Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 november Néhány napja Marosvásárhelyről jött a szomorú hír, hogy meghalt Sütő András. Aki az életét és a munkásságát egy picit is figyelemmel kísérte, az jól tudja, hogy korunk egyik legnagyobb magyar írója távozott közülünk. Sütő András az, az író volt ott Erdélyben, aki éberen tartotta a magyarság elkötelezettségét, szeretetét szülőföldje iránt. Mint ismeretes a felhecceit román csőcselék, a program alkalmával súlyosan bántalmazták, amikor is elvesztette egyik szemét. Mindezek után is azt vallotta, hogy neki ott kell maradnia, mert a becsület, a hivatás, és a magyar tudat erre kötelezi. írásai a legtisztább forrás ahhoz, hogy megismerjük és megértsük az ott élő magyarok gondolkodását, életét, mentalitásukat. O valóban íróóriás volt, a szó legnemesebb értelmében. Nem Kertész Imrének kellett volna politikai megfontolásból Nobel díjat adni, mely a díj devalválását jelenti, hanem Sütő Andrásnak. Ha Kertész Imrében, aki már évtizede hátat fordított Magyarországnak, igazi gerinc lenne, elzarándokolna Erdélybe Sütő András temetésére, és a ravatalra letenné a sunyin megszerzett Nobel díjat. Gábler Antal: JÖTTEK A TANKOK 1956 - novemberén Jöttek, jöttek az orosz tankok Eltiporni, a magyar szabadságharcot Nem kímélve, fiatal gyereket S kórházban fekvő - idős embereket: Nem volt irgalom senkinek... S jöttek, jöttek az orosz tankok Bár égfelé szálltak a panaszok A Jóistenhez esdekelvén: Segíts Uram, Mária nemzetén: Hiszen a Nyugat, rútul becsapott És csak olcsó szavakkal biztatott... Temetőben csendben száll a sóhaj Sötét éjszakában, egyetlen óhaj: Kegyelmezz Uram - Mária nemzetén Az eltiport szabadság novemberén. Örök hazám... Talán Hazám? Igen!—Tudom! Hazám lesz— Az Égi Hon! EGY SZÉP REGGEL Kora reggel magam előtt állok és ragyogó napfényt látok szívem örömittas lesz mert ismét adott az Isten egy nagyon szép reggelt. De, miért zúg a tömeg? Kívánják, a napból leessen egy darab lusta ölükbe? Ti megboszúlt, fakó személyek Hozzátok is fényt küld az Isten. De nem kell rossz szót emelni reájuk hiszen tudjuk, az Úr jó hozzájuk mindenkit szeret, rosszat, jót egyeránt és akik nem szeretik az ébredést még azoknak is megbocsát. Boldogok lehetnek a lelkek hogy egy új reggelre ébrednek örüljön mindenki velem, mert ismét adott az Isten egy nagyon szép, napos reggelt. Sárközyné Németh Piroska Kaprinyákné Bodnár Szerénke Messze, vagy távol? Életemben,—hol? Egyszer,—de mikor? Tán volt egy Hon? Föld volt és ház? Vagy talán láz? Álmodtam tán? Nem tudom már! Oly régen volt! Száz éve múlt? Vagy talán egy? Már egyre megy! Ami rám vár? Oly kevés már! Küzdeni kár. Ha nincs hazám! Ami még volt? Ma már sehol! S vágyaimon? A csend honol! Az én korom? Vágyrabló kor. Nem éget láz, Sem fájdalom! Ha álmodom? Már ott lakom, Hol Isten vár, S a nyugalom. Ott lesz hazám! És birtokom! Szeretet lesz Az otthonom!
