Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
2006 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 A mosoly országa Szilvássy László: LEVELEZGETEK IV. rész A hatodik levél írónője erélyes hölgynek látszik, már az energikus címzésből is: „Hallja maga! Mégis, mit gondol tulajdonképpen? Azt hiszi, mert a vacak újságja beköszöntőjében azt írta, hogy nem politizál, akkor én mindjárt lépre megyek? Hohó! Nem oda Buda! Annál én már sokkal raffináltabb vagyok, semhogy az ilyen maszlagoknak bedüljek. Maga csak vallja be, hogy pont olyan közönséges csirkefogó, mint a többi és csak leplezni akarja kommunista mivoltát. Ne is tagadja! Hitvány irat-förmed vény ének első számában egy Omar Khajjam verset közöl, holott maga is nagyon jól tudja, hogy Omar pezsa volt és a perzsák az oroszokkal szimpatizáltak. Ilyen körmönfont módon akarja becsempészni a bolsevista tanokat a mitsem sejtő magyarok közé. De mi résen vagyunk és elbánunk a magához hasonló semmiházi cseka bérencekkel! Vegy tudomásul, hogy szemét lapjára nem fizetek elő, nem veszem meg és nem olvasom! Végeztem! Semmi tisztelettel, Horgosi-Éber Emese”. Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyom! Tévedni méltóztatik, - ha szabad magam ilyen gorombán kifejeznem, - mikor bolsevista barátsággal kegyeskedik vádolni. Magam is észrevettem súlyos politikai tévedésemet az Omar gyerekkel kapcsolatban, sajnos akkor már késő volt. ígérem, hogy hibámat mielőbb jóvá- teszem, és azon leszek, hogy Nagyságos asszonyom rendkívüli megtisztelő bizalmát mielőbb visszaszerezzem. Az előfizetési díjat nagyméltóztassék nyugodtan beküldeni, lehetőleg Money Orderen és főleg mielőbb. Életcélumul tűzve ki Nagyságos Aszszonyom kiengesztelését, maradtam a legkiválóbb tisztelettel sírig hű híve. * Hetedik levél Tisztelt Szerkesztő Úr! Lapja nem rossz, s bár politikamentességéről biztosít bennünket, önkéntelenül is elárulja magát, mikor egy olyan szélsőjobboldali költő versét hozza, mint Omar Khajjam. Ne próbálja tagadni, hogy a vers utolsó sorának, az: „Oh, bárcsak lehetne újra kezdeni!” - erősen náci íze van. Mi sajnos megtanultunk a sorok között olvasni és nehéz félrevezetni bennünket. Ne is próbálkozzon. Lapjára nem fizetek elő, nem veszem meg és nem olvasom. Üdvözlettel, Gelb Lenke”. Válasz: szórólszóra ugyanaz mint a hatodik levélnél. (Súlyos politikai tévedésem, ígéret, Money Order mielőbb, kiengesztelés, életcél, stb. stb.) Na és még mondja valaki, hogy nem tiszta gyönyörűség lapszerkesztőnek lenni. Régi pesti viccek: A kis Móricevicska azt kérdezi az apjától: —Mond papa... - tudom, hogy a mama zsidó és te orosz vagy, de én most mi vagyok? —Miért érdekel ez téged? —Mert az Iván órát árul az iskolában és nem tudom, hogy alkudjak-e rá vagy ellopjam. Tanító bácsi kérdezi a gyerekeket: —Lerkó, te miakarsz lenni? — TSz-elnök —feleli. —És te, Pisti? -Tanácselnök. —Hát te Jancsi? —Én párttitkár! —Na és te Móricka? —Én még nem döntöttem, de dolgozni én sem akarok... —Miért szeretjük a szovjetuniót? —Mert fölszabadított bennünket! —Miért haragszunk Amerikára? —Mert nem szabadított fel bennünket! Kohn kiakar menni Amerikába meglátogatni vak nagybátyját. —Miért nem a nagybácsi jön ide... -kérdezik az útlevélhivatalban. —De kérem, amint mondtam, ő vak nem pedig hülye... —Ki az abszolút éber kommunista? —Aki, mielőtt felhúzza kesztyűjét belenéz, nincs-e benne az ellenség keze. —Diogenes Pestre érkezik lámpásával, hogy megkeresse az igazságot. Mivel nem találja elmegy Moszkvába. Egy reggel izgatottan szaladgál föl és aláa Vörös téren. A rendőr megkérdezi tőle, hogy mit keres olyan izgatottan. - A lámpásomat... — feleli Diogenes. * Kedves Olvasónk! Ha vicceink megnyeri tetszését, kérjük mesélje el barátainak, hátha nekik is tetszeni fog és előfizetnek a lapra. Sőt, nem árt egy kicsit biztatni őket.
