Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

2007. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

SOÓS GÉZA

HAZAI T KÖR

A romák Svédországba utaznak, repülővel és csoportosan. Joguk van hozzá. Mint minden magyar állampolgár, szabadon dönti el, hogy hová utazik, mely országot látogat meg, ha ennek egyéb szükséges feltételei megvannak. Malmö szép város. Arról viszont szó nincsen, hogy a balti államban tártkarokkal fogadnák a Magyarországról kivándorolni szándékozó cigányokat. így van ez akkor is, ha egy, két családot ideiglenesen otthonhoz juttattak, és ez az otthon, mint ahogy ezt a televiízión keresztül láthattuk, az ittegy jómódban élő, polgári család életszínvonalához közelít. Ezért is mennek el a romák, egy jobb sors reményében. Itt ugyan dolgozni akarásukra hivatkoznak, meg a bennük szunnyadó munkakedvre, mely azért továbbra is csak szunnyad, és nem akar felébredni. Ezért a második mondatuk, már a különböző reménybeli segélyek emlegetésével telik el, mint a megélhetés jól megszokott formája.

Végül is arról van szó, hogy a svéd jóléti társadalom, saját polgárai számára, akik ilyen, olyan okból nehéz helyzetbe kerülnek, támogatást nyújt mindaddig, amíg a problémáik meg nem oldódnak. Csak hogy, ez a svéd állampolgárokra vonatkozik, és nem a kivándorolt magyar cigányságra. Ezért a kiutazott magyar cigányok, lassan reménytelen helyzetbe kerülnek, és ezt a helyzetet nem a svéd állam okozta, hanem többségében a magyar romák. Ezt végre ki kell mondani, hogy:: a cigányok többsége, az iskolákban a minimumot sem teljesíti, és sok helyen azt is megakadályozzák, hogy a nemcigány tanulók nyugodt körülmények között tanulhassanak. Már pedig a képzetlen ember munkaerejére idehaza alig van igény, Svédországban még kevésbé. Ahol pedig a munkáskéz eladhatatlanná válik, ott a megélhetés alapját a bűnözés adja.

Az, hogy Svédország mit kezd a kivándorolt romákkal, az most már legyen a svéd állam problémája. A mindenüket eladó, de a végén ismét hazaköltöző cigányok gondja a magyar államé lesz. Néhány éve Zámolyról bűnöző cigány családok telepedtek le Strassbourgban. Negyven „megélhetési értelmiségi,” levélben köszönte meg a francia köztársasági elnöknél, hogy befogadta őket. A romák hűek maradtak önmagukhoz, és új hazájukban ott folytatták, ahol az óhazában abbahagyták, bűnöztek. Ma egy részük, a francia börtönöket is megjárta. A negyven magyar értelmiségi, hallgat, mint „tetű a var alatt:”

Néhány hete Jászapátiban, egy vendéglő tulajdonosa,

13

az ajtóra nagybetűkkel kiírta, hogy cigányokat nem szolgál ki. A kiírás törvényellenes, mégis rákényszerült, mert hetente többször a részeg cigányok összetörték a berendezést. Amikor a tulajdonos ezt szóvá tette, őt is összetörték. Alig tudták az életét megmenteni. Jászapátiban néhány év alatt a cigányok három fehér embert gyilkoltak meg. A vendéglős túlélte, és kénytelen így is védekezni. Mert az élethez neki is joga, és ezt a jogát védte a kiírás.

Nincs ma a gazdaságnak olyan ágazata, ahol ne mutatkozna elkeseredés. Szinte mindenütt sztrájkhelyzet van. December 15-ére két órás figyelmeztető sztrájkot terveznek a pedagógusok. A több sebből vérző oktatás dolgozói, úgy érzik, hogy betelt a pohár. A közoktatási törvény módosítása következtében, rövidesen 15-20 ezer pedagógus kerülhet az utcára. Ezt még tetézi a tárca által elrendelt, heti két órás „málenkij robot,” melyet már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete sem tudott lenyelni.

Országos sztrájkra készül a főárosi, és tíz városi közlekedés szakszervezete, ha a parlament elfogadja azt a nyugdíjtörvényt, mely súlyosan sérti a gépkocsivezető már megszerzett jogait. Mára úgy tűik, hogy megrekedtek a tárgyalások a kormány és az Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság között. A közszolgálatban tízszázalékos reálbércsökkenés várható, melyet a szakszervezet és természetesen a munkavállalók nem hajlandók elfogadni. A szakszervezet odáig ment el az engedményekben, hogy az általa képviselt munkavállalók reálbércsökkenése, ne lehessen nagyobb, mint más ágazatokban. A kormány, a rá jellemző hatalmi arroganciával elutasította a szakszervezetek kérését.

Egyre élesebb kritikát fogalmaznak meg a vasutasok. A tervezett bércsökkentés mellett, egyes szárnyvonalak felszámolása is ibosszantja a dolgozókat. Nagy az elkeseredés az egészségügyben, melyet a reform szó alatt, éppen most készül szétverni az SZDSZ, és minisztere. Tüntettek a rendvédelmi dolgozók, és már túl vagyunk egy figyelmeztető sztrájkon a gyógyszerészek részéről. Idehaza nagyon sötét felhők tornyosulnak az ország felett, és félő, hogy valami szörnyű katasztrófának nézünk elébe. Mind ezt annak tükrében írom, hogy nehezen kivívott demokráciánkat, lassan, lassan rendőrállami diktatúra váltja fel.

Ilyen még nem volt! Rendőrtábornokok a médián keresztül acsarkodnak egymásra, az állampolgár pedig kapkodja a fejét, hogy már idáig jutottunk. Abban már régóta nem hisz senki, hogy a rendvédelmi szervek, egy tiszta, és valóban a bűnüldözés és az állampolgárt védő szervezet lenne. A tévé ostroma után, amikor is több millió nézőláthatta azt az „impotens” társaságot, mely saját parancsnokainak köszönhetően, szenvedő alanyaivá váltak a feldühödött tömegnek. Ezt a szakmai tehetetlenséget próbálták ellensúlyozni, valószínűleg a kormány utasítására, október 23-ának éjszakáján,