Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
2006. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Még aznap a két cigány suhanc, bosszúból ismét felkereste az illetőt, először elvette a pénzét, alig száz forintot, majd a rablás után vascsövekkel félig agyon verte. Az áldozat jelenleg a kórházban fekszik, keze-lába darabokra törve. Az elkövetők pedig otthon dekkolnak, még csak eljárást sem lehet ellenük indítani, mivel kiskorúak, és ezt ők tudják. A család bűnözésből tartja fenn magát, melyből a gyerekkornak jócskán kiveszik részüket. Az elkövetett bűncselekmény más esetben akár tíz évi fegyházzal is sújtható lenne. Ami a legérdekesebb: az illetékes rendőrtiszt kijelentette, hogy ők bizony tehetetlenek, megfelelő törvényi felhatalmazás nélkül nincs módjukban intézkedni. Gyakorlatilag ez a két suhanc, de számtalan bűnöző cigánykölyök, akár embert is ölhet, és ölnek is büntetlenül. Ami a legszomorúbb, hogy az SZDSZ minden alkalommal az elkövetők mellé áll, és tulajdonképpen a társadalmat állítja pellengére. A cigányok pedig „veszik a lapot” és a liberálisok együttérző biztatása mellett, újabb és újabb bűncselekményeket követnek el. A liberális politikusoknak nem kell félniük a cigány bűnözőktől, hiszen helyzetüknél fogva távol tudják magukat tartani a roma banditáktól, és a bandita palántáktól, hiszen ők nem veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Drága luxuskocsin suhannak, a villanegyedekben „kacsalábon forgó” palotákban laknak, melyet a legmodernebb elektromos védőeszközök óvnak. Nem ritkán vérebeket tartanak. Tehát a jólelzárt „elefánt toronyból” remekül lehet úszítani a bűnöző bandákat a magyarság ellen. Amikor az áldozatok, vagy a közvélemény végső elkeseredésében megpróbál keményebben fogalmazni, az élős- di, bűnöző cigánysággal szembe, megszólalnak a liberálisok. Mivel a média többsége az ő kezükben van, ezen keresztül a magyarságot rasszistának, fajgyűlölőnek és kirekesztőnek nevezik. Az, hogy ez mennyire így van, az olaszliszkai eset után a különböző tévécstomák azzal voltak elfoglalva, hogy valahol a Dunántúlon egy ember megkínozta a kutyáját. Ugyanis az SZDSZ felfogása szerint, az nem bűn, ha rabló, cigány bűnöző palánták kirabolnak, majd félholtra vernek egy embert, csak a kutyákat kíméljék. A liberálisok ugyanis nagy állatbarátok, akik a magyarságtól látványosan elhatárolódnak. A következő történet is a cigány kisebbségről szól. Nagyon érdekes és jellemző, egyben tanulságos eset, mely minősíti a magyar közoktatást, és ezen belül Magyar Bálint oktatásügyi minisztert. Jászladány, ha ezt a szót hallja a magyar polgár, egy különös történet jut az eszébe. Az egész esemény úgy kezdődött, hogy a településen a cigányok száma gyorsan növekedett és ezzel párhuzamosan csökkent a nem cigányok számaránya. Ezt a demográfiai változást jól tükrözte az iskolába járók száma. A cigány tanulók nagy hányada az alapvető magatartási normákkal sincs tisztában, és fegyelmezetlenségével lehetetlenné tette az oktatást. Mind ezt tetézték az olyan súlyos bűncselekmények, melyet nem cigány társaikkal szemben követtek el, mint a rablás, védelmi pénzek szedése, vagy a lányokkal szembeni szemérem elleni erőszak. Az iskola, a szülők, de a hatóságok is tehetetlenül szemlélték a kialakult helyzetet, és jogkövetkezmények hiányában létrehoztak egy alapítványi iskolát, melyben tandíjat kellett fizetni, havonta tanulóként 3000 forintot. Már önmagában az is felháborító, hogy az „ingyenes” és kötelező általános iskolai oktatást csak így lehetett megoldani. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ebben az alapítványi iskolában néhány cigányszármazású gyermeket is beírattak, vállalva a tandíjat, mert ezen gyermekek szülei is elítélték a többi romagyermek viselkedését. És ők is szerették volna, ha csemetéjük nyugodt körülmények között tanul. Azok a cigányok, akik nem tudták, vagy nem akarták megfizetni a tandíjat, és gyermekeik főszerepet vállaltak bűnöző magatartásukkal a kialakult helyzetért, a liberálisok felbujtása után tüntetéseket rendeztek és szegregációról papoltak. Természetesen a túlsúlyban lévő liberális média a bűnöző cigányokat támogatta, és az iskolát okolta, ahol is a pedegógusok szakmai hiányának következtében nem tudnak rendet tartani. Arról már szó sem esett, hogy Magyarországon szabad iskolaválasztás van, mely úgy tűnik ma hiánytalanúl csak a zsidóság számára adatik meg. Az iskola működését végül is törvénytelenül Magyar Bálint oktatásügyi miniszter megakadályozta. Több mint egy évig vajúdott az ügy, végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a vediktet. Magyar Bálint törvénytelen eszközökkel és törvénytelen módon avatkozott bele az ügybe, és akadályozta meg az iskola működését. Mivel Magyar úr törvénytelen intézkedésével közel 30 millió forint kárt okozott az intézménynek, az iskola benyújtotta számláját a miniszter úr felé. Magyar Bálint még válaszra sem méltatta az iskolát, akik így kénytelenek voltak bírósághoz fordulni. Magyar Bálint csak nevében magyar, lelke mélyén magyartalan, szellemiségében pedig egyszintre került a bűnöző cigányokkal. Hát ennyit a magyar közállapotokról. (Az új kormányban már nem Magyar Bálint az oktatási miniszter. A szerk.) „Hideg polgárháború...?” Nem olyan egyszerű az otthoni helyzet, mint amilyennek igyekeznek bemutatni: egyik párt egy kicsit ilyen, a másik kicsit amolyan. Ég és föld, tűz és víz. Schöpflin György jól jellemzi a londoni Chatam House-ban megtartott előadásában: „Nem egy szórványos baloldalról és jobboldalról van szó, hanem két kibékíthetetlen világlátásról, két erkölcsi rendről, a jóról és rosszról alkotott kétféle elképzelésről, melyek „bal” és “jobb” megjelölést használnak. A választó- vonal hihetetlenül mély. Családokat szakít szét, barátságokat tesz tönkre, és szinte nincs is nyelv, melyet mindkét oldal használna: Budapesten például addig fajult a dolog, hogy vannak beazonosítható baloldali és jobboldali vendéglők. Nem túlzás azt mondani, hogy ez egy “hideg polgár- háború”. A magyar szocialisták megváltoztathatták a márkajelzést, de nem változott gondolkozásmódjuk, mindenek előtt a hatalomról vallott felfogásuk - mely szerint a hatalmat monopolisztikusan kell gyakorolni, önkorlátozás és erkölcsi gátlások nélkül” - írja Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet című hetilap 2006. június 8,-i számában.
