Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-10-01 / 10. szám

4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. október léssel. Hevenyészve elláttam őket, és mentővel rohan­tunk velük a városi kórházba. A látvány itt is szörnyű volt: a holttestek ott feküdtek sorban a fal tövében: a gazdasági igazgató és a fő­könyvelő igyekezett megállapítani a személyazonossá­gukat, írták a névsort, az én két sebesültemet fölvittük az első emeletre, ott volt akkor a sebészet. A folyosókon mindenütt vérző emberek, folyt a vér a kövezeten, már érkeztek rokonok, sírtak, jajveszékeltek, szinte minden orvos itt dolgozott. Természetesen én is ott maradtam. A sebészek operáltak, mi, többiek a sérülés súlyossága szerint osztályoztuk a sebesülteket, elláttuk a kisebb sérüléseket - vagy éppen megállapítottuk, hogy már ké­ső, őt már nem kell megoperálni... Hajnalig dolgoztunk, és igazán csak akkor tudtuk megkérdezni egymástól, hogy tulajdonképpen mi tör­tént, miért történt." Ma annyit tudunk: az elrettentés volt az ávósok célja a sortűzzel. Látták, hogy megmozdult a tömeg, és tudták, a tanácsháza előtt is egyre többen vannak. A laktanya mellett egy munkásszálló volt. Később azt híresztelték, hogy onnan lőttek először a gépfegyver mellett kuporgó ávósokra, ezért ők azt hitték, felfegyverzett tömeggel állnak szemben, és védekezniük kell. Erre vonatkozóan azonban Dudás István és társai, illetve védőik a perben semmiféle bizonyítékkal nem tudtak szolgálni. - Ke­gyetlen és esztelen vérfürdő volt, semmi más. 26-án délután a Győrből érkező nemzeti bizottmány képviselői nyomán néhány fegyveres is bejutott az ávós laktanyába, akik felháborodásukban agyonverték az el­ső, kezük ügyébe került ávós tisztet. (Dudás néhány tiszttársával akkor már elmenekült.) "Másnap, 27-én reggel hatalmas tömeg gyűlt össze a tanácsháza előtt. Tudták, egy ávós tiszt oda menekült. Amikor hallotta, hogy a tömeg tódul föl a lépcsőn, ki­vetette magát az ablakon. A kórházban is ápoltak - és védtek a népharag elől - egy megvert ávós tisztet. Amb­rus őrnagy, a parancsnokom, egy tisztességes katona­tiszt, akit akkor már a nemzetőrség vezetőjévé válasz­tottak, nem látta át a helyzetet, és kiállított egy olyan pa­pírt, amellyel ezt az ávóst kihozhatták a kórházból - a szerencsétlen egy fára fejjel lefelé fölakasztva végezte. Ambrus őrnagy tizenöt év börtönt kapott. 1963-ban megtört emberi roncsként szabadult az akkori amnesz­tiával. Az igazság megköveteli, hogy szót ejtsünk erről is: hogy voltak, akik - talán apjuk, gyermekük vagy fele­ségük esett a sortűz áldozatául - indulatukban olyasmire ragadtatták magukat, amit Isten bocsásson meg nekik..." Székelyhídi doktort is - aki időközben megkapta a le­szerelési okmányát - kihallgatták az eseményeket köve­tően a kiegészítő parancsnokságon. Azt próbálták rábi­zonyítani, hogy az ő alárendeltségébe tartozó katonai mentőautó tört utat 26-án délután az ávós laktanyába be­hatoló fegyvereseknek. Végül felmentették, hiszen ta­núk sora igazolta, hogy ő akkor a kórházban életeket mentett. A sortüz áldozatai mellett további öt halottja volt Mo­sonmagyaróváron a forradalomnak - a megtorlások kö­vetkeztében. Sopronkőhidára kerültek, ott is haltak meg, jeltelen sírba hántolták el őket. 1991-ben Székelyhídi doktor - aki akkor az MDF parlamenti képviselője volt - szervezte meg ünnepélyes újratemetésüket, amelyen Antall József tartott gyászbeszédet. A múlt vállalása tesz egy népet nemzetté - mondotta akkor a minisz­terelnök. Neki akkor még a múlt letagadói ellenében kellett fo­galmaznia ‘56 történelmi valóságának és jelentőségének védelmében. Akkor talán még senki nem gondolta, hogy hamarosan eljön az idő - 2006-ra eljött -, amikor a múlt kisajátítói ellen kell védelmeznünk 1956 magyar for­radalmát. Szöveg és kép: Kipke Tamás /Új Ember/ Tom Lantos egyetlen tanúja Gáti Lovas István Tom Lantos bizottsági elnök vezetésével az Egyesült Államok képviselőházának külügyi bizottsága meghall­gatást tartott. A meghallgatást július 25-én tartották, témája a közép- és kelet-európai „demokratikus át­menet” értékelése volt. A meghívót az amerikai kong­resszus egyik képviselője stábjának lapunkkal rokon­szenvező tagja küldte el. A meghívón feltüntették az egyetlen, eddig megnevezett tanút, aki nem más, mint Charles Gáti, a Johns Hopkins Egyetem tanára. Pályáját a kommunista Magyarországon 1953-ban újságírással kezdő Gátit egyértelműen SZDSZ- MSZP- pártinak tartják. Gáti nem lát semmilyen problémát Ma­gyarországon a demokratikus intézményrendszerrel kap­csolatban, ahogyan ezt korábban már megírta az Inter­national Herald Tribune című lapban. Gáti 2005-ben a HVG on-line kiadásában dicsérte Gyurcsány Ferencet. Egy másik írásában azt fejtette ki, hogy miért nem tetszik neki a lengyel lusztrációs tör­vény, amelynek révén a lengyelek meg akarnak sza­badulni a kommunista múlt hús-vér maradványaitól. Tekintettel Amerika szuperhatalmi státusára, súlya van annak, a kongresszusban miként értékelik majd a magyarországi „demokratikus átmenetet”. Annál talán biztosabban jósolható meg, hogy a békés megemlékezők szemét kilövő, a korrupciógyanús ügyek és a negatív gazdasági rekordok gyártásában élenjáró budapesti kor­mányjó osztályzatot kap-e a két embertől, mint amilyen helytállónak bizonyult Gáti 2001-es jóslata, amikor a Tora-Bora bombázásakor biztosan állította: Oszama bin Ladent elfogják. (MNO)

Next

/
Oldalképek
Tartalom