Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 február immár hagyományos zarándoklat Öscsanádra (Erdély). Október. A hónap első napján zajlik Gyulán a Virágbúcsú. Október 22-e a szegedi székesegyház felszentelésének évfordulója, melynek során megemlékeznek arról is, hogy hetvenöt éve XI. Piusz pápa székesegyházi rangra emelte a szegedi Fogadalmi-templomot, illetve, hogy XII. Piusz hatvanöt éve megalapította a szegedi székeskáptalant. Kapiszt- rán Szent János, a tábori lelkészségek és lelkészek fo védőszentje halálának 550. évfordulójára emlékezik, a Katonai Ordinátus tudományos konferenciával, koncerttel és egyházi megemlékezésekkel. Október 28-án a Fiatalok a Világ Életéért találkozó házigazdája a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társszékesegyház, és a Szent Imre Gimnázium lesz. A katolikus tábori lelkészi szolgálat alapdokumentumának, a „Spirituali Militum Curae” kezdetű apostoli konstituúió megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából október második felében konferenciát rendeznek Rómában a világ katonai püspökeinek és folelkészeinek részvételével, amelyen a hazai Tábori Püspökség tagjai is részt vesznek, (újember.hu) bókay NEMZETNEVELÉS Szép összetett szó, fennkölt kifejezés - majdnem túlságosan is az. Külön-külön még csak előkerülnek mai nyelvhasználatunkban, de így, együtt nem is tudom, mikor találkoztam velük legutóbb - a karácsonyt megelőzően. A fa alatt ugyanis találtam egy Márai-kötetet is. (A szerző iránti lelkesedésem apai örökségem része. O kassai ember lévén „földijének” tekintette Márai Sándort, akinek drapp kötésű, háború előtti kiadású könyveit még a szülői házban kezdtem olvasgatni.) Most a lányom lepett meg a sorozatból hiányzó, újabb kiadású kötettel: Röpirat a nemzetnevelés ügyében. Ezt az 1942 nyarán íródott könyvet lapozgatom közel hatvannégy év után. Amikor íródott, sokan sejtették már, hogy Magyarország ismét vesztesként kerül ki a háborúból. Ma viszonylagos béke van - földrészünkön legalább is nincs háború -, a könyv mégis meglepően időszerűnek tűnik. Még jócskán tart a háború, sokan még valóban hisznek a győzelemben, mikor az írástudó már tisztán látta, hogy hamarosan fel fog merülni a kérdés: kik a felelősek mindazokért a szörnyű pusztításokért, amelyeket a háború okozott. Ezek közül azt tekinti végzetesnek, amely az emberi lelkekben és a műveltség területén ment végbe. 2006 első napjaiban, egy emberéletnyi idővel később, és az utóbbi - ígéretes, ám annyi csalódást hozó - másfél évtized után ugyaezt kell megállapítanunk. Itt élünk, Valahol, Európában, bekerülvén abba a közegbe, ahová vágytunk, és ami már nem az, ahová vá-gytunk. Mert az európaiság Márai szerint (is) kultúra, sőt lelkiállapot, „mely a keresztény műveltség hagyományaiból szívja erőit”. Nem szeretnék félrevezetni senkit: Márai Sándor nem volt hitvalló katolikus, sőt, súlyos nehézségei voltak a hittel, olykor kifejezetten hitetlennek nevezte magát. De személyes problémáján fölülemelkedve tekintett a kereszténységre mint az eszmeiség fölemeli, a saját érdekénél magasabbra irányítja az ember tekintetét (amint erre az ő példája is utal), lelkiismeretességre, mértéktartásra és szolidaritásra nevel. Ezek az eszmények építhetik újjá békében Európát - vallotta Márai. Ezek híján legföljebb egy nagy közös piac lesz - véljük hatvannégy évvel később. De az anyagi (jobb)lét sem működhet sokáig ezen erények nélkül: mert még egy kávéfőző vagy repülőgép megjavításához is több kell a puszta szakértelemnél: például lelkiismeretesség. A működő piachoz sem csak gazdasági számítás szükségeltetik, hanem például mértéktartás is. Csak bólogathatunk: mert mi is azt gondoljuk, hogy az erényekre kell nevelni az embereket - hogy ne azonos nyelven makogó tömeg, hanem egyazon nyelvet beszélő nemzet legyünk. Neveljen az iskola, és azon belül is minden pap és minden művész. Bátorodjunk neki, és merjük kimondani, hogy aki nem erényekre nevel, az nem a nemzetet neveli. És aki nem neveli a nemzetet, az - tudva vagy tudatlanul - rombolja az. /újember, hu/ _________________________ Ripke Tamás —November 6-án tartották a Sydneyben élő délvidéki magyarok a Délvidék mártíijairól történő megemlékezést. A reggel kilenc órai szentmisét a mártírok lelki üdvéért Fazokas Béla atya mondta a Szent Erzsébet Otthon kápolnájában. Fazokas atya törékeny egészsége ellenére híven szolgálja nyáját. Beszédében kiemelte: mártírok azok, akik nemes ügyért adták életüket. Ezeknek az embereknek csak azt rótták fel bűnül, hogy magyarok voltak. Délután a délvidékiek szép, új klubházában tartották a megemlékező ünnepi műsort. A megemlékezésen jelen volt Kardos Béla, az Új-Dél-Walesi Magyar Szövetség elnöke és felesége, Csapó Endre, a Magyar Élet főszerkesztője, Nagy László, a Magyar Házszövetkezet igazgatóbizottságának tagja és felesége, Badinszki László igazgatóbizottsági tag, valamint Sörös Ferenc, a Vajdasági Magyarokat Támogatók Szövetségének elnöke és felesége. A szomorú és szívszorongató emlékező műsor végén az énekkar elénekelt néhány Mária- éneket, s a hallgatóság is társult hozzájuk, majd Erdei János, Sörös Ferenc és a(z ausztráliai) Délvidéki Magyarok Szövetségének elnöke, Piris József közösen megkoszorúzták a mártírok emléktábláját. Utána közösen elmondva a Miatyánkot, a Himnusz eléneklésével zárult a szerény, de mindenki számára informáló megemlékező műsor. /Magyar Szó (Újvidék)./
