Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-01 / 10. szám

2006 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 (mi Gyurcsány receptje...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy az a katyvasz, ami jelenleg a ma­gyar társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és erköl­csi viszonyokra jellemző, miféle recept alapján jött lét­re. Ugyebár a recept sohasem rögtönzés, inkább hagyo­mány, legfeljebb egyes elemeit módosíthatják pillanat­nyi ötletek, így attól kell tartanunk, hogy a fent említett katyvasznak nincs receptje. Gyurcsány, mint az MSZP újsütetű főideológusa, talán úgy véli, hogy az ő fejében létezik valamifajta kombináció, amely létrehozza az ízek harmóniáját, még akkor is, ha az étel rég oda- kozmált. Természetesen maga Gyurcsány is egy különleges kom­bináció, egy hozzá hasonló figura csakis itt és most jö­hetett létre, ezen a bús tájon, ahol a kommunizmus alapvetései a bárdolatlan üzleti szellemmel keverednek, ahol a legmélyebb bizalmatlanság az úr, ahol az adott szó, az ígéret mit sem számít, ahol úgy látszik semmi­nek sincs előzménye, ahol Hankiss Elemér megpróbálja „kitalálni” Magyarországot. Senki sem mondta neki, hogy ezt az országot már rég kitalálták, csak a ta­lálmány, mint olyan, most már több mint ötven esz­tendei szocialista regnálás során veszendőbe ment. Ez az ötven esztendő találta ki nagybecsű miniszterelnö­künket zavaros gondolataival, az új Magyarországról szóló elképesztő hadovájával és handabandázásával együtt. Ha a szocialisták eltűntek volna, ez a szegény ország valószínűleg megtalálta volna önmagát, így azonban, sajnos, megint kísértenek azok az idők, ami­kor az úgynevezett Európa részvét nélkül, némi undor­ral tekint ránk, s nemigen hiszi, hogy „ezeréves keser­vünk” oka a tatár, a török, a muszka, és nem mi ma­gunk. De ha jobban belegondolunk, Gyurcsánynak mégis van valamilyen receptje, legalábbis, ami a hatalom megszer­zését és kézben tartását illeti. Ebben méltó elődeihez, mint büszke és bátor baloldali, aki orránál fogva vezeti a népességet, pedig az a gyanúm, ennek a népességnek nincs is orra, vagy legalábbis szagot nem érez, annyira átizzadták közelmúltjának bűzei. Bizony, mondjon bár­ki bármit, itt büdös van, s ami van, az belőlünk „bűzlik, árad”. Gyurcsány receptje egyszerű: ráérzett erre. Elődje, Medgyessy Péter, aki bukása ellenére szép, nyu­godt öregkort biztosított magának, klasszikus szocialis­ta káder volt, a párt kissé félresikerült neveltje, akit, miként Anyegint, a sors kegyelt. Nosztalgiával emlé­kezem most suta körmondataira, amelyekben felismer­hető volt az a törekvés, hogy kifejezze s megértesse az emberekkel önmagát. Ez grammatikailag sohasem, me­takommunikáció révén azonban gyakran sikerült. Ugyanis a kommunisták mindig tudtak a nép nyelvén beszélni, hogy egy evangéliumi példával éljek: „nyel­veken szóltak”, mint némelyek a korai keresztények kö­zül. A csoda ugyanaz volt, ami akkor: az értelmetlen zagyvaságot a köréjük gyűlő nép fiai a saját anya­nyelvükön kinyilatkoztatásként megértették. így Med­gyessy nehéznyelvűsége nem vált ártalmára, hiszen vé­gül is utazó nagykövet lett, aki hazánk javára dumálja meg a külhoni méltóságokat. De retorikából mégsem tanulhatott tőle túl sokat a fürge nyelvű Gyurcsány Ferenc. Hajói belegondolunk, miniszterelnökünk mon­datfűzési technikája leginkább szegény Kovácséra em­lékeztet, aki jelenleg EU-biztosként tölt be missziót. Ez a Kovács tudott sokáig folyamatosan, meggyőzően úgy beszélni, hogy annak az égvilágon semmi jelentése sem volt. Értelme igen, mivel a populáció bevette, s érteni vélte, és fejében, mint emléknyomot okos érvelésként őrizte meg. Számomra nem okoz túlságosan nagy élve­zetet a Gyurcsány-féle beszédek hallgatása. A múltko­riban azonban néhány szava alaposan megütötte a fü­lemet. Az általa kinevezett konvergenciatanács bankár, közgazdász stb. tagjainak tartott eligazítást a sajtó je­lenlétében. Valami olyasmit mondott volt, hogy a kon­vergenciaprogram legyen feszes, de nem túlfeszített. És ne csorduljon túl. Mivel nekem is volt már gatyamadza­gom, a „feszes, de nem túlfeszített” mondatrészt megér­tettem, bár fogalmam sincs, hogy egy Surányi kaliberű bankár mit érez, amikor egy ilyen utasítást hall. Ám azt, hogy egy gatyamadzag képes-e túlcsordulni, én nem tudom... /MNO/­Gabler Antal: OKTÓBER VOLT - 1956 A képes naptár—októbert mutatott, már Kabátot viselt, felnőtt és gyerek: Vadlibák szálltak, végtelen sorban S őszt jeleztek a budai hegyek. Napokon belül, a főváros népe Lélekben gazdag - fegyverben szegény Magára talált, s elkezdődött a pesti Srácokkal - egy páratlan esemény. Kéz a kézben, fiatal és öreg Fellázadtak a zsarnokság ellen: S a történelem aranylapjain Titánok voltak valamennyien. Lapunk megtalálható Lakiteleken is, a Népfőiskola Emigrációs Gyűjteményében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom