Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
2006. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 is csodálatosabbra, valami varázslatosra. Ha erősen gondoltok rá, akkor meg valósul, mert az Isten szeret benneteket..." Mi ültünk némán a nagy csendben és igyekeztünk valami káprázatosán szépre gondolni. Karácsonytájt a gyermek arra gondol, hogy vajon mit hoz neki a Jézuska? Egy őszi napon aztán meghalt a mi hitoktató káplánunk, elvitte a tüdővész. Az osztály később szétszéledt, de a mag, amit a hitoktatónk elhintett közöttünk, kicsírázott a szívekben és tovább terebélyesedett. Karácsony előtt mindig eszembe juttatta a régi csodavárást. Hittem benne. Emlékszem, egyszer a fronton, kemény hidegben, iszonyatos tüzérségi tűzben, amikor az ég hasadozott fölöttem, arra gondoltam, hogy egyszer béke lesz, csend, gyertyákat gyújtanak az emberek és énekelve várják a karácsonyt. Hányát fekve néztem a csillagokat és a semmibe kapaszkodtam, de életben tartott a reménység. Hittem, hogy azt az elképzelt karácsonyi éneket egyszer még én is meghallom majd, miközben ülök valahol a világban egy meleg szobában és gyertyákat gyújtok magam körül.. Ó, mennyire vágytam akkor erre, véresre harapdáltam nagy kínomban a szám szélét. Életben maradtam, de jöttek aztán újabb és újabb fekete karácsonyok, bőven kijutott nekünk a háború után is a gyötrelemből, olyanná vált a nemzet, mint az a régi osztály, ült csak a csendben és a csodára várt sóvárogva, arra a nagyon szépre gondolva, amit elvettek tőlünk. A szabadságra. Az emberségre. A félelem nélküli életre. Összeszorított foggal, csukott szemmel ültünk számtalan karácsonyestén a szebb világra gondolva és várva, hogy egyszer majd elhozzák számunkra is az angyalok. És vajon ki tartja számon, hogy hányán várják még ma is sötét, hideg szobákban a karácsonyi csodát szerte a világon, kimarjult szájjal imádkozva, mert azt hiszik, amit mi gyerekek is hittünk valaha: ha erősen gondolunk valamire, akkor megtörténik a csoda, mert az Isten szeret bennünket. A természet ajándékai Karácsonyi asztaldíszek Mennyire egyszerű a karácsonyi asztalt ünnepivé varázsolni! Csupán körül kell nézni a kertben vagy a környező parkokban, ligetekben, hogy milyen "dekorációt” kínál a természet. Bízzuk gyermekeink fantáziájára és ügyességére az asztaldíszek elkészítését - és ők nagyszerű ötletekkel lepnek meg bennünket! Borbolyabogyó Gyerekszem kell ahhoz, hogy észrevegye a szép, színes faleveleket, vagy hogy egy narancsban, egy furcsa alakú termésben felfedezze a díszítőelemet. Némi technikai irányítással (kötözés, ragasztás) különleges látványt fog nyújtani az általuk díszített karácsonyi asztal. Deres csipkebogyó A régi hitoktatómra gondolva, most azon tűnődöm, mit kérhetnék karácsonyra valami szépet, csodálatosat? Nekem már nem kell kisvonat, meg kerékpár, szaloncukrom is van bőven, meg almám és mogyoróm, aranyozott dióm, de valamit azért nagyon szeretnék. Egy csodálatos telefont. Olyat, amelyet még nem találtak fel és amellyel feltudnám tárcsázni a régen hallott mamát (mint ahogy megtörtént velem oly gyakran álmomban), hogy halljam újra a hangját. Csak egy másodpercre! "Halló, mama!" — szólnék bele sírva a kagylóba szentestén. "Hallod mama?" És ő visszaszólna (a szívemben él ma is a hangja): "Kisfiam... Vigyázz magadra, kisfiam...!" És csodálatos lenne a Karácsony. Illés Sándor Természetes levéltál. A díszítésre alkalmas levelek közé tartozik az örökzöld bokrok közül a kecskerágó, a babérmeggy, a borostyán és a buk- szus, amelyek vastag, bőrnemü levelei sokáig frissen maradnak. Ezek kerülhetnek egy nagyobb tál szélére, keretként. Befelé haladva színes levelű juhar, ecetfa, cserszömörce levelei élénkítik a látványt. Újabb színt képviselhet a fakó színű, száraz babérlevél, amelyre néhány színes bogyót vagy makktermést lehet szórni. (Vigyázat! A tiszafa piros bogyója mérgező!) Ezután már csupán egy szép gyertyatartót kell a tál közepébe helyezni, és máris ünnepivé vált a karácsonyi asztal. Gyertyatartó, mécses. Gyertyatartót kivájt almából, mécsest pedig narancsból lehet készíteni.
