Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-09-01 / 9. szám

2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 ÚJ KORMÁNYNEGYED ÉPÜL BUDAPESTEN „Pártunk és kormányunk" néhány hete diadalittas önteltséggel tárta a világ és az alattvalók elé a hírt, hogy eredményesen zárult a pályázat, egy új kor­mánynegyed felépítésénél. Valami japán-magyar team nyerte a kiírt teendert. A Podmaniczky utcában, a vas­úti pálya helyén, csupa spenótzöld épületeket álmod­tak meg a tervezők. Ez a rémálom 142 milliárd forint­tal rövidíti meg az államkasszát, és egyben az alatt­valókat. Azt is borítékolni merem - ismerve a hazai viszonyokat -, hogy mire elkészül már csak álom ma­rad a 142 milliárd forint. A Fidesz röviden csak arcát­lanságnak nevezte az új arisztokrácia népnyúzó költe­kezését. Szerény véleményem szerint az ellenzék rossz oldalról közelítette meg a problémát. Ugyanis ez a ha­talmas presztis beruházás, talán már az utolsó lehető­ség azon balliberálisok és holdudvaruk számára, akik még nem tömték degeszre állami pénzekből a zsebü­ket. Gondoljunk csak bele, ha majd harminc év múlva az unoka szemrehányóan megkérdezi a nagyapát, hogy amikor elvtársaid és bűntársaid két kézzel kotorásztak a közösben, te nagypapa hol voltál? Ezért most nekem még azt a szégyent is el kell viselnem, hogy egyszer még dolgoznom kell, mert az „aranyásás" idején te nem voltál elég szorgalmas. Hol voltál te, a nagy nem­zeti kirablásnál? Ezt ismerhette fel a jelenlegi kor­mány, és még egy utolsó nagy lehetőséget biztosít ez­zel a beruházással enyveskezű híveinek, mielőtt a gaz­daság végkép befuccsol. Egy szezonvégi kotorászás állambácsi zsebében, az egyszer élünk (az alkalommal, mely szüli a tolvajt) jegyében. Más ésszerű magyará­zat nincs erre a nagy (bal)népi osztozkodásra. A kombínó villamos, melyben nyárom 5o fok felett volt már lefutott. A metró építés finanszírozása,.pláne uniós pénzből még várat magára. Amit el lehetett lop­ni, már ellopták. Amit szét lehetett hordani már szét­hordták. Talán még az uniós pénzekből lehet egy kicsit kaszálgatni, aztán slusz-pasz. Na jó, itt van még az autópálya építés, mely állítólag a világ legdrágább autópálya építése, csak hogy, az innét ellopott pénzek kellenek majd a következő választásokra. Hiszen azo­kat is majd meg kell nyerni, ha nem szeretnének a választások után hűvösre kerülni. Végül is, nem olcsó mulatság az írott és az elektromos sajtóban, a szóróla­pokon és óriásplakátokon hirdetni, hogy dübörög a gazdaság, hogy szó nincs adóemelésről csak csökken­tésről. Visszatérve az új kormánynegyedre. Mind ez akkor épül, amikor több mint hárommillió ember nyomorog. Amikor a gyerekek közel 4o%-a alul táplált. Amikor Sződön több év alatt nem sikerült két tantermet felépí­teni a roma gyerekeknek. Amikor Magyarország gyü­mölcs termelésének majd a felét elvitte a tavaszi fagy. A gabonát, a kukoricát az aszály tizedelte meg. Ami­kor az foglalkoztatja az embereket, hogy az élelmi­szerek árai 10, vagy 40%-kal fognak jövőre emelked­ni. Amikor fizető lett az egészségügy, mely megterem­tette annak lehetőségét, hogy egész rétegek maradnak ki az egészségügyi ellátásból. Amikor vannak olyan műtétek melynek elvégzésére akár öt évet is, kell várni. A bevezetett tandíj a legszegényebbeknek nem teszi lehetővé a tovább tanulást. Amikor csak Buda­pesten közel 30,000 hajléktalan tengeti az életét. Amikor a kormány tagjainak az okozza a legnagyobb gyönyört, hogy előre megbeszélve egy aberált állam­titkárral, az illető egy gyűlésen könnyek között bevall­ja, hogy homokos. Amikor a börtönök zsúfolásig tele vannak, és három új fegyintézet felépítésére lenne szükség. Amikor a közbiztonság, már rég közbizony­talanság. Amikor semmire nincs pénz, ami valóban fontos lenne, akkor jönnek ezek és világgá kürtölik, hogy új kormányzati negyed épül a fővárosban. Közben minden fajta megállapodás reménye nélkül gazdák tűntetnek Szabolcsban. Azok a gazdák, akik közül egyre többen válasszák végső megoldásként a mestergerendát. Vállalkozások tömege megy tönkre, és adják vissza engedélyüket. Abban az országban ahol a több mint tízmillió forintba kerülő orvosoknak azt ajálják, hogy próbáljanak szerencsét nyugaton, mi­közben több mint száz településen nincs orvosi ellátás. Ahol az ország miniszterelnöke a fiatalokat az ország elhagyására biztatja. Ahol az uralkodó párt „üdvöské­je" a kádári diktatúra alatt Aczél György jobbkeze volt, meg ki tudja, hogy még mi, nekünk alattvalóknak tanítja, hogy milyen nagyszerű dolog a demokrácia. Ahol az ember bele néz a tévékbe, vagy bele hallgat a rádió adásaiba, és a gyomra felkavarodik. És akinek mind ez még kevés kimehet az utcára, és saját bőrén érezheti a rendőri brutalitást. Máskor a „buzi fesztiválba" gyönyörködhet, ahol né­hány emberszabású rózsaszín tangában a keresztet gyalázza meg. Ha nem tetszik a látvány, ha vallási ér­zelmedet sérti, akkor intoleráns vagy, vagy rasszista, fasiszta bunkó, hogy a szélsőjobboldaliságot ne is em­lítsem, vagy akár a populizmust sem. Nem folytatom tovább. Tényleg kell a spenótzöld „vigalmi negyed" közel 15o milliárdér. Kell, mert az is lehet, hogy ez már az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Ki tudja? Hiszen volt már rá példa, hazánk 1 loo éves történetében, hogy a nép, az Isten adta nép, egyszer csak megrázta magát úgy, hogy lehullott róla a sok vérszopó pióca, akiknek még arra sem maradt idejük, hogy gerinctelen testüket odébb vonszolják a népharag elől. Mert rettenetes tud lenni a nép, ettől csak a tü­relme nagyobb, az a türelem mely elfogyóban van. Soós Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom