Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-02-01 / 2. szám

18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 február kora legnagyobb költőit, művészeit. Kevesebben tud­nak arról, hogy Festetics gróf volt annak a folya­modványnak az egyik fogalmazója és első aláírója is, mellyel a Graeven huszárezred tisztjei 1790-ben a po­zsonyi rendekhez fordultak követelvén, hogy a ma­gyar alakulatok béke idején idehaza állomásozzanak, hogy csak magyar tiszteket alkalmazzanak a magyar csapatoknál, hogy a vezényleti nyelv magyar legyen. Lipót császár e tettéért előbb elzáratta, majd Bel­giumba vezényeltette, s végül elbocsáttatta a hadse­regből. A bécsi udvar egy tehetséges fiatal tisztet ve­szített ezzel, míg a Balaton és tágabban Magyar- ország elnyerte a nemzeti megújulás egyik első nagy alakját, aki mecénásként, nyugatosító újítóként, a ma­gyar művészetek és teljesítmény csodálójaként és ösztönzőjeként ma is élő művekkel gyarapította hazánkat. Kazinczy Ferenc 1819-ben hozzá írt verse nem csak a kor legkiválóbbjainak véleményét szedte sorokba, ám a ma élőknek is üzen arról, hogy a vagyon teremtette ioa miiven kötelességekkel kell(ene). hoev társuljon: „Mely ész, mely józanság vive arra téged, / Fíogy jó­tételekben leld gyönyörűséged? / S midőn pillon- gásodért epedeznek mások, / Neked nem kellenek semmi csillámlások, / Büszke, de nem kevély, a csör­gést megveted, / S nyugalmas nagyságban foly le szép életed. // Honn ülsz, szántasz és vetsz, kazlakat állítasz, / Ugart törsz, árkot nyitsz, mocsárt s tót szá­rítasz / Magad oltod almád, sajtolod szőlődet, / Mé­nes, gulya nyájak lepik el meződet, / S azért örülsz a nagy birtok nagy hasznának, / Hogy a sokból sokat nyújthass a hazának.” Mai közállapotainkról mindennél többet elárul, hogy a 250 éve született grófra még egy megemlékező sort sem szentelt a kultusztárca irányítása alatt működő Nemzeti Évfordulók Titkársága. Az ismeretlen reneszánsz A magyar múlt uralkodóit azonosította Váralljai Csocsán Jenő Kákonyi Péter Egy idehaza szinte ismeretlen, vagy csak „szakmai ber­kekben” ismert tudós, Váralljai Csocsán Jenő életművét, illetve A magyar monarchia és az európai reneszánsz című munkáját ismerteti Prokopp Mária a PoLíSz legújabb számában. A gyakran hazalátogató oxfordi professzor munkássága fókuszában a reneszánsz kutatása áll. E mű, ahogy a cikk szerzője jelzi: „Lehetővé tette, hogy köz­kinccsé váljon ezeréves történelmünk egyik legfényesebb korszakának, a XV. századnak és a XVI. század elejének, a Mohács előtti évtizedeknek életközeli, hiteles megisme­rése.” Váralljai Csocsán könyve mindenekelőtt szemügyre veszi a hajdan nagy port kavart Zolnay László-féle „budavári szoborleletet”, és biztos szemmel ismeri fel hajdani nagyjainkat, akiket a szobrok sejthetően ábrázolnak. így Ciliéi Herman bánt, Habsburg Albert trónörököst, magát Zsigmond királyt és az ő híres hadvezérét, Ozorai Pipót, továbbá Pálóczi György prímást és fivérét, Pálóczi Máté országbírót. Természetesen a szoborportrék azonosítása nem futó ötletek nyomán, hanem a korabeli ábrázolások elemzése és összehasonlítása segítségével történik. Ugyané módszerekkel ered Janus Pannonius korabeli por­tréinak nyomába a szerző. Felfedezi többek között azt, hogy a padovai Overtari-kápolna oltárképén (melyet An­drea Mantegna festett, és Szent Kristóf viszontagságos éle­tét ábrázolja) a háttérben álló három alak nagy valószínű­séggel Janus Pannonius, barátja, Galeotto Marzio, végeze­tül mesterük és tanáruk, a veronai Guarino lehet. Váralljai Csocsán bebizonyítja továbbá azt, amit korábban is sej­tettek a művészettörténészek, hogy a pécsi kőtár szép püs­pökfejét az ifjan elhunyt költőről, Janus Pannoniusról min­tázhatták. Azt is megállapítja ugyanakkor, hogy egy Wa­shingtonban őrzött Mantegna-festményen nem Janus Pan­nonius portréja látható, hanem nagybátyjáé, Vitéz Jánosé. Megvizsgálja ezután alaposan a híres Mátyás-graduálét, és felismeri az ábrázolt alakok sorában Hunyadi Jánost, Jó Fülöp burgundi herceget, Merész Károly királyt, az albán Szkander béget, III. Callixtus pápát, Rodrigo Borgia bíbo­rost, és természetesen Mátyás királyt is, továbbá Luxem­burgi Zsigmond királyt, akit Váralljai Csocsán Jenő szerint „Mátyás büszkén nevezett a nagyapjának”, /mno/ Miért kettéosztott a magyar nép!? (Az alábbi néhány sor a „másként gondolkodók’’ és a „harmadikutasok” figyelmébe ajánlva.) ”Amig a pártállam KISZ-vezérei, ügynökei minisz­terelnökök lehetnek és kormányzati pozícióhoz jutva a rendszerváltó erőket oktathatják ki a demokrácia írott és íratlan szabályairól, addig itt nem változik meg semmi. Ez az ugyanis, ami Magyarország egyik felé­nek jelenleg megemészhetetlen tény. Nehezen teszi túl magát az ember azon, hogy a magát szociáldemokra­tának tartó baloldal 1990 óta kizárólag a kommunista diktatúra működtetői közül, az MSZMP, illetve a KISZ vezetőiből tudott miniszterelnököt jelölni. A pu- fajkás kormányfőt követte egy szt-tiszt, akit egy, a rendszerváltás zűrzavarában ifjú kommunistából vad­kapitalistává átvedlő figura váltott. Hóm Gyula, Med- gyessy Péter és Gyurcsány Ferenc hitelét múltjuk zúz­ta és zúzza porrá. A jelenlegi miniszterelnök szemé­lyét, próbálkozzék bármilyen kommunikációs straté­giával, a társadalom jelentős része nem tudja elfo­gadni.” (V. K.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom