Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-11-01 / 11. szám

2007. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13

„Zsidókra vadászva?...”

Sokszor figyelmeztettünk már arra, hogy Magyarország segítségre szorul, mert az úgynevezett „rendszerváltás” alkalmával nem az elnyomóitól, csak a nemzeti vagyontól szabadították meg. Ma már teljesen világos, hogy a rendszerváltást a kommunisták alaposan megtervezték. A terveket saját ügynökeikkel, nomeg néhány naiv balek statisztaként való felhasználásával sikeresen végrehajtották. A diktatúra maradt, csak a módszerek változtak. Sajnos, aki külföldön él, az el sem tudja képzelni, hogy létezhet diktatúra közvetlen fizikai terror nélkül is. De tessék csak megnézni, lett-e tehetséges magyar munkásból, parasztból, értelmiségiből a rendszerváltás után sikeres vállalkozó? Ha igen, nagyon kevés ilyen akad. És hány tehetségtelen kommunista káder vagy kádercsemete szerzett hatalmas vagyont régi kapcsolataira támaszkodva? Rengeteg.

Kinek a kezében van a gazdasági hatalom? Kinek a kezében van a média? Kinek a kezében van minden téren a tényleges hatalom? És ki van kirekesztve a hatalomból? Kirekesztve a magyar nép van. Ezért állítjuk, hogy Magyarországon ma diktatúra van, és a népnek semmi eszköze nincs, hogy a diktatúrát lerázza. Ez azért is lehetetlen, mert jó kommunista szokás szerint nincs olyan hely, ahol ne lenne a hatalomnak beépített embere, ügynöke, provokátora, besúgója.

A diktatúrára vonatkozóan azonban nemcsak kinyilatkoztatást teszünk, hanem be is fogjuk bizonyítani állításunkat.

Közismert, hogy a „Nyugat” semmit sem tett, hogy megtisztítsa a kommunista szeméttől a szovjet elnyomás alól „felszabadult” országokat. Közismert, hogy milyen jóban voltak ezekkel az utolsó években, és mennyi előnyt húztak a végtelenül korrupt kommunistákkal folytatott üzletelésekből. A rendszerváltás után vidáman folytak tovább a nyugatiak üzletelései, ugyanazokkal a kommunista partnerekkel, csak a kommunista partner állami cége (nemzeti vagyon) időközben, privatizálva a kommunisták magán birtoka lett. Közismert, hogy dr. Antall mind az „őszi nagytakarítást”, mind a „tavaszi nagytakarítást” elmulasztotta, azaz nem bolygatta a kommunista hatalmi rendszert, csak a felületét. Közismert, hogy dr. Antall, dr. Kónya, dr. Kónyáné és dr. Salamon az MDF és a magyar nép háta mögött és feje felett paktumot kötött az SZDSZ-szel, és ebben a médiát meghagyta azok kezén, akikén Kádár és Aczél alatt volt. Közismert, hogy 1990 óta minden kormány aggályos gondossággal ügyel rá, hogy 56 szerepet ne kapjon, sem a hatalomban, sem a közéletben, de még a gondolkodásban sem; igyekeznek minél távolabbra szorítani 56 szellemiségét az érvényesülés lehetőségétől.

Aztán elérkezett 2006, az 50. évforduló. Közismert, hogy (ügynökei révén végrehajtott provokációk után)

milyen ádáz gyűlölettel rontott rá a hatalom az ünnepre és a népre, bizonyítva ezzel saját kommunista mivoltát és a diktatúra tényét. Mi az, ha nem diktatúra, amikor az utcán, arcon fekvő, hátrabilincselt kezű ember ujját hátrafeszítve eltöri egy arcát rejtő rendőregyenruhás személy, közben pedig másik rendőregyenruhás személyek a földön fekvőnek lábát is eltörik. Mi az, ha nem gátlástalan diktatúra, ha a letartóztatottakat nem a rendőrségre viszik, hanem titkon a Rádió udvarára, és ott kínozzák őket vadállati módon? Mi az, ha nem diktatúra, ha nem tudjuk, kik bújnak az egyenruhákban? A rendőrterror után pedig kitüntetik a vezetőket... Mi ez, ha nem diktatúra?

Ezek után jogos kimondani, hogy ha a mai Magyar- ország történelmének egyetlen folytatható demokratikus hagyományát, 1956-ot és ünnepét így kezelik, akkor ott a magyar nép a hatalomból teljesen ki van szorítva, és diktatúra áldozata. A bizonyítás tehát teljes, de van még, ahogyan szokták mondani, „hab a tortán”. Idézeteket fogunk felsorolni, feltéve a költői kérdést, hogyan kezelendők az ilyenek egy demokráciában?

Gyurcsány elszólja magát: „Nem merjük birtokba venni az országot ... Ha ez megtörténik, kiteljesedhet a rendszerváltás.” (Népszava 2007. október 6.) Gyurcsány tehát nem szolgálni akar, hanem hódítani, birtokba venni. Uralomra tör. A rendszerváltás lényege az ő uralmuk biztosítása.

Gyurcsány: „Visszaadjuk az emberek hitét, hogy a közügyek róluk, az ő életükről, nem pedig a politikusok hatalmáról, egzisztenciájáról szólnak”. Tehát nincs hit, de ők uralkodnak. Ezt még a 2004. évet értékelő beszédében mondta!

Gyurcsány: „Napjainkban a lakosság nagy részének megrendült a bizalma a politikai osztály egészében.” (Népszava 2007. október 6.) Most már csak megállapítást tesz. Hová lett a hit visszaadása? Továbbra is ők uralkodnak.

Gyurcsány: „Most azt a bélyeget akarják ránk sütni, hogy nemcsak hazudunk, hanem lopunk is, noha már a hazugság vádja is tisztességtelen volt és hazug.” „Egyértelműen, tisztán és világosan beszélek mindig, és bízom benne, ez az egyenes beszéd vonzza a frakció- és a párttagok többségét is.” (Népszava 2007. október 6.)

Megismételjük: „Egyértelműen, tisztán és világosan beszélek mindig”, mondta Gyurcsány. De mondott ő mást is, pl. 2005 nyarán: „A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom.” És emelték az adókat.

Aztán 2006 február 20-án a Magyar Televízió egyik riportere megkérdezte Gyurcsányt, hogy miért kevés a bátorság ahhoz, hogy kimondja, hogy akár megszorító intézkedések is lehetnek szeptembertől, nyártól. A frappáns válasz Gyurcsány Ferenctől: „nem a bátorság hiányzik, nincs ilyen szükség”. Nincs szükség, de csinálták és csinálják...