ilona (Új Ember) Illés Sándor Egy régi karácsony Nagy ünnepek hitet adó meleg fényét életünk végéig megőrizzük a szívünkben. Olykor-olykor még a haran­gok zúgása is felrémlik bennünk. Ilyenkor behunyjuk a szemünket, és visszagondolunk az ünnepre. Az ott­honra, arra a régi házra, anyánk szavára, tenyerének simítására a fejünkön. így vagyok én a régi karácsonyokkal. Már december elején megkezdtük a készülődést. Betlehemesek járták az utcákat, a közeledő ünnepet hirdetve. Alkonytájt bezörögtek a kapun, és megkér­dezték: "Meghallgatják-e kendtek az angyali vigassá­got?" A mama beinvitálta a vendégeket, jöjjenek csak, örömmel fogadjuk őket. Betódult erre a kis sereg: két angyal, két pásztor, meg az Öreg, aki kócból szakállat

Next

/
Oldalképek
Tartalom