Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
2007. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 is, tehát 1346 éve (!) változatlanul fennáll. A többség Mu’awiyahot, Szíria kormányzóját és fiát Yazidot támogatta, mint a következő Kalifát. Ezek a Szunnah-nak, a ’próféta útjának’ követői, mint szunniták lettek ismertek. - A kisebbség, Ali hívei, viszont Ali fiát, Husszeint szerették volna Kalifának. A két tábor 680 október 10.-én, a mai Karbala közelében ütközött össze. Itt a síiták csatát vesztettek, Husszeint megölték, lefejezték és ezzel a síiták mártírja lett. Az ő szemükben Husszein egy igazságos és jóságos vezető volt, aki kiállt a hatalom elnyomóival szemben. Halálára való évenkénti megemlékezés az Asu- ra, mely a síiták leglátványosabb szertartása. A hívek ekkor az utcákra vonulnak, mellüket verik és a gyásztól sírnak. A legmélyebben hívők még ostorral vagy karddal is ütik magukat, amit a szunniták kiábrándítónak és pogány megnyilvánulásnak tartanak. Miután a Kalifa nemcsak vallási, de világi-politikai feje is volt az iszlám birodalomnak, állami támogatással a szunniták lettek az erősebb szekta. Ma az iszlám világnak kb. 85-90 %-a szunnita. - A síiták viszont ma többségben vannak Irakban, Iránban Azerbajdzsánban és Bahrainban, de jelentős a síita kisebbség Szaúd-Arábiában, Libanonban, Jemenben, Pakisztánban és Afganisztánban is. így számbelileg ők vannak túlsúlyban a Közel-Kelet fő olajtermelő vidékén, nemcsak Irakban és Iránban, de Szaúd- Arábia keleti részén is. Irántól eltekintve azonban, a politikai hatalom mostanáig a szunniták kezében volt, egyetlen ország, Szíria kivételével, ahol 1970 óta a hatalom a síiták egy töredék-szektájának, az alawitáknak a kezében van. Az iraki 2005-ös választások eredményeként ma már Irakban is a síiták jutottak hatalomra. A történelem során a szunnita uralkodók hatalmukat úgy tarottták fenn, hogy kizárták a síitákat a közigazgatás és a hadsereg vezetéséből. Az iszlám történetének nagy részében az uralkodó szunnita többség a síitákat alsóbb- rendűeknek tekintette és így is kezelte: lehetőleg csak kétkezi munkásként alkalmazta és kirekesztette őket az állami jövedelem méltányos részéből. Mindezt vallásos érveléssel indokolták, mondván, hogy a síiták nem igazi muzulmánok, hanem eretnekek. A síiták ragaszkodását a próféta leszármazottjaihoz éa az imámok (hittudósok) arcépeinek használatát bálványozás bűnének tekintették. Szertartásaikat, különösen az asura idején való ön-osto- rozást ízléstelennek, pogánynak minősítették. Több szunnita uralkodó el is tiltotta ezeket a szertartásokat attól tartva, hogy a tömeges gyülekezések politikai felkeléshez vezethetnek. Szaddám Husszei uralma alatt is az Asura be volt tiltva és csak bukása után, 2003-tól ünnepelhették a síiták újra. A síiták szerint a szunniták uralma alatt élni hasonló az apartheid (szegregáció) rendszeréhez. így a siizmus mindig vonzotta azokat, akik az államhatalom által elnyomottnak érezték magukat. Megkülönböztetett tisztelettel tekintettek an imámokra, a próféta leszármazottjaira. A 12. imám, Mohamed al-Mahdi, ’az irányított’, a 9. században eltűnt az iraki Sámarrá kegyhely helyén. A síiták többsége úgy hiszi, hogy Al-Mahdi titokzatosan elrejtőzött és egy későbbi, előre nem tudott időben majd megjelenik, létrehozva az igazság uralmát. A síiták elnyomatása azonban nem volt mindenütt egyforma. A szunnita Kalifák Bagdadban például nemcsak eltűrték, de néha még hozzá is járultak Najaf és Karbala, mint a síita oktatás és képzés legfontosabb központjainak fejlődéséhez. Síita főpapok, az ajatollahok szemináriumokat tarthattak fenn és híveiktől pénzt gyűjthettek, feltéve, hogy az uralkodó szunnita elittel szembeni kihívástól tartózkodnak. Megengedték, hogy az imámok kegyhelyei Karbalában Najafban Sámarrában és Khadamijában zarándokok gyülekező helye legyen. A szekták közötti kapcsolat a 16. században megromlott, mikor a szunnita világi hatalom székhelye Isztambul lett. A török szunnita Ottomán Birodalom u.i. több háborút viselt a síita perzsa szafavidokkal és az arabok, a kettő közé szorulva kénytelenek voltak valamelyik oldalára állni. A többség a törökök szunnita muzulmán vallását követte. A törökök végül is fennhatóságuk alá vonták az egész közép-keleti arab területet és megszilárdították a szunniták hatalmát A két szekta közötti ellentét akkor kiéleződött és azóta sem csillapodott le teljesen. A szunnita arabok azóta megvetően perzsáknak, vagy szafavi- doknak bélyegzik a síitákat.. - Nem változtatott ezen a helyzeten a következő közel-keleti nagyhatalom, az angol sem. Az I. Világháborút követő megegyezés is változatlanul fenntartotta ezt a helyzetet: az újonnan létrehozott Irak és Bahrain államok síita többségét szunnita uralkodók alá helyezték. A két szekta közötti szakadék ellenére is van ami közös köztük: egy Istenben, Allahban hisznek, etnikumot illetőleg mind a két szekta arab a Közel-Keleten, így azonos a nyelvük, étkezésük és öltözködésük. Ami különböző, az nem feltűnő és vidékről vidékre változó. Vannak bizonyos íratlan szabályok, melyek szerint szertartásaikat végzik, gyermekeiket elnevezik és otthonaikat díszítik. Ennek ellenére a különbség sokszor nem magától értetődő és így az egy szektához való tartozás megítélése lehet téves is. A különbségek: A nevek többségét mindkét szekta használja, de vannak, melyekkel főleg az egyik, vagy a másik szektánál találkozunk. Egy törzs, vagy családi név is lehet szunnita, vagy síita, de vannak nagy törzsek, melyekben mindkét szekta megtalálható. - Imádkozásnál mindkét szekta térdel és homlokukkal az imaszőnyeget érintik. Vannak szunniták, akik homlokukkal nemcsak érintik, de dörzsölik is az imaszőnyeget, ami ott bőrkemé- nyedéshez vezet. A mélyen vallásos síiták homlokukkal egy kis kőtablettát, a ’turbát’ érintik, melyet szent városukban, Najafban készítenek. Idővel persze ez a kis túrba is okozhat bőrkeményedést a homlokon. — Az iszlám megköveteli, hogy a hívők naponta ötször imádkozzanak. A szunniták ezt 5 különböző alkalommal teszik. A síitáknál megengedett, hogy csak háromszor imádkozzanak, de ilyenkor kétszer meg kell duplázni az imádságukat és így kijön a napi 5 imádkozás. - A szunnita mecsetek Allah és
