Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 február kifordított világban nem azt állíthatjuk elő, ami természetes, de már azt sem tudják a vezetőink, mit is kéije- nek tőlünk, mert ahhoz elöljáró ész kellene, azt nekik nem osztogattak.” A kifakadást egy nagy üres baromfinevelő istálló ajtajában fogalmazta a kisszállási határban B. Nagy Kelemen gazda, aki azt bizonyította: nem kell többé lakat a tojóházra A tanyát is egy kutya őrzi - mondja - , rajtam kívül, mert amíg itt élet volt, volt hozzá szolgáló is. Minden másodnap most is megjön a faluból. Érték, ami itt áll, arra nem csak ránézni kell, de gondozni is szükséges, máskülönben az időjárás is kikezdené, nagyobb baj a „tájfelnézők” hívatlan látogatása, ami soha nem jár kár nélkül. Fázósan álldogálunk a hófoltos tanyahatáron a csata- kosködös időben, mert azt gondosan előszámlálta mi minden lett füst és pára a gazdasági épületek kiüresedése után másfél évtized alatt. A gépek, a legféltettebbek már az otthoni udvarban állnak, az itteni szín üres. Az istállókból kifogyott a tehénállomány, a fejőfelszerelést ismét csak hazavitték, komoly beruházás volt a megszerzése, de a községből a csarnokot áthelyezték, tizenegy kilométerre a szállítás kész tönkrejutás lenne. Disznó, az a két családi szükségletre való megint csak a lakás mellé szorult, de szó érte a famíliát a szagért - tessék csak nézni, milyen kényes lett egyszerre a világ -, úgy döntöttek, még egyszer vágnak, aztán befellegzett. A lányáék már nem is tartanak, kész ráfizetés. Ve- je, saját magával együtt, divatos kifejezéssel „átmeneti munkanélküli”, és bármilyen keserves, együtt adogatják el a felesleges felszereléseket - jóval áron alul -, és így télen a földek békén hagyják az embert, de mióta jószágnevelés nélkül ilyen féllábasra váltott az életük, valósággal belebetegedtek az időmúlásba. Napi száz-százhúsz liter tej, kétszáz tojó után a tojás, aminek megvolt a biztos átvételi helye, két anyakoca szaDorulata malac-süldő-hízó. és a saiát takarmány, amihez volt keverő is, biztos talajon álltak. A gépeikkel kisegítő munkát is vállaltak a tágabb családi kereteken belül - hangsúlyosan mondta: álltak, éltek, egy- egy kicsit gyarapodtak is. Ha úgy hozta az idő, segítséget is tudtak fogadni egyhez-máshoz, valahogyan kezdtek régi és új példák alapján európai családi gazdaságra hasonlítani. Az összegzést már kedvezőbb idő - a konyha melege- mellett jegyezhettem, mert nem egyszerre történt az összeomlás. Mindennek az alapja a bizonytalanság, amikor a megtervezettnek nincs meghatározott útja: termelőtől vásárlóig. Az igazi nagygazda nem az állam többé, hanem az idegenek, akik szinte minden mező- gazdasági termelvény megvásárlói, és ők úgy irányítanak: minden a saját zsebüket gazdagítsa Itt a tél, de amit elvetettek, annak a sorsa nem biztos. A tavaszi növények sorát-rendjét a mezőgazdasági vezetés nagyítóval sem látja, vakra termel a magyar gazda. A legnagyobb napi nyomorító az üzemanyagár, azzal úgy játszadoznak, ahogy nekik tetszik. A második ugyancsak árokba döntő intézkedés az ígérgetés támogatásra. Ismerjük, sokszor elérhető is volna, de az adminisztráció, a kifürkészhetetlen átcsoportosítások, ami azt jelenti: ügyesnek fial a tőke, s így minden késve, néha fél és negyedéveken át várakozva, folyamatosan megcsapolva kerül a gazdákhoz, ami a felkészületlen, tőkeszegény magyar parasztságot ellehetetleníti. Sokszorosan igaz, ebben az országban a többség fázósan gondol a télre, hiszen a hétköznapi megélhetés gondjait minden család számára a gáz-villany-víz-ke- nyér árának bizonytalanságai nehezítik. A mezőgazdaság holnapja az előbbiek mellett azért keservesebb, mert azt nem is sejthetik a gazdálkodók: mire tavaszodnak? Fél lábbal megállni új feladatok elbírására mindennél nehezebb, márpedig segítséget a magyar parasztságnak ez a mezőgazdaságot lenéző kormány soha nem fog adni. /mno/ SOÓS GÉZA: HAZAI TÜKÖR A Zemplém megyei Komlóska jogerősen pert nyert a Nemzetközi Hírközlő Hatóság és a Magyar Posta Rt. ellen. Önmagában egy ilyen hír kevés ahhoz, hogy az olvasó felkapja a fejét. Mégis ami a hír mögött van sok százezer embert érinthet. Már magában az is érdekes, hogy ilyen pici falu, egy olyan jelentős céggel mint a posta, illetve egy hatósági szervvel szembe mert szállni, és jogerősen győztesként hagyta el a tárgyalótermet. Az üggyel kapcsolatban Köteles László, Komlóska polgármestere kijelentette, bízik abban, hogy az érintettek belátják a helyzet tarthatatlan, és változás történik a postatörvényben. Talán két-három éve, a postatörvény lehetőséget adott arra, hogy azokon a településeken, ahol a lakosság létszáma nem ér el egy bizonyos számot, megszűnjék a posta és mobil posta végezze a szolgáltatást. Arról is szó volt, hogy ez a megoldás nem okozhat az ott élőknek nagyobb kényelmetlenséget. Ez az ami nem valósult meg. Ezekben a falukban az ott élők közel sem kapták meg azt a szolgáltatást, mely elvárható lett volna. Ezért közel hatvanezer ember 911 településről aláírásával tiltakozott a helyi posta megszűnése miatt. Ezzel szemben a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke szerint az ott élőknek nem csorbultak jogaik. Ennek a vitának a végére tett pontot a bíróság. Talán még sokan emlékeznek arra, voltak bizonyos időszakok hazánkban, amikor egyes vezetők maguk döntötték el, hogy melyik település életképes és melyik nem. A döntés minden ésszerűséget nélkülözött és pusztán politikai döntésnek bizonyult. Ma más a helyzet. Az igaz, hogy nyíltan nem ítélnek halálra településeket, csak az óvodát szüntetik meg.
