Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-05-01 / 5. szám

2007. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11

van. Akiket már feljelentettek korrupcióért és hasonló bűncselekményekért, akiket most jelentenek fel, és akikről majd csak ezután derül ki a „turpisság.”

Az utóbbi időben már egyre kevesebbet hallani olyan híreket, hogy a Vajdaságban megvertek valakit, azért mert magyar, illetve magyarul mert beszélni. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy végre nemzetközi nyomás hatására, vagy akár csak jó szándékból a szerbek európai módon kezdenek viselkedni, már ami a nemzetiségekhez való viszonyukat illeti, erről szó nincsen. Az igazság az, hogy ha a Vajdaságban csak azért megvernek valakit, mert magyar, annak már régen nincs hírértéke. Talán ezért is az ott élő magyarok sokkal óvatosabbak lettek. Esténként ritkábban hagyják el lakásaikat, és csak olyankor használják anyanyelvűket, ha nincs a közelben idegen. Azt is megtanulták, hogy ha mégis bántalmazzák magyarságuk miatt, ostobaság a hatóságoknál panasszal élni, mert ezzel csak tetézik a bajt. Elképzelhető, hogy még így is szinte minden nap előfordulnak atrocitások.

Az is közismert, hogy a jelenlegi magyar kor-mány nem magyarbarát, hiszen idehaza Gyurcsányék szemében több becsülete van egy többszörösen büntetett munkakerülő cigánynak, mint egy becsületes munkában megőszült nyugdíjasnak. Mindebből az következik, hogy a bántalmazások és megalázások miatt, teljesen felesleges a magyar kormány segítségét kérni, abból csak az áldozatnak lehet baja. Bizonyos csatornákon keresztül folyamatosan érkeznek hírek, hogy Temerin- ben folyamatos a magyarok bántalmazása, mely az ottani hatóságok cinkosságának a következménye. Magyarország tranzit ország, abban a vonatkozásban, hogy a nyugaton dolgozó szerbek százezrei, csak országunkon keresztül tudnak hazautazni. Ezek a szerbek termelik meg az ország nemzeti jövedelmének komoly hányadát. Vajon ha a magyar kormány egy, egy brutáli- sabb magyar verés után, figyelmeztetés képen, egy, két órára lezárná a határt a szerbek elől, az olyan nemzetközi visszhanggal járna, melyre egész Európa felkapná a fejét. Persze ahhoz az kellene, hogy hazánkat ne Paprika Jancsik vezessék.

—Csita 75 éves. Túlélte Tarzant és Jane-t. A filmcsillag ma is jó egészségnek örvend, és egy kaliforniai állatmenhelyen tölti megérdemelt nyugdíjas éveit. A mókás csimpánznál néhány éve cukorbetegséget állapítottak meg, ezért a világ legidősebb csimpánza a születésnapi buliján csak diétás üdítőt kortyolgathatott.

O az egyetlen, aki még él a Tarzan sorozat főszereplői közül. Gazdája, azaz Johny Weissmüller 22 éve, mig párja, a Jane-t alakító Maureen O’Sulivan kilenc éve hunyt el. Csita, aki összesen tizenkét Tarzan filmben szerepelt a harmincas és nrgyvenes években, egy hatalmas banántortát kapott hetvenötödik születésnapjára (HirTV)

A megbecsülés fedezete

Miért olvadt semmivé a politikusok társadalmi megbecsülése Magyarországon?

A Heti Válasz 2007. április 12-ei száma interjút közöl Pokorni Zoltánnal, aki Fidesz-alelnök, és budapesti XII. kerületi polgármester egy személyben. Pokorni kénytelen elismerni, hogy „A politikusok hitelessége sosem látott módon zuhant”. Kénytelen elismerni azt is, hogy a bizalomvesztés alól a Fidesz sem kivétel. Az okok feltárása azonban ezúttal sem sikerült túl radikálisra.

„Az általános bizalomvesztést” hamis úgy beállítani, ahogyan Pokorni teszi: „Gyurcsány Ferenc hazudott, de ennek ma a teljes politikai elit issza a levét”. Pokorninak az az állítása is csak csak félig igaz, hogy „először egyébként a politika fordult el az emberektől” ... „ahelyett, hogy a pártok a hétköznapi problémákra igyekeztek volna megoldást találni, az erőket belterjes csatákra pazarolták”. A politika sosem fordult el az emberektől, nem tehette, hiszen soha, egy pillanatig sem fordult „az emberek” felé. És a pártok maguk okozták a „hétköznapi problémákat, mégpedig nem belterjes csatáikkal, hanem a pénzért folytatott permanens háborújukkal, és azzal, hogy asszisztáltak az ország kifosztásához.

A politikának mindenkor és mindenütt annyi a megbecsülése, mint amennyi a megbecsülés fedezete, tehát amennyi az áldozatkészség, a hazaszeretet, a szaktudás, és mindenekelőtt a becsületesség.

Akik a privatizációt végzik, azoké lesznek a jobb falatok, a politikai ellenfeleknek meg a csont jut.

Lakatos Pál, a Kossuth Rádió „vasárnapi Újság” című rovatának egykori felelős szerkesztője érdekes cikket közöl a Magyar Világ hetilapban (2007. április 12.).

1957 március 11-ikén az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága, Kiss Károly előterjesztésében foglalkozott a kommunista ifjúsági szervezet ügyével. Akkoriban ugyanis ilyen éppen nem létezett: a DISZ 56-ban szétesett, újat meg még nem csináltak. Elhatározták a Magyar Kommunita Ifjúsági Szövetség (KISZ) létrehozását. Kádár persze támogatta. Kossá István március 21- ikét, a Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulóját javasolta (március 15-ike helyett!), hogy akkor jelentsék be a megalakulást.

A KISZ aztán ragyogó pályát futott be. Vezető embereinek egy része, miután szép karriert csinált, természetes úton kiöregedett a politikából, pl. Horváth István, Komócsin Zoltán, Borbély Sándor MSZMP Központi Bizottsága későbbi titkára, a Munkásőrség országos parancsnoka. A többi KISZ vezető azonban ma is aktív. Maróthy László első titkár, miniszer lett, ma vállalkozó.