Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
2006 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 (mi Gyurcsány receptje...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy az a katyvasz, ami jelenleg a magyar társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és erkölcsi viszonyokra jellemző, miféle recept alapján jött létre. Ugyebár a recept sohasem rögtönzés, inkább hagyomány, legfeljebb egyes elemeit módosíthatják pillanatnyi ötletek, így attól kell tartanunk, hogy a fent említett katyvasznak nincs receptje. Gyurcsány, mint az MSZP újsütetű főideológusa, talán úgy véli, hogy az ő fejében létezik valamifajta kombináció, amely létrehozza az ízek harmóniáját, még akkor is, ha az étel rég oda- kozmált. Természetesen maga Gyurcsány is egy különleges kombináció, egy hozzá hasonló figura csakis itt és most jöhetett létre, ezen a bús tájon, ahol a kommunizmus alapvetései a bárdolatlan üzleti szellemmel keverednek, ahol a legmélyebb bizalmatlanság az úr, ahol az adott szó, az ígéret mit sem számít, ahol úgy látszik semminek sincs előzménye, ahol Hankiss Elemér megpróbálja „kitalálni” Magyarországot. Senki sem mondta neki, hogy ezt az országot már rég kitalálták, csak a találmány, mint olyan, most már több mint ötven esztendei szocialista regnálás során veszendőbe ment. Ez az ötven esztendő találta ki nagybecsű miniszterelnökünket zavaros gondolataival, az új Magyarországról szóló elképesztő hadovájával és handabandázásával együtt. Ha a szocialisták eltűntek volna, ez a szegény ország valószínűleg megtalálta volna önmagát, így azonban, sajnos, megint kísértenek azok az idők, amikor az úgynevezett Európa részvét nélkül, némi undorral tekint ránk, s nemigen hiszi, hogy „ezeréves keservünk” oka a tatár, a török, a muszka, és nem mi magunk. De ha jobban belegondolunk, Gyurcsánynak mégis van valamilyen receptje, legalábbis, ami a hatalom megszerzését és kézben tartását illeti. Ebben méltó elődeihez, mint büszke és bátor baloldali, aki orránál fogva vezeti a népességet, pedig az a gyanúm, ennek a népességnek nincs is orra, vagy legalábbis szagot nem érez, annyira átizzadták közelmúltjának bűzei. Bizony, mondjon bárki bármit, itt büdös van, s ami van, az belőlünk „bűzlik, árad”. Gyurcsány receptje egyszerű: ráérzett erre. Elődje, Medgyessy Péter, aki bukása ellenére szép, nyugodt öregkort biztosított magának, klasszikus szocialista káder volt, a párt kissé félresikerült neveltje, akit, miként Anyegint, a sors kegyelt. Nosztalgiával emlékezem most suta körmondataira, amelyekben felismerhető volt az a törekvés, hogy kifejezze s megértesse az emberekkel önmagát. Ez grammatikailag sohasem, metakommunikáció révén azonban gyakran sikerült. Ugyanis a kommunisták mindig tudtak a nép nyelvén beszélni, hogy egy evangéliumi példával éljek: „nyelveken szóltak”, mint némelyek a korai keresztények közül. A csoda ugyanaz volt, ami akkor: az értelmetlen zagyvaságot a köréjük gyűlő nép fiai a saját anyanyelvükön kinyilatkoztatásként megértették. így Medgyessy nehéznyelvűsége nem vált ártalmára, hiszen végül is utazó nagykövet lett, aki hazánk javára dumálja meg a külhoni méltóságokat. De retorikából mégsem tanulhatott tőle túl sokat a fürge nyelvű Gyurcsány Ferenc. Hajói belegondolunk, miniszterelnökünk mondatfűzési technikája leginkább szegény Kovácséra emlékeztet, aki jelenleg EU-biztosként tölt be missziót. Ez a Kovács tudott sokáig folyamatosan, meggyőzően úgy beszélni, hogy annak az égvilágon semmi jelentése sem volt. Értelme igen, mivel a populáció bevette, s érteni vélte, és fejében, mint emléknyomot okos érvelésként őrizte meg. Számomra nem okoz túlságosan nagy élvezetet a Gyurcsány-féle beszédek hallgatása. A múltkoriban azonban néhány szava alaposan megütötte a fülemet. Az általa kinevezett konvergenciatanács bankár, közgazdász stb. tagjainak tartott eligazítást a sajtó jelenlétében. Valami olyasmit mondott volt, hogy a konvergenciaprogram legyen feszes, de nem túlfeszített. És ne csorduljon túl. Mivel nekem is volt már gatyamadzagom, a „feszes, de nem túlfeszített” mondatrészt megértettem, bár fogalmam sincs, hogy egy Surányi kaliberű bankár mit érez, amikor egy ilyen utasítást hall. Ám azt, hogy egy gatyamadzag képes-e túlcsordulni, én nem tudom... /MNO/Gabler Antal: OKTÓBER VOLT - 1956 A képes naptár—októbert mutatott, már Kabátot viselt, felnőtt és gyerek: Vadlibák szálltak, végtelen sorban S őszt jeleztek a budai hegyek. Napokon belül, a főváros népe Lélekben gazdag - fegyverben szegény Magára talált, s elkezdődött a pesti Srácokkal - egy páratlan esemény. Kéz a kézben, fiatal és öreg Fellázadtak a zsarnokság ellen: S a történelem aranylapjain Titánok voltak valamennyien. Lapunk megtalálható Lakiteleken is, a Népfőiskola Emigrációs Gyűjteményében.
