Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

12

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2006 január

HARMATH ISTVÁN:

„MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN”

Augusztus 18-án, feleségemmel a budai Várba látogattunk, ahol megnéztük a Magyar Nemzeti Galéria ban rendezett Munkácsy a Nagyvilágban című időszaki kiállítást. A Várhoz, akárcsak gyermekkoromban az Alagút melletti Siklón jutottunk fel, onnan pedig gyalog a macskaköves utakon és járdákon értünk el célunkhoz. Addigra már több mint háromszázezren zarándokoltak el, a március óta megnyílt tárlatra, az utóbbi hetekben naponta hatezren. Amikor feleségem meglátta a hosszú sorokban kígyózó, hatalmas tömeget, felsóhajtott, na ide sem jutunk be egyhamar. Bent a termekben viszont rögtön éreztük a különbséget, az amerikai és magyar életvitel között. A párásán meleg, fülledt és izzadság- szagtól telített termekben különösen érződött a légkondíció hiánya. A szűk termekbe zsúfolt tömeg miatt, a képekhez is csak öldöklő könyökharc árán lehetett hozzáférkőzni. A látogatók közül sokan minden kép előtt megálltak, míg mi inkább az ez idáig ismeretlen képeket szemléltük hosszasan. A képek gyenge megvilágítása, valamint az apró betűkkel írt magyarázó szövegek továbbá nehezítették a kényelmes vizsgálódást. A nehézségek dacára, természetesen megérte elmenni a Magyar Nemzeti Galériába, hiszen ilyen kiállítás egyszer adódik az ember életében.

Évekkel ezelőtt Debrecenben, kényelmes körülmények között láttuk a Munkácsy: Krisztus - Trilógiát a Déri Múzeumban, ezúttal azonban a 19. században élő magyar festőzseni 120 képe szerepelt a budapesti kiállításon. A festmények mellett grafikai művek, írásos dokumentumok valamint Munkácsy-ereklyék is, s a képek között 50-60 olyan, amelyek először voltak láthatók Magyarországon. Munkácsy Mihály 1844-ben született Munkácson, édesapja Lieb Leó kincstári tisztviselő, és édesanyja Reök Cecília házasságából. Szüleit korán elvesztette, ennek következtében elég nyomorúságos körülmények között nevelkedett. Művésznevét, 1864-ban szülővárosára emlékezve vette fel. Tanulmányait Pesten kezdte, majd Bécsben, Münchenben, Düsseldorfban folytatta, végül Párizsban telepedett le, ott vált hímeves művésszé. A kiállításra kiadott pamfletból idézek: Munkácsy Mihály (1844-1900) a magyar festészet kivételes és különleges sorsú egyénisége volt. Már életében ünnepelt és rendkívül sikeres festő, akinek műveiért Európa és Amerika gazdag műgyűjtői versengtek. Mind a mai napig Munkácsy a magyar művészet legismertebb képviselője... .A sikeres életpálya egyik következményeként Munkácsy műveinek jelentős része külföldre került: számos európai és amerikai múzeum őrzi ma is - jórészt még a festő életében, pályája csúcsán vásárolt - müveit... A Magyar Nemzeti Galéria 2005 tavaszán nyíló új időszaki kiállítása a világon szétszóródott Munkácsy-képekből ad válogatást, sok olyan művel, amelyet a hazai közönség csak „hírből” ismert, soha, vagy évtizedek óta nem láthatott... A kiállítás mintegy kétharmadát külföldi közgyűjteményekből és magángyűjteményekből kölcsönözték... .A kiállítás létrejöttében és kölcsönzőként is komoly szerepet vállalt Pákh Imre úr, a debreceni Déri Múzeumbank kiállított, Golgota című kép tulajdonosa. ”

Munkácsy híres, monumentális vallási kompozíciói a Krisztus-trilógia három képe: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgotha és az Ecce homo a debreceni Déri Múzeumban maradt. A Várban az úgynevezett redukciók, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgotha feles méretű változatait láthattuk. A Golgothát új tulajdonosa, a New Yorkban élő műgyűjtő, Pákh Imre nemrég helyezte tartós letétbe a Debreceni Múzeumban, ahol a Kanadából három éve hazatért Krisztus Pilátus előtt című kép is otthont talált. A neves gyűjtő a márciusi megnyitó után, még két újonnan vásárolt szerzeménnyel gazdagította a tárlatot. A londoni Christie ’s aukcióház árverésén megvette a Mosónők új változatát, ugyanott jutott hozzá az Ásító inas című festményhez is. Pákh Imre egy otthoni lapnak adott interjúban kifejtette: „Munkácson születtem, mint Munkácsy Mihály. Róla szóló könyvek és festményei vettek körül otthon, és amikor lehetőségem volt, gyűjteni kezdtem a képeit. Harminc éve élek New Yorkban, nyersanyag-kereskedelemmel foglalkozom, nem vagyok gazdag ember, inkább csak jómódú. A legtöbb és legjobb Munkácsy-képeket Amerikában adták el, ezért ott legalább annyira ismerik a festőt, mint Európában, a nagyobb múzeumokban is láthatók festményei. Számomra Munkácsy szívügy. ” A Munkácsy képek árai, manapság már a sztratoszféra magasságába szöktek. Az Ásító inas nyolcvanezer fontért, cca. 36 millió forintért kelt el Londonban, míg A pataknál című kép 200 millió forintért talált új gazdára. A hatvanas évek közepén közeli barátaink, egy Chicago környéki antiküzletben találtak két kisméretű Munkácsy képet. A női és férfi portrét ábrázoló tanulmányképek a valós értéken aluli áron kerültek barátaink birtokába. Később a festmények restaurálása többe került, mint amit eredetileg fizettek a képekért. Manapság már lehetetlen az effajta felfedezés, az antiküzletek tulajdonosai is jobban értenek a művészethez. Pár hete a Munkácsy tanítvány, Rippl-Rónai József Kalitkás nő című festménye 590 ezer dollárért kelt a chicagói Leslie Hindman aukcióház árverésén, egy kisméretű Rippl-Rónai ceruzarajz pedig 2600 dollárba került új tulajdonosának.

Visszatérve a Munkácsy kiállításra, sokat időztünk a kedves életképei és szalonképei előtt, amelyek tündök-