Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 január ÜZENET A BALLIBERÁLISOKNAK Magyarország keresztény ország. Magyarország Mária or­szága. Lehetne még sorolni azokat az elszakíthatatlan szála­kat, melyek egy nemzet hívő lakosságát fűzi azokhoz a ke­resztény értékekhez, melytől nem kevesebbet kaptunk, mini 1100 éves megmaradásunkat itt a Kárpát-medencében. Mindez a keresztény egyházak áldásos és áldozatos, volt idő amikor önfeláldozó tevékenysége nélkül elképzelheti len lett volna. Ezer szál köti össze ezt a népet a hittel, mely a legmagasabb erkölcsi mértékkel van felvértezve, csak ke­zünkbe kell venni a Bibliát, hogy útmutatást találjunk ben­ne. Gyakorta oly gépiesen elmormoljuk a kötelező penzium alkalmával, hogy ne vigy minket a kísértésbe és szabadíts meg a gonosztól, ámen. Már pedig a kisértés, a gonosz for­májában itt él, itt tevékenykedik közöttünk. Néha álruhát vesz fel és politikusként tetszeleg. Mondom politikusként, mert államférfi soha sem lesz belőle. Ugyanis, aki az erköl­csöt, a morált, és mindent ami örök érték támad, mely mind az egyház, mind a vallásos ember számára prioritást élvez, az nem államférfi, csak botcsinálta politikus. Ilyen botcsi­nálta politikus volt maga a sátán is, amikor a Teremtő ha­ragját kivívva, a bűnt és ezzel egy szörnyű megpróbáltatást zúdított az emberiségre. A szenvedés ezekért a bűnökért társként csatlakozott az emberhez. Talán hosszúnak tűnő bevezetőm napjaink vallásellenes megnyilvánulására próbál rávilágítani. Ugyanis a keresz­tény egyházak, ki tudja már hányadik támadás kereszttűzé­ben állnak. Az SZDSZ ifjúsági szervezete az Új generáció, vagy ahogy idehaza emlegetik, az Új degeneráció promi­nens vezére, bizonyos Gusztos Péter frontális támadást in­tézett a keresztény egyházak ellen. Valószínű, hogy szíve szerint a papságot Recskre küldené. A lűveket pedig kam­bodzsai mintára átnevelő táborokba, de ez ma nem kor­szerű, vagy esetleg Péter szerint még nem jött el az ideje így azzal kell tönkre tenni az egyházakat, és ezen belül r karitatív tevékenységüket, mely a liberálisokhoz legköze lebb áll, ami mozgatja és élteti őket, ami a szimbólumuk: a pénz! Megvonni minden anyagi támogatást a kereszté­nyektől, felrúgná a Vatikánnal kötött megállapodást, amit éppen Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök kötött még II. János Pállal. Sőt, az Új generáció még azokat a fo­rintokat is elvenné adó formájában, melyeket a hívek adnak össze a perselyezéskor. Noha azokból a forintokból külön­böző adók formájában már elvettek bőven. Az egyház által vállalt karitatív intézményeket tartják fenn a hívek, s ezek támogatásából - szerintük - az állam vonuljon ki. A legnagyobb szálka a szemükben az oktatási intézmények. Kizárólag a romák esetén elfogadható szá­mukra a szabad iskolaválasztás lehetősége. Van még egy nagy „gond” az egyházi intézményekkel az anyagiakon kí­vül. Más is jelen van, amit ők képtelenek elviselni, ez pedig a szeretet! A mindenkire kiteijedő szeretet, ami a liberáli­soknál megengedhetetlen, amikor megkaphatják cserében a deviancát, a szabadosságot, a másságot és a drogokat. Eny- nyi mindent tudnának cserébe adni, de az egyház hajt­hatatlan. 2000 év örökségeként kapta a mindent legyőző szeretetet, melytől nem akar és nem fog semmilyen áron megválni. A „nagy” elődök, az ötvenes, hatvanas években nem fi­nomkodtak. Elűzték, börtönbe zárták, megölték a pásztort. A nyáj megriadt, de együtt maradt. Fogyott ugyan a szá­muk, néha még fekete bárányok is keveredtek közéjük, de vártak kitartóan, mert tudták, hogy csak a pásztorok tudják megmutatni, hogy hol tiszta a forrás, ha megszomjaznak, és hol lehet métely nélkül legelni. Hiába állították szemfor­gató hamis papok, hogy a métely nem is olyan rossz, meg az a „modem bárány” aki halad a korral, bele, bele kóstol a mételybe, a kergebirka pedig a másság szimbóluma, melyet ! tisztelni kell. A pásztorok száma fogyott, mint ahogy sajnos ma is fogy, a hitük viszont nem, az maradt kősziklára épülve, mely újra és újra kiváltja a gyűlöletét a farizeusoknak, meg Gusztos Péternek, és az egész csaholó, szűköló ordas nép- , ségnek. Ez az ordas népség nem tanult és nem is felejtett semmit. Tegnap még a pásztor élete volt a tét, ma a legelőt próbálják elvenni, csakhogy egy dologban nagyon tévednek. Ok már rég a talajt fogják gonosz porhüvelyük­kel mérgezni, és a kutya is csak az egyik lábának feleme­lésével fog rájuk emlékezni, amikor az egyház még mindig teljes nagyságával és megrendíthetetlenségével fog pom­pázni, mert mint említettem, az egyház nagyon kemény sziklára épült, és ezt a sziklát szeretetnek hívják. Ezért az egyház örök! Soós Géza A Bánk bán évente Szegeden Hetvenöt éves lesz a szabadtéri játékok • Sorok kígyóztak a jegyekért az első napokban Metz Katalin Bizony, jövő nyáron hetvenöt esztendőt számlálhatunk attól fogva, hogy 1931 júniusában, a monumentális szege­di Dóm előtt az első szabadtéri játékokat Hont Ferenc elindította Voinovich Géza Magyar passiójával. 1933-tól, a Hont rendezte Madách művel rendszeressé vált Az em­ber tragédiájának évenkénti bemutatása a Szegedi Szabad­téri Játékokon. Attól kezdve színháztörténetet írt a Tisza- parti város. A Tragédia mellett más korszakos színműve­ket is előadtak, a háborús idők, majd a Rákosi-korszak kényszerhallgatásáig. Az 1959-től újraindított rendezvény- sorozat műfajokban gazdagodó repertoárral váija látoga­tóit. A jubileumi szezon e nyári műsorának tengelyében a Bánk bán áll (augusztus 18-án), amelyet - hagyományt teremtve - évről évre előadnak majd a fesztiválon. A fiatalabb és könnyedebb, zenés műfaj iránt érdeklődők számára világbemutatót ígér a Bóczán Edina igazgató és Kesselyák Gergely művészeti vezető irányította rendez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom