Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
2007. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 díszvendége Gyurcsány Ferenc. Az interjú a Parlamentbe is szóba került. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője élesen kikelt Gyurcsány ellen. Többek között kijelentette, hogy furcsa egy olyan ember szájából hallani azt, hogy ki az antiszemita, aki egy olyan villában lakik, melyet a nyilasok elkoboztak zsidó tulajdonosától. A háború után ugyan visszakapta az eredeti tulajdonos, de a kommunisták ismét elvették, és Apró Antal kapta meg, és Gyurcsány most házassága révén ebben a villában lakik. Navracsics felszólalása után Gyurcsány valamit „hablatyolt,” nyílván szokásához híven lehazudta még a csillagokat is az égről. A probléma csak az, hogy a The Times munkatársa, nem tudhatta, hogy egy betegesen hazudozó, morálisan lenullázódott, ország rontó személy, verte őt át, és azok, akik elolvasták a lapot, furcsa képet alkothattak rólunk magyarokról. Pedig nem történt más, csak Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke, önmagát adta. Amikor ezek a sorok a kedves olvasó elé kerülnek, már rég túl leszünk a nemzeti ünnepünkön. Addigra már az is kiderül, hogy lesznek-e be nem jelentett kormányellenes tüntetések, esetleg zavargások, vagy nem. Minden esetre a hatalom nagyon készül. Nem győzik hangsúlyozni, hogy ura maradnak a helyzetnek. Annak a helyzetnek, melyet szélsőséges elemek (az ő szóhasználatuk szerint) provokálnak ki azzal, hogy megzavarják a „békés ünneplést.” Az előkészületekre, terrorista merényletekre, államellenes összeesküvésre, egyre több bizonyíték gyűlt össze a rendőri szerveknél. Többek között két személy az interneten keresztül üzent a hatalomnak, és azzal fenyegette őket, hogy automata fegyverekkel lelövi őket, mint a kutyát. A Nemzeti Nyomozó Irodának sikerült fülön csípni a két veszélyes terroristát. Mint kiderült az azonosításnál, hogy két részeg hajléktalanról volt szó. Akik nem hogy automata fegyverrel nem rendelkeznek, de még meleg zoknival sem. Az, hogy miként sikerült „felmenniük” az internetre, az örök talány marad. Bár az ilyen veszélyes, elszánt elemek az internetre is csak hatósági segítséggel tudhattak belépni. Mondjuk a Teve utcán keresztül. (Ott található a rendőr palota) Minden esetre a hatóságok részéről remek alkalom, hogy ismert ellenzéki személyeknél, (úgy mint a kádári diktatúrában) minden ok nélkül, megfélemlítés céljából házkutatást rendezzenek, ahogy ezt legutoljára Szegeden is tették. Néhány egyetemistánál házkutatást rendeztek, olyanoknál, akik többször részt vettek kormányellenes tüntetéseken. Szeged egyébként is szálka a hatóságok szemében, hiszen 1956 októberében, Budapestet megelőzve, itt kezdődtek a diák gyűlések. Természetesen semmit nem találtak, mely a legkisebb gyanút is felkeltette volna. Viszont ha már ott voltak, elvittek egy versszöveget, mely 1956-ban hangzott el. Még szerencse, hogy nem került a kezükbe a Nemzeti dal, mely, mint tudjuk, felkelésre buzdít. Azóta is újabb és újabb házkutatásokról és kihallgatásokról érkeznek hírek. Arról mély hallgatás van, hogy ezen házkutatások milyen eredménnyel jártak. Minden esetre, ahogy ezt a „nagy elődök” tették az 50-es években, egy, egy ilyen házkutatás eredményét nem bízták a véletlenre. Mindig vittek magukkal némi kompromitáló tárgyat, vagy anyagot, amit aztán meg is találtak. Bár az sem rossz ötlet, ha valaki időnként „véletlenül” egy géppisztolysorozatot ad le a Teve utcai rendőrpalotára. A harmincas években ezt úgy csinálták Németországban, hogy felgyújtották a Reistágot. Bár akármennyire fontos, hogy ürügyet szolgáltassanak, azért jó lenne ha a Parlamentet békén hagynák! (hol búgnak a csigák...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy az idők során változnak-e a dolgok a politikában vagy abban a szellemi szubsztanciában, amit ideológiának nevezünk. Természetesen nem arra gondolok most, hogy egyik párt időnként erősödik, a másik pedig esetleg gyengül, sokkal inkább az alkalmazott taktikákra és magára a stratégiára, amely végcéljának mindig a szellemi hatalmat tekinti. Bízvást kijelenthetjük, megkockáztatva a tévedést, hogy a stratégia és az ideológia évszázadok óta keveset változott, a konzervatív és az úgynevezett haladó világ küzdelme folyik a kultúrában, s amióta erre lehetőség nyílt a demokrácia létrejöttével: a néplélekért. Végletes esetben, amikor a harc elfajul, az örök ellenfelek státusa már-már felismerhetetlen. Hitlert (bár a nemzetiszocializmust szívesen a jobboldal számlájára írják) aligha nevezhetjük konzervatívnak, míg Sztálin egész birodalma a haladó eszmék szolgálatára esküdött, időnként magához emelve és magával ragadva a liberális nyugati értelmiséget. Ha a cél közben elmosódott is, a stratégia ugyanaz maradt, sőt a szovjet rendszerek valóságosnak látszó bukásával mintegy kikristályosította és tisztázta önmagát. A világ szellemi áramlatai ismét „haladónak” tekinthetők, stratégiájuk továbbra is az erkölcsi és szellemi fölény megszerzésére irányul, taktikájuk hetedízig- len tartalmaz bizonyos népbarátságot, szociális érzékenységet, intellektuális sznobizmust, kisajátítást és po- pulizmust. A konzervativizmus (néha legalábbis úgy látszik) a haladás nyomulásával változni kényszerült. Ezt a változást és engedékenységet liberalizálódásnak is nevezhetnénk, egyszóval önfeladásnak, bár ezzel maga az eszme, a konzervatív létforma és identitás nem szenvedett döntő vereséget. A visszavonulás tulajdonképpen ugyanúgy hadműveletnek tekinthető, mint a szüntelen attak, ami a kaméleon természetű baloldal sajátja.
