Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-03-01 / 3. szám

2006 március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Sorsfordulás, vagy sorsferdítés ÁPRILIS KILENCEDIKÉN VÁLASZT AZ ORSZÁG Hosszú izgalmas várakozás után, Sólyom László köztár­sasági elnök, élve álkotmányos jogával, megnevezte az or­szággyűlési választások idejét. így a választások első fordu­lója 2006. április 9-én lesz, míg a második forduló 2006. április 23-ára lett kiírva. Az időpont tükrében érdemes megvizsgálni, hogy melyik pártok indulhatnak, és ezek küzül, melyek azok melyeknek reális esélyük van arra, hogy bejussanak a parlamentbe. Az kétségtelen, hogy a két nagypárt, az MSZP és a Fidesz között fog eldőlni a verseny, melynek tétje, hogy ki alakítja meg a „rendszerváltás” negyedik kormányát. A közvéleménykutató intézetek még egy éve jól kivehető Fidesz vezetésről beszéltek, 10 százalékos előnyt is jó­soltak. Mára ez az előny elolvadt, és 3-4 százalék közötti különbséget látnak a Fidesz javára. De akad olyan intézet, mely egyenlőséget említ, vagy időnként hajszálnyi szocia­lista vezetést. Mára már nagyon nehéz meghatátozni a pon­tos számot, már csak azért is, mert időről időre úgy tűnik, hogy a különböző közvéleménykutató intézetek tárgyila­gossága, mintha megkérdőjelezhető lenne, többségében a balliberálisok felé. Bizzunk benne, hogy ez csak a látszat, és az ekovetkező hónapokban, nem törekszenek szerepcse­rére. A pártok esélylatolgatásánál meg kell említeni, hogy a jelenlegi helyzet nagyon képlékeny. A baloldal, vagy egészen pontosan a balliberális oldal komoly helyzeti előnyben van, mivel uralja a médiát, és a kampányra költött pénzek egy része az államkasszát apasztja. A különböző hazai és külföldi lapok a kormány sikerpropagandájával vannak tele, miközben az ország a csőd felé halad. ígérni, azt gátlástalanul tudnak, melynek betartását alig kéri szá­mon tőlük bárki is. A baloldal választótáborát az alulművelt, iskolázatlan ré­tegek adják, illetve a volt kommunista pártaparátus vagyon­kimentő nomenklatúrája, és az állását féltő közalkalmazotti réteg egy része. A kérdés csak az, hogy mire elég mindez? Egy kétszázalékos hátrányt, a voksok „rugalmas” átszámí­tásával át tudnak hidalni. Mint ahogy ezt tették Ukrajnában, és a volt szovjet tagköztársaságokban. Mindebből követke­zik, hogy a Fidesznek nagyon résen kell lenni, nem csak a választások alkalmával, hanem az urnák lezárása után is. A másik nagy párt a Fidesz. A kezdeti lendület, mely még két éve oly annyira jellemezte őket, egy idő után megtörni látszott, és ekkor az előzőkben említett előny elolvadt. Most teljes gőzzel kampányolnak, mint egy ötletdömpinget zúdítva a választókra. Még csak azt sem lehet mondani, hogy ez az ötletdömping messze lenne a realitásoktól, a baj csak az, hogy a sajtó, főleg a szocik, lépten nyomon azt zengik, hogy a Fidesz elvesztette realitását.. Arról nem beszélve, hogy egy kis aljasságért nem mennek a szom­szédba. A fiatal demokraták számokkal bizonyítják, hogy a TB járulék drasztikus csökkentése hosszútávon új munkahelye­ket teremt, mely értéket állít elő, következésképpen nem csökkenti az állam bevételét, hanem növeli. A szocialisták a rájuk jellemző sunyisággal, azonnal tudni vélték, hogy egy ilyen csökkentés, a bevételek hiánya miatt veszélyezteti a 13. havi nyugdíjak kifizetését. Ezt a csacsiságot, sajnos az emberek többsége ellűszi. Éppen ezért nehéz dolguk lesz Orbánéknak. Az is igaz, hogy a Fidesz köré kialakult egy fiatalokból és értelmiségiekből álló, gyakorta nemzeti gon­dolkodású keresztény réteg, akiket nem lehet olcsó „masz­laggal megetetni” és legkevésbé eltántorítani Orbán Viktor vezette párttól. A kérdés itt is ugyanaz. Mire lesz mind ez elég? Gyakran lehet hallani, hogy hazánkban kialakult a két- párt rendszer, mely azt jelentené, hogy az SZDSZ kívül reked a Tisztelt Házból. Egyes közvéleménykutató intéze­tek 4-6 százalék közötti szóródásról is beszélnek. Ez azt is jelentheti, hogy bekerülnek, de azt is, hogy nem. Budapes­ten nagyon erősek a liberálisok, a nagyvárosokban is ko­moly támogatóik vannak, viszont a vidék, mely a falvakat és a kisvárosokat jelenti, nem támogatja az SZDSZ-t. A je­lenlegi gazdaságpolitika kialakításában jelentős szerepet vállaltak a liberálisok, abből viszont az következik, hogy a gazdaság kudarcáért, főleg nekik kellene viselni a felelő­séget. Közismert, hogy az SZDSZ, a hazai zsidóság pártja. Az is tény, hogy Izraelben több tízezer Magyarországról kiván­dorolt zsidó él, aki megtartották kettős állampolgárságukat. Négy éve charterjáratokon jöttek Magyarországra, hogy le­adják voksukat. Ma már erre sem lesz szükség, hiszen al­kotmányos jog biztosítja, hogy a magyar állampolgárok többsége az újhazában is leadhassa szavazatát. (Tehát nem kell repülni, sem pénzt költeni.) Ez a lehetőség is nagyban befolyásolja ajd az SZDSZ sorsát. Mégis azt kell monda­nom, hogy nagyon gyenge Jégen táncolnak” a liberálisok. A negyedik országgyűlési párt, a valamikor szebb napo­kat megélt Magyar Demokrata Fórum. Az MDF jó úton ha­lad affelé, hogy kiszavaztassa önmagát a hatalomból. El­nökasszonyuk dr Dávid Ibolya, olyan politikai „vitustánc- ba” kezdett, melynek a következményei könnyen belátha- tóak. A Fórum, ha így halad, lehet, hogy a 3 százalékot sem éri el. A józanul gondolkodó jobboldali politikusok, elször- nyedve figyelik ezt a „vitustáncot”, melyet a „kalapos ki­rálynő” lejt annak bizonyítására, hogy egyforma távolságot tartson a Fidesztől és az MSZP-től. A gond csak az, hogy ezzel a hintapolitikával a legnagyobb távolságot a válasz­tóktól tartja. A parlamenten kívüli pártok közül kicsi a valószínűsége, hogy bármelyik is bekerüljön a törvényhozásba. A MIÉP- Jobbik Magyarország szövetsége, melyhez csatlakozott a Harmadik út is, jelentős politikai erőt nem képvisel. Mégis a jelenlegi politikai viszonyok, de főleg a MIÉP „errodá- lása” kevés esélyt ad arra, hogy ez valóban keresztény, nemzeti párt, az országgyűlésben is hallassa szavát. A 2002-ben jó eredményt elért Centrum Párt tipikusan választási párt, bizonyos fokig „fekete ló”, nem valószínű, hogy a 2002-es eredményét meg tudja ismételni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom