Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. Karácsony élményekben volt részem. A virágok ismerősként üdvözöltek, a fák lombjai bólintottak, ahogy elhaladtam mellettük, sőt, még olyan üzeneteket is megértettem, életemben először, hogy a három éve harcoló hibiszku- szom, hogy kibonthassa szirmait, friss termőföldért és napfényért esdekel. - Átültetem az ősszel- gondoltam, s közben már arra figyeltem, hogy az almafák levéltet- vektől szenvednek, a madárkalitka pedig üresen tátong, mert a lyuk tele van szalmával és más hordalékokkal. Ki tudja mióta, mert süket és vak voltam mostanig s ők hiába próbáltak szólni hozzám. Majd a nagyvilág és az anyaország híreit böngésztem az interneten, s már pontosan tudtam, mi hiányzik az életünkből. Ugyanaz, melynek birtokában a Németh család átvészelte a háborút és az azt követő nehéz éveket. A Hit, a Reménny és a Szeretet. S egy családapa, aki az egész életét arra teszi fel, hogy ezt tudatosítsa a gyerekeiben. Az ilyen családapák Isten igazi helytartói ezen a Földön. A problémák gyökere talán éppen az, hogy oly kevés ember van manapság, aki fel meri tenni az egész életét az igazságra, a szépségre és a tisztaságra. Ez minden idők legnehezebb feladata. Magyarként boldog és büszke vagyok, hogy Edith nővér és a Némethek honfitársaim. E csodálatos könyv elolvasása után ismét megtelt a szivem bizalommal és hosszú idő után először hinni kezdtem a Magyar Feltámadásban. Hisz nem veszhet el az a nemzet, melynek ilyen emberek a tagjai, súgja a szivünk, de mondja az eszünk is. Van még a világon egy nemzet, amelyért ennyien imádkoznak? Köszönöm Edith nővérnek, akinek volt ereje és bátorsága életét az Úr Jézusnak ajándékozni, a nevelőnek, aki mindig lehajol azokhoz, akik segítségre szorulnak s a művésznek, aki igyekszik megosztani velünk minden szépséget, amivel az Isten megajándékozta Őt, hogy más emberré tett. Köszönöm az átvirrasztott éjszakákat, amikor nyelvi nehézségekkel küszködött, hogy minden magyar ember számára hozzáférhetővé tegye e csodálatos könyvet s ezzel megoszza velünk gondolatait: jóról, rosszról, kitartásról, emberségről, boldogságról, Istenről. Erre csak kevés ember képes, s e könyv szerzője ezen kevesek közé tartozik. Isten áldja meg érte! Ditrói Csiby Éva * A fenti könyv magyar- és angol nyelven is megjelent. Ára postával, kötetenként 20 dollár. Megrendelhető: Sister M. Edith Németh, 999 Rock Run Road, Elizabeth, PA 15037 Tel: 412-750-7825-Az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal (ClA) kezét láttatta az 1956-os „magyarországi lázadásban” az orosz állami Rosszija tévé dokumentum filmje, amely fekete képet festett Nagy Imréről is. MÁRTON ÁRON megemlékezés Erdély püspökéről III. rész 1947 április 10-én aláírták a békeszerződést. Rögtön ezután elszabadult a pokol. Az új alkotmány 1948 áprilisában lépett életbe. Megkezdődött az iskolák elvétele. Szeptemberre 12 óvoda, 173 elemi iskola, 22 gimnázium és főgimnázium, 3 felső kereskedelmi iskola, 2 tanítóképző, 1 óvónőképző, 1 ipari iskola, 1 gazdasági iskola, 17 nevelőintézet és 2 árvaház esett áldozatul. Ki kellett üríteni 39 zárdát és kolostort. Felmondták a konkordátumot a Szentszékkel, Andrea Cassulo nuncius elhagyta Romániát. Nap mint nap provokáló támadások érték a püspököt. Ha misézett, katonazenekart állítottak fel a templom előtt. 1948 októberi körlevelében ez állt ."számunkra elkövetkeznek a hitvallói helytállásnak és a vértanuságot is vállaló kitartásnak a napjai." Hívei önkéntes testör- séget szerveztek körülötte és úgy kísérték egyik faluból a másikba. Sok református is részt vett ezekben a testörségekben. Látva a lehetetlen állapotokat, Bukarestbe indult, hogy személyesen próbáljon közbelépni. Taxival kellett a tövisi állomásra mennie. A taxivállalt egy ismeretlen sofőrt küldött, kinek kocsija Tövis előtt "meghibásodott". Éppen arra jött egy "lepedős autó" mely egy utast vitt Bukarestbe. Udvariasan felajánlották a püspök úrnak, hogy őt is szívesen elviszik. Az autóban ülve letartóztatták és bekötötték a szemét. Ez 1949 június 20-án, 25 éves papi jubileuma előestéjén történt. Senki sem tudott meg a történtekről semmit. Három éven át, több magyar személyiséggel együtt vizsgálati fogságban sínylődött, a lehető legborzalmasabb viszonyok között. Xlí-ik Pius pápa 1951 június 29-én kinevezte címzetes érsekké, de a gyulafehérvári püspökség ezt nem hozta nyilvánosságra, nehogy helyzetét még nehezebbé tegyék. 1951 augusztus 7-én életfogytiglani nehéz börtöre ítélte a katonai törvéyszék. A vád : hazaárulás és összeesküvés. Bilincsbe verték és végig hurcolták Románia legsötétebb börtöneiben. Elterjedt halálának a híre. Világbotrány kerekedett: az egész katolikus világban csak Romániának nem volt püspök vezetője. Egyesek szerint a világ zsidóságának a szervezete is kérte, hogy bocsássák szabadon. 1955 február 2-án, Gyertyaszentelőkor szabadlábra kerül. Egy hónapig a bukaresti érsekségen lábbado- zik. Március végén érkezik meg Gyulafehérvárra, ahol már szép számmal akadnak áruló békepapok. (K.J. az állam kezére játszotta a Batthyáneunot). Márton Áron rendet teremt, körlevelében kemény szavakkal jellemzi a helyzetet. Újra kezdi bérmaútjait, melyek diadalutaknak bizonyulnak. A hatóságok meg voltak rémülve, hogy semmit sem értek el a püspök bebörtönzésével. 1956-ban a gyulafehérvári rendőrség
