Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
2007. júl.-aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 Ft. dr. Miskolczy Kálmán Egy emigrációs költőnk: Kossányi József. / 1908-1988/ A külföldre szakadt költőink legfénylőbb csillagai: Fáy Ferenc és Wass Albert, de nagyságrendben nem kevésbé fénylő, a felvidéki születésű Kossányi József. Megérdemli a megemlékezést, felelevenítve munkásságát a csehek által megszállt Felvidéken, “Mátyus Földjén”, majd a II. Világháború után az akkor még második legnagyobb “Magyar városnak” tekintett Cleveland OH-ban. Kossányi József Komáromszentpéteren született 1908-ban. Szülei mindketten tanítók voltak s őt is erre a pályára szánták. A komáromi bencés gimnáziumban tett érettségi után Pozsonyban szerzett tanítói diplomát s a már cseh megszállás alaatt levő Ógyalla-Bogotán és szülőfalujában oktatta a kis magyarokat. Később tanári diplomát szerzett és a komáromi polgári iskolában tanított. A felvidéki magyarság kulturális küzdelmeinek hőskora a harmincas évek elején volt. Ebben az időben folyt le a felvidéki magyarság kulturális, társadalmi és politikai eredményeiért való harc.Kossányi egyik vezetője lett ennek a harcnak. Részt vett az SZMKE (a Szlovákiai Magyar Kultur-Egyesület) irányításában, megszervezte a felvidéki “Gyöngyös-bokrétát”, a komáromi Jókai egyesületnek irodalmi titkára és igazgatósági tagja volt s közben egyre irta súlyos, nemzeti és szociális problémákra mutató verseit, amelyek a Magyar írás, Új Elet, Magyar Minerva, Magyar Család, Prágai Magyar Hírlap, Komáromi Lapok és a többi felvidéki lapokban jelentek meg. Kossányi ekkor Mécs László mellett a legnagyobbhatású felvidéki költő volt s éppen Mécs volt az, aki a Prágai Magyar Hírlap hasábjain elismeréssel köszöntötte. Kötetei a “Máglya“, és az “Éjféli kiáltás” nemcsak a Felvidéken, hanem az anyaországban is feltűnést keltettek. A második világháború után, a kommunizmus terrora őt is létében fenyegette és kényszerült annyira szeretett földjéről kivándorolni. Amerika fogadta be és először Florida, majd tartósabban Cleveland lett otthona. Élete során együttérző szívvel Figyelte az amerikai magyarság sorsát, küzdelmeit a létfenntartásért, vagy a tudásának, tehetségének megfelelő pozíció elérése utáni vágyát Itt jelent meg még két verseskötete a “Szentgyörgy meg a Sárkány” s fia gondozásában “A Végtelen Út” - előbbi 1960-ban, az utóbbi 1970-ben. Betegsége miatt 1983- ban viszatért Magyarországra és leánya Katalin közvetlen közelében lakást bérelve élt még öt évet, annak figyelmes gondozásá-ban. Egy jezsuita atya látogatta és készítette fel a “végtelen útra.”. Emlékét nemcsak gyermekei hanem szülőfaluja is ápolta és ápolja ma is. Előbb az ottani cserkészcsapat kapta róla névét, majd a mezővárossá fejlődött községének Általános Iskolája is róla lett elnevezve. Katalin leánya szorgalmazására gyakran tartanak szavalóversenyt szülővárosában, amelyen megjutalmazzák a legtehetségesebb előadókat. Magyarországon különböző antológiákban, versgyűjteményekben szerepelnek versei, de CD lemezen is hallgatható egy csokor válogatott költeménye a- kiváló színművész Sinkovics Imre fiának Sinkovics-Vitay Andrásnak előadásában. Versesköteteit Magyarországon Katalin leánya testvérével Mártával együtt terjesztik. Akiknek érdeklődését ez az ismertetés felkelti, a “Végtelen Út” című kötete megrendelhető Floridában élő leánya, Éva (Vass Fe- rencné) révén. (Telefon: 813-654-3697) Ízelítőül álljon itt egyik szép költeménye a Sors által Amerikába sodort magyarokról. Cime: ÖREG AMERI KÁSOK. Tíz éve már, hogy elnézem őket, idegen halálba menendőket, figyelem őket, mint szólnak, tesznek, s bús egymás után a ködbe vesznek Az első időkben lázadtam egyre, mert véreim láttam kényre-kegyre koncként vetve mord idegen tájnak, s égő szikráim haragvón szálltak. Most, tiz év után, hogy néézem őket lábuk alatt a a régi mezőket, érzem, ahoy lépnek a “Bakájon”, s csillog a fény a hajlott kaszákon Bennük kanyarog a Tisza a Maros vizük oly tiszta és a takaros, zsuppos házak is mind itt pipálnak, S a hús erdők is ide kiáltnak. Ők éppúgy tudják, nem az én titkom, itt is csak élnek százados titkon, hoztak hűséget, munkát, virágot, s őrzik őket régi nagy királyok. És a házakat, hol tanyát vertek, körüldalolják muskátlis kertek, s árpádházi boldog királylányok nevét őrzik templomok s oltárok. Asszonynépe falumat idézi, hitük ereje lelkem igézi, régies beszédjük hozza múltam, hol emberséget s tűrést tanultam így látom őket az én szememmel hűséges falusi szerelemmel, útjukat szegik jegenyék,nyárfák, hogy ne legyenek, szalajtott árvák. Küldött nép ők, ismeretlen úton, szomjunk, hogy enyhüljön avas kúton vakoskodván sötét bányák mélyén
