Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-06-01 / 6. szám

2006 június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 A riporter arra kereste a választ, ha valóban minden úgy történt ahogy a riportban elhangzott, vajon miért nincs el­járás, miért nem történt még meg a miniszterelnök men­telmi jognak felfüggesztése? Pesty László olyan filmet ké­szített a szocilalista milliádosról, melyben azok a sze­mélyek szólalnak meg, akik ismerték Gyurcsány gyerekko­rát, míg mások mint KISZ-titkárt, vagy mint tehetségtelen szürke aparátcsikként volt szerencséjük megismerni. Megszólaltak a filmben a Dialógus csoport azon tagjai, akiknek KISZ-titkárként, a karrierjüket törte ketté Gyur­csány, és elmondták üldöztetésük történetét. Érdekes volt Meller Tamás beszámolója, őt a Központi Statisztikai Hiva­tal éléről távolították el, ma már tudjuk jogtalanul. Meller abban az időben egyetemi oktató volt és jól emlékezett még arra, hogy Gyurcsány Ferenc hallgató, aki levelező tago­zatra járt, úgy szerzett diplomát, hogy amikor vizsgázott, a pártbizottságról mindig leszólt egy fontos elvtárs, és fi­gyelmeztette az oktatókat Gyurcsány vizsgaeredményeinek elvárhatóságáról. Magyarul: figyelmeztették, illetve megfenyegették az ok­tatói kart. Szó van a filmben a magánéletéről, házasságai­nak kudarcairól, törtetéseiről, ahogy' egy tehetségtelen, de annál törtetőbb apparátcsikból megyei Kisz-titkár lett, mely végül a miniszterelnöki bársonyszékhez vezetett. Szó került azokról a gazdasági előnyök megszerzéséről, melyre a leg­találóbb kifejezés a gusztustalan szó, mely végül is milli­árdossá tette. Zárszóként idézem Légrádi Tibor egykori el­lenzéki közgazdászt, aki talán a leghitelesebben fogal­mazza meg az egész Gyurcsány jelenséget: „Ha nincs rend­szerváltás, ő börtönben ülne, Gyurcsány pedig az állampárt vezetője lerne.” A következő történet akár pontos kórképe is lehetne a magyar társadalomnak, a műtárgy kereskedelem szemszö­géből nézve. A kissé bonyolult bevezetés, egy erkölcsileg tipikus esetet mutat, mely ha nem is kavart fel indulatokat, hiszen csak egy nagyon gazdag és szűk réteget takar, mégis van benne valami, mely különös, de egyben a jelenlegi po­litikai arculatot is visszatükrözi. A dolog úgy kezdődött, hogy a Magyar Műtárgy- és Ré­giségkereskedők Országos Szövetsége (MROSZ), a Belve- der Szalon Galéria és Akciós ház által folytatott árverési gyakorlatot bírálta és elhatárolódott tőle. Ez a szalon az is­mert baloldali sztárriporter Forró Tamás érdekeltségi köré­be tartozik. Egy alkalommal a soron következő aukciójára felkínált művek között, igen magas kikiáltási áron, a ma­gyar festészet kiemelkedő alkotásainak tulajdonított hami­sítványok kerültek kalapács alá.. Állítólag nem ez volt az első eset. Ferenczy Károly szignója alatt egy alkalommal már szinte tökéletes hamisítvány volt látható. Az egyik kereskedelmi tévé foglalkozott is az üggyel, mire az em­lített hamisítvány eltűnt az aukció kínálata közül. Sőt, a Belvedere szakértője a botrány kirobbanása után megvál­toztatta szakértői véleményét. A több mint kínos ügyről Forró Judit galéria vezető úgy nyilatkozott, hogy az egész történetet a konkurencia fújta fel azért, hogy lejárassa sza­lonjukat. Bácska magyar föld, ne hagyjuk elveszniJ PÁLYÁZATI HÍRDETNÉNY A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 1956 ötvenedik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet olyan művekre, amelyeknek tárgya a magyar forradalmi szabad­ságharc. A műfaj kötetlen: tíz ritkán gépelt oldal terjedel­met meg nem haladó írások lehetnek elbeszélések, vissza­emlékezések, esszék vagy versek. A pályázaton bárki részt- vehet, egyetlen feltétel, hogy a cselekmény 1956-ban ját­szódjék, illetve összefüggjön a forradalommal. A pályázat célja, hogy ébren tartsa 1956 eszméit és a művekből ki­tűnjék, kire milyen hatással voltak az akkori események. Már megjelent írásokat nem veszünk figyelembe. A bíráló- bizottság csak géppel írt pályamunkákat fogad el. A pályaműveket jeligével, négy példányban 2006. szep­tember 1-ig kérjük beküldeni a következő címre: Hungarian Journalists, P. O. Box 7416, Baltimore, MD 21227-0416 USA A pályadíjak: I. díj 200 USA dollár, a II. díj 100 dollár, a III. díj 50 dollár (és oklevél minden díjhoz). A díjazot mű­veket sorrendben követő öt legjobb írás dicsérő elismerő oklevelet kap. A verseket külön díjazzuk: I. díj 70 USA dollár, a II. díj 50 dollár, a III. díj 30 dollár (és oklevél min­den díjhoz). A nyertesek nevét és a díjazott műveket az Amerikai Magyar Újság közzéteszi. A pályaművek egy-egy példányát átadjuk a következő archívumoknak: Országos Széchenyi Könyvtár kézirat osz­tálya, a Lakiteleki Népfőiskola emigrációs gyűjteménye és Budapesten az ’56-os Intézetnek. A Szövetség egy példányt megtart saját archívumában. A pályaművek a Szövetség tu­lajdonát képezik, és minden jogot fenntartunk. A SZMÚSZ elnöksége. * A szerkesztő asztaláról A fent hirdetett irodalmi pályázatot, a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége nevébent, mint annak főtitkára, én fogom lebonyolítani. Kérem lapunk olvasóit, akik anyagi­lag megengedhetik, járuljanak hozzá a költségekhez írókat, költőket pedig arra is kérem, hogy vegyenek részt a pá­lyázaton. Jó példával elöljárva: én vállalom az elsődíjas poéta 70 dollárjának fedezetét. E csekély összeggel és a munkával (mint ’56-os menekült), áldozok ’56 emlékének. A pályázat befejezése után a beszámolóban feltüntetjük azok nevét és az adomány összegét, akik anyagilag hozzá­járultak a pályázat sikeréhez. A beszámolót elküldjük min­den pályázónak, a hirdetményben említett archívumoknak, és a lapunk is közzéteszi. Csekket, pénzesutalványt Hungarian Journalists névre kérem kiállítani és a Memo... rovatban írják rá, hogy ’56-os pályázat. Tisztelettel: Soós József Lapunk megtalálható és olvasható Pakson is a Városi Könyvárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom