Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
2006. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 I A mosoly országa Szilvássy László: LEVELEZGETEK II. rész Második számú levél: (rózsaszínű, Old Englis Lavender illatú). „Mókuci! Ugye nem haragszik, hogy ilyen bizalmasan szólítom, de írásain keresztül olyan jó pofának tartom, hogyha nem tudnám, hogy nős, és milyen szipirtyó felesége van, azt hiszem könnyedén elszimpatizálhatnánk egymással. Lelkileg, - úgy gondolom - nagyszerűen megértenénk egymást, a többit pedig a sorsra bíznánk. Ha úgy gondolja, hogy volna számomra valami mondanivalója, írjon és akkor elutazom Baltimore-ba. Meglátja milyen fiatal vagyok és milyen csinos benyomást keltek. írjon! Pá, pá! Puszi, puszi! Györgyike.” —Kedves Györgyike! Ezer szerencse, hogy megtisztelő levelét feleségem távol létében bontottam fel, különben alighanem „elszimpatizált” volna velem a jó öreg. Amiatt semmi kételyem sincs, hogy „lelkileg nagyszerűen megértenénk” egymást, sajnos feleségem maradi felfogása erősen gátol abban, hogy a „többit a sorsra bízzuk”. Magamról csak annyit, hogy bizony elég öreg vagyok és mindent rám lehet fogni, csak azt nem, hogy csinos benyomást keltenék. Sőt! Pá, pá. Puszi, puszi! Lacika * Harmadik számú levél: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Talán meglepődik, hogy ismeretlenül írok, de úgy érzem, hogy az Ön nagy lelke megérti majd az én egyszerű asszo- nyi szívemet. Negyedik férjemet tavaly temettem el, s most itt állok támasz nélkül ebben a nagy, idegen világban. Úgy gondoltam, hogy Ön, aki olyan jól ismeri az asszonyok bajait, talán rajtam is tudna segíteni. Van egy férfi ismerősöm, aki komoly szándékkal közeledik hozzám és szándékainak már több ízben kifejezést adott, de én nem tudom magam elhatározni. Mi tévő legyek? Higyjek neki, vagy ne higy- jek? Annyi a csalfa férfi manapság, hogy nagy gond az ilyesmi egy szegény tapasztalatlan asszonynak. Legyen szíves tanácsot adni, addig nem akarok döntő elhatározás küszöbére lépni. Nehezen tudom elképzelni magam egy új férfivel, annyi viszontagság után, amennyi eddig osztályrészemül jutott. Mindenesetre kérem, hogy a csatolt válaszbélyeg felhasználásával sürgősen válaszolni, még mielőtt megtörnék az állandó heves ostrom következtében. Gyenge nő vagyok csupán, naiv és esendő és a férfiak olyan aljasok tudnak leírni, ha az ember akarja. Válaszát idegesen várva maradtam kész híve, özvegy gunári Lepény Elekné, volt oki. szülésznő”. —Mélyen tisztelt Asszonyom! Rendkívül megtisztelve érzem magam, hogy súlyos lelki problémájával hozzámfordult, amiatt pedig pláne kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy „Főszerkesztő Úrnak” kegyeskedett címezni, ‘bátor érdemtelen vagyok e roppant megtisztelő titulusra. Az kétségtelen, hogy jobb helyre nem fordulhatott volna tanácsért mint hozzám, mert ha valaki tudja, hogy mi az asszonyok baja, akkor - ezt nyugodtan merem állítani - én tudom. Nagyon megértem szemérmes húzódását egy mohó férfi sóvár csábításától, megam se tennék egyebet az Ön helyében, minthogy húzódnék, amig lehet. Ha pedig minden kötél szakad, akkor az vesse ránk az első követ, aki tovább is ellen akart volna állni, mint ameddig feltétlenül szükséges volt. Tökéletesen egyet értek Önnel a férfialjasság tekintetében és nem lepődnék meg, ha rövidesen újabb viszontagságokról hallanék Mélyen Tisztelt Asszonyom hányt-vetett életének közeljövőjét illetőleg. Pláne, ha mint írta is, az illető „komoly szándékkal” ostromolja Kegyedet. Remélem, hogy válaszbélyegének felhasználásával küldött levelem még a végső elhatározás küszöbének átlépése előtt találja, de, ha nem így lenne se keseredjen el túlságosan, hiszen több is veszett Mohácsnál! Egyetlen jótanács, amit adhatok: tegyen a legjobb belátása szerint! Sok üdvözlet! (Folytatjuk) —Figyeljen rám! - mondja a pszichiáter a páciensének. —Képzelje el, hogy egy szép lánnyal meg egy üveg pezsgővel bezárkózik egy sötét szobába. Megvan? Nos, mihez nyúl először? —A villanykapcsolóhoz, dokikám! A szórakozottságáról ismert ideggyógyász találkozik egy hölgyismerősével. —Kezét csókolom, asszonyom. Hogy van a kedves férje? —De professzor úr, én nem vagyok asszony! —No lám, lám! Nem is tudtam, hogy kedves félje agglegény! Jó felelet —Bandi szolgám, ha még sokáig tart ez a hőség, minden barom elpusztul —Csak a nagyságos urat tartsa meg a Jóisten! Két kan ász beszélget a gazdagságról: —Mit csinálna kend, ha király lenne? —Hogy mit? Lóhátról őriznm a disznókat. A vak tyuk is talál néha szemet. Ha sikerül két szemet találnia, nem lesz tovább vak... * Kedves Olvasónk! Ha vicceink megnyerte tetszését, mesélje el barátainak, hátha azoknak is tetszeni fog és megrendelik a lapot. Sőt, nem árt egy kicsit biztatni őket!
