Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 április hogy a FIDESZ-re fognak szavazni. így érthető, hogy az összes közvélemény-kutató intézet - tudtán kívül - egy ilyen megtévesztő manővernek lett az áldozata és járult hozzá, nem akarva, az első forduló nem várt eredményéhez. 4. ) Súlyos hiba volt a jobboldal magabiztossága is, amit még csak fokoztak a várható győzelem előrejelzései. Ez aztán alaptalan elbizakodottsághoz vezetett, ami miatt ismételten elmulasztottak kellően reagálni a kampányban elhangzott rágalmakra és hazugságokra, melyet a baloldali fölénnyel rendelkező sajtó még nyugaton is terjesztett. Elfelejtették azt a régi igazságot, hogy ha egy hazugságot cáfolat nélkül sokszor ismételnek, azt előbb- utóbb sokan elhiszik. Azaz glaszé kesztyűben nem lehet boxmeccset nyerni és gentlemannek nem a kampány alatt, hanem után kell lenni, ahogy ezt mi Amerikában is tapasztaljuk. Egy választási küzdelemben, ha az egyik fél negatív kampányt kezd, arra kellő eréllyel és helyre- igazítással mindig válaszolni kell, éspedig késedelem nélkül! Ez nem lejárató kampány, hanem jogos önvédelem. Az elkésett válaszra a legjobb példa a szocialistáknak az a rágalma, hogy az Orbán kormány a nyugdíjasoktól 52 milliárdot lopott el. Erre a FIDESZ csak 6 héttel a választások után reagált, Harrach volt miniszternek a TV-ben tett nyilatkozatával. Ebben elismerte, hogy 1999-ben - tehát 1 évvel Homék után - valóban csak 36 milliárdot tudtak a nyugdíjasoknak juttatni, de a rákövetkező évben kaptak egy másik 36 milliárdot, azaz öszesen nem 52-őt, hanem 72-őt. Még ma is érthetetlen, hogy erre a helyreigazításra miért a kamány után került sor, miközben sokan úgy okoskodhattak, hogy „talán azért hallgat a FIDESZ, mert a rágalmakban lehet valami igazság”. 5. ) Ugyancsak fontos körülmény volt, hogy a szavazásokkal kapcsolatos csalások miatt beadott panaszok pártatlan kivizsgálása helyett, az Országos Választó Bizottság (OVB) napokon belül érvényesnek nyilvánította a végeredményt. Ez az önkényes eljárás feltehetőleg a szavazatok ezreitől fosztotta meg a jobboldalt. - Ha a baloldal megint szavazatokat vásárolna olyan röplapokkal, hogy annak bemutatója az MSZP-nél felvehet bizonyos összeget (2002-ben 19 000 Ft-ot = 95 USD-t), vagy elkövetne ehhez hasonló kirívó szabálytalanságot, azt azonnal jelentsék ne csak az OVB-nek, de Brüsz- szelnek is. Most, hogy hazánk EU tag lett és Brüsszel árgus szemekkel figyel a választások tisztaságára, reméljük, ilyesmi majd nem ismétlődhet meg. A fenti 5 ok közül, az 1., a 2. és a 4. önmagában is elégséges, hogy megmagyarázza a végeredményt 2002- ben. Egyéb mulasztások: Miért várt a FIDESZ a nyugdíjak 4-5 %-os emelésének a bejelentésével a 2. fordulóig, miközben a szocialisták a csábítóbbnál-csábítóbb ígéretekkel szédítették a választókat már az 1. fordulóban? Vagy: komoly lélektani hiba volt, hogy a jobboldal választási ígéreteivel elsősorban a polgári réteghez szólt és elmulasztotta a társadalom más rétegeinek az elvárásait is kellően képviselni. Azaz, több szükséges szociális programról is kellett volna beszélni. Vagy: miért csak későn, március 20.-a után kapcsolódott be Orbán teljes gőzzel a kampányba? E tekintetben most nincs hiba, mert Orbán kezdettől fogva fáradhatatlanul vesz részt a kamányban. Vagy: a 2002-es kampányban a FIDESZ fiatal gárdája nem vette kellően igénybe az értelmiség önzetlenül felajánlott segítségét. Ezt a mulasztást ugyancsak helyesbítették a polgári körök megszervezésével és ezzel egy széles szavazó bázis megteremtésével, a párt nevének bővítésével (FIDESZ-Polgári Szövetség), valamint szakértői munkacsoportok által kidolgozott programok elkészítésével. 2002-ben a TV viták is a FIDESZ kárára végződtek. Az elsőben, az átfogó terveket közlő Pokomy kimért, udvarias stílusa nem volt hatásos Kovács hangos rágalmaival szemben. Az Orbán-Medgyessy TV párbajban, bár Orbán felkészültsége jobbnak mutatkozott, de többször azt a benyomást keltette, hogy fölényes és lekezelő. Ezeket a hátrányokat meg lehetett volna előzni minden lehetséges kérdésre előkészítő vita-próbákkal, szakértői zsűri előtt, ahogy azt az amerikai elnökválasztások során is teszik. Egy kampányban használt érveknek mindig könnyen érthetőnek kell lenni az átlag utca-embere számára is. Ilyen pl., hogy a baloldali kormányzás első 3 évében az ország adóssága megduplázódott. A baloldal hasonló propagandáját ellensúlyozandó, a lakásokba postázott röplapok egyszerű ábrákkal ismertessék a főbb gazdasági adatokat. És azt, hogy a kormány épp most kapta a 3. figyelmeztetést Brüsszeltől, mely szerint ha szeptemberig nem tudják csökkenteni a költségvetési hiányt, az EU már jövő évben, az EU már jövő évben minden támogatást beszüntet Magyarország részére. Minél szélesebb körben ismertessék, hogy a kormány pár hónapja a Financial Times pézügyi szaklapban egy 1 oldalas hirdetést vásárolt meg, kb. 20 millió Ft.-ért (a pártkasszából?), melyben a „dübörgő” magyar közgazdasággal és életnívóval dicsekedett. Ezt követte aztán az újság riporterének jelentése a magyar gazdaság helyzetéről, mely lényegében a kormány állításait támasztotta alá, jeléül annak, hogy mennyire nem volt tisztában a valódi helyzettel. Ezzel szemben, mennyivel pontosabban ír erről az angol The Economist hetilap 2006 január 28-február 3.-i száma, mely röviden és velősen a kormányt költekezőnek és eladósodottnak minősítette. Tegyék általánosan ismertté, hogy éppen közgazdaságunk helyzete miatt Magyarország az EU-hoz csatla
