Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. november Belekeveredtem Mióta a miniszterelnök környezetéből minden nap kipattan egy újabb botrány, a magyar közélet egy izgalmas krimihez kezd hasonlítani. Ahol mindig megvan a tettes, de az indíték hiányzik, mert az elvész valahol a pók hálójában. A pókig pedig, mely a háttérben szö- vögéti a hálóját sohasem jutnak el, mert védi azt a mentelmi jog. S a beton, melyet tizenhét évvel ezelőtt öntöttek egy bizonyos kerek asztal mellett sürgölődő úriemberek. Az éppen aktuális miniszterelnök így biztonságosan ágál a háttérben, mostanában éppen a tiszta közéletről és a fekete gazdaság kifehérítéséről prédikál, mely már szürkül, csak éppen mi nem érzékeljük. Illetve éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, de hát ez a mi hibánk, mert ilyen esetekre találták ki azt a jó tanácsot, hogy ha meg akarjuk ismerni a közéletet, nézzük gyakrabban a Magyar Televízió Nap - Kelte című műsorát. Ott megmagyarázzák nekünk, hogy kétszer kettő az öt. S aki Or- wellt nem olvasta, akár el is hiszi. Én sajnos nem tartozom e „szerencsés” emberek közé főleg azóta, mióta én is belekeveredtem. Bizony, oda a „szüzességem” s nem tudom, ezután egyáltalán bírálhatom-e még a rendszert? Történt ugyanis, hogy egy dolgozatot szerettem volna beköttetni s kisebb utánajárás után el is jutottam egy nagyobb üzletbe, melyből több is van Budapesten s ahol az árusítás mellett ilyen szolgáltatást is nyújtanak. Érdeklődésemre bemutattak egy szimpatikus fiatalembernek, aki alaposan kikérdezett óhajaimat illetően, de főként arról faggatott, hogy van-e szükségem számlára. Miután megnyugtattam, hogy nincs, cinkosan rámkacsintott és közölte, hogy a megrendelés rekordidő alatt, másnapra elkészül. Örömömben a kacsintást nem, de a mosolyt viszonoztam és valamiféle hálát is rebegtem, mire a dokumentumot egy mappába tette, felírta a telefonszámot s mielőtt táncos léptekkel elhúzott volna, biztosított, hogy telefonon értesít, amint elkészül a munkával. Kicsit még ácsorogtam az üzletben, mert enyhén szólva, zavart, hogy semmiféle átvételi elismervényt nem kaptam, s ha esetleg elfeledkeznek rólam, nem tudom kire vagy mire hivatkozhatnék, de mivel több felvilágosítást nem kaptam az ügyről, kénytelen voltam kitántorogni az utcára a továbbiakat pedig rábízni a szerencsére. Nem kellett volna aggódnom, mert akkor már hallgatólagosan beavattak engem is a „mutyiba”, csak éppen nem tudtam róla. Alighogy hazaértem, csörgött á telefonom és egy suttogó hang közölte, hol és mikor vehetem át az „anyagot” egy bizonyos összeg ellenében, mely éppen a hivatalos ár volt. Örülhettem tehát, nem vágott át senki, csak egy kis izgalmat okozott. Este tízkor nem ajánlatos a belvárosban sétálni, főleg ismeretlen emberekkel találkozni egy eldugott utcában, de valahogy vissza kellett szereznem a munkát, melyen egy félévig dolgoztam, így vállaltam a kockázatot. Jogászként pontosan felmértem azt is, hogy ezzel tulajdonképpen tettestárs lettem egy csalásban s ha éppen pechje van az emberemnek, én is belekeveredhetek, de nem volt más választásom. Nincs más választásunk. Az ügyeskedés, a csalás, a korrupció végzetesen legyűrűzött ismét a magyar társadalom legalsó rétegeibe és ez az a helyzet, ahonnan visszaút már nincs. Ez az állapot, amikor a polgár a szavazófülke magányában már nem nemzeti sorskérdésekről vagy programokról gondolkozik, hanem arról, hogy mi lesz vele, ha egy olyan kormány jön, amely nem teszi lehetővé a havi tíz-húszezer forintos pluszt, mely éppen az esedékes kölcsönt fedezi. Vagy a gázáremelkedést. Vagy éppen a mama korházi kezelését. Vagy a gyerek tandíját. Kiszolgáltatottá vált a magyar ismét, alig 17 évvel a rendszerváltás eufóriája után. S ami a legsúlyosabb, becsapottnak érzi magát. Eltűnőben van a jobb- és baloldalt elválasztó szakadék is, mert mindkét oldalon csak hitehagyott és reményvesztett embereket találni. Akik akár össze is tudnának fogni végre, de már annak sem látják értelmét. A helyzet ismét leegyszerűsödni látszik. Nemsokára már csak nép lesz és hatalom s akkor elkezdődhet a Dózsa Györgyök ideje. S egy újabb ötszáz év. Ditrói Csiby Éva (mi mit jelent...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy az a marxi tétel, miszerint az állam előbb-utóbb elhal, igaz-e, vagy csak az igazság nem teljes kibontása. A kommunisták, mint tudjuk, általában azt teszik, amivel ellenfeleiket vádolják, s annak az ellenkezőjét cselekszik, amit saját szándékaikról állítanak. Sokan tudják, hogy pontosan mit jelentett a szocialista demokrácia, a szocialista erkölcs és a realizmus, amit szocreálként is aposztrofálhatunk. Természetesnek tekinthettük, hogy a demokrácia egyeduralom, az erkölcs korrupció, kisajátítás, hazugság és csinogli, ahogy Zalában mondják, a szocreál pedig dilettantizmus, műmárvány oszlopokkal díszített panel. Sokan azt hitték, sajnos én is közéjük keveredtem, hogy mindez lelepleződött, és mint társadalmi formáció véget ért. Úgy véltük, hogy a Marx által elhalásra ítélt állam, ha nem is a kommunizmusban, de a polgári demokráciában visz- szahúzódik, s erőit - beleértve a rendőrséget - jól be
