Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. Karácsony Gyermekszívvel ünnepelni Andris legnagyobb gyönyörűsége, ha kettesben kóborolunk a városban. Megállunk a kirakatok előtt, nézelődik, kérdezősködik, beszél megállíthatatlanul. Időnként kioldódik a cipőfűzője, ilyenkor letanyázunk, előbb ő próbálkozik, majd én is nekifohászkodom. Épp ilyen jelenet játszódott le a Nyugati pályaudvarnál, ahol egymás nyomában néhány valóságos buszcsoda várakozik. Andris kezében megállt a pertli. Mereven nézett a hátam mögé. Megfordultam, el nem tudtam képzelni, mi köti le ennyire a figyelmét. A pádon egy ember aludt. A következőkben rádöbbentem, milyen kínkeserves feladat megmagyarázni a kisgyereknek a szegénységet és reménytelenséget. Istennek hála, neki nincs ilyen tapasztalata. Ezért aztán képtelen felfogni, hogy valakinek nincs otthona, ágya, meleg szobája. Mentünk tovább, de a látvány mélyre ivódott kis szívébe. Új és új kérdések következtek. Néha bizony szégyenkezve megszépítettem a nyers valóságot. -Estére hazamegy? - hangzott a kérdés, s azt válaszoltam, igen. Ez valamelyest megnyugtatta. Kimerültén értünk haza. Balga módon azt hittem, elfá- rasztom, s hamarabb lát neki a délutáni alvásnak. Sajnos én voltam igazán álmos. így aztán mérsékelt lelkesedéssel fogadtam az ebéd utáni felhívást: -Nagypapa, most mesélj! - Láthatta rajtam a csüggedés jeleit, ezért megnyugtatásomra hozzátette: -csak egyet. - És már hozta is a szemüvegemet meg az íróasztalomon fekvő könyvet, Babits verseit. -Csak egyet! - ismételte. —- Ebből? - kérdeztem abban a reményben, hogy az illusztrációk hiánya megingatja. -Ebből! - határozottan elhelyezkedett mellettem, s várakozva tekintett rám. Némi habozás után kikerestem a Karácsonyi éneket. Andris számon tartja a Jézuska születésének időpontját. Halkan olvastam, hátha elalszik közben. Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint a gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyúlt... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? Te, kiről zengjük, hogy megszületett! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyűjts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. Épp nekiláttam volna a versbeli kenet és nárdus magyarázatának, amikor Andris ezt kérdezte: -Nagypapa, mi az a remény? - Igyekeztem földön járó példákkal közelebb hozni hozzá ezt a fogalmat. Láttam, nagyon töri a fejét valamin.-Az a bácsi, tudod, ott a pádon, az is reménykedik?-Igen, ő is. -Neki is gyújt gyertyát a Jézuska?”-Nem tudom. -Akkor vigyünk majd neki mi! Jó, nagypapa? Vigyünk neki! Bólintottam. Ez megnyugtatta valamelyest. Bizony, ha a gyerekeken múlna, több gyertya fénye világítaná meg homályos útjainkat.-A Jézuska is koldusruhát viselt? -Hallottad. -Akkor a bácsi nincs egyedül. Nem lesz egyedül. Egy meg egy, az kettő! Hallgattunk. Andris lehunyta a szemét, és szuszogni kezdett. Arcán békesség. Álmában talán a pad körül is ott álltak a vers bölcs bocijai, s langy fuvalmukkal melegítették az alvót. Rónay László-Hat színházi személyiség 1956-os forradalmi szerepvállalását mutatja be az a kiállítás, amely november 24-től látható Budapesten, a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
