Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
2006 április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Fej fej mellett Nem tehetek róla, de álmatlan éjszakáimon Gyurcsány Ferencet vizionálom, ahogy bohócalakjának körvonalai a kongresszuson csápolnak vagy éppen idétlenkedik Hugh Grantot utánozandó. Talán tudat alatt magát Hitlert választotta példaképként, amikor még az őrültség jelei nem voltak az arcán annyira evidensek? Természetesen, van példa rá, hogy kampányban használtak ilyen trükköket, hisz az orosz medve, Jelcin is holtbetegen twisztelt a kamerák előtt. Meg is választották, de hiába. Rövidesen beadta a kulcsot. De legalább nem ártott sokat, mert az akkori Oroszországon már csak javítani lehetett. Sőt, Kanada leghíresebb miniszterelnöke, Trudeau is szívesen szprintelt időnként a tömeg előtt. Neki viszont már érdemei is voltak. Mi érdeme van Gyurcsánynak, hogy úgy érzi, nyugodtan hülyéskedhet? Hogy nyugodtan lubickolhat a népszerűségben? Kommunista múltja? Családi kapcsolatai? Csalások, lopások, átverések? Reménykednünk kell, hogy titokban a Fidesz kampányában is közreműködik, legalább tanácsadóként, egy olyan cég, amely komoly tapasztalatokkal bir az emberek hűlyitésében.Mert ha nem, akkor a legutóbbi közvéleménykutatás szerinti „fej fej mellett” nemsokára megváltozik. És nem a Fidesz előnyére. A szakértők már régóta tudják, hogy az emberek olyan személyre szavaznak legszívesebben, aki leginkább hasonlít hozzájuk. így van ez a magyar néppel is, hisz jó példa erre a wisky-kedvelő, zsinórba cigarettázó Horn Gyula megválasztása. S ez a titka a paprikáskrumplit zabáló, tömeggyilkos Kádár János kultuszának is. A mai magyar átlagszavazó szereti a spekulánsokat. Egy jó üzleti húzást ügyességnek tart és nem elitéli azt, hanem olyan szeretne lenni, mint az a személy, aki akár törvényszegéssel is, átvágta a hatóságokat. A mai átlagszavazó, ismerjük be, olyan szeretne lenni, mint Gyurcsány. Tökös gyerek, elvek nélküli és gátlástalan. Aki közben még táncol is és kocog, hisz könnyed és laza. Azt gondolja, Gyurcsány viszi el őt a régóta megálmodott paradicsomba, ahol a csalás nem bűn, csak eszköz. A mai szavazó azt gondolja, ha rászavaz, mindenki olyan lesz, mint ő. Szép, gazdag és csápok Magam előtt látom a magyar átlagember arcát, amikor a Fidesz leleplezi Gyurcsány Ferenc viselt dolgait. - Jó húzás volt - állapítja meg Józsi, aki éppen DVD másolásból keresi a mindennapit - bárcsak én csináltam volna. - Asszony, a Ferire szavazunk. Ha már a wisky-s rablót senki nem jelölte. A magyar társadalom beteg, de ennek a betegségnek a tudatában kell választást nyerni. Nem ellene, hanem őérte. Mert olyan beteg ő, aki egészségesnek képzeli magát s azt gondolja, csak a környezet az okozója gyakori rosszullétének. Homeopatikus gyógyszerrel kellene kezelni és nem antibiotikummal.Hisz csak az immunrendszere reagál tévesen. A kampány jórésze még előttünk van. Még nem késő kikérni a szakértők véleményét. S ha azt tanácsolják, hogy perdüljön táncra Orbán Viktor is, mást kell keresni. Ugyanazon módszerekkel nem érdemes próbálkozni mint az ellenfél, ez már a nyugdíjasoknál sem sikerült.A túllicitálás csak a párt komolyságát kérdőjelezi meg. Le kell ereszkedni az egyszerű emberek színvonalára. Tudni kell, hogy Kossuth népe ez, nem a Széchenyié. A pillanatnyi célokat érti, nem a nagyivű terveket. A Nemzeti Konzultációkon az utóbbiak voltak jelen, de nem belőlük áll a magyar nép. Sokan voltak, de sajnos nem elegen. Viszont sokan vannak, akik rejtőzködnek, mert félnek. Régi félelmekkel vannak tele, amikor jól beleverték a fejekbe, hogy aki nem velünk, az ellenünk. El fognak ők jönni a szavazásra és helyesen ikszelnek majd. Hacsak. Addigra nem jelentkezik valamelyik családtag, barát, rokon, aki meggyőzi vagy megijeszti. Mert akkor otthon maradnak, hisz akibe oly tartósan bele tudták szuggerálni a félelmet, most is könnyen sikerülhet. Ne veszítsük el őket, hisz tulajdonképpen az ők kezében van most Magyarország sorsa. Ditrói Csiby Éva Belvízveszély idehaza GONDOLATOK A KÖZMUNKÁRÓL ÉS A CIGÁNYSÁGRÓL Magyarországon a víz az úr. Már mint a belvíz. Amikor ezeket a sorokat leírom, közel 180 ezer hektárt borít, mely akkora terület mind háromszor Budapest. A kormány széttárja a kezét és arról beszél, hogy ez a szélsőséges időjárásnak is köszönhető. Azt is emlegetik, hogy a vízügyi szakemberek „urai a helyzetnek”. Az igaz, hogy száz embert ki kellett költöztetni s néhány vályogház már összedőlt, viszont több mint száz szivattyú dolgozik folyamatosan, és ha az időjárás is jórafordul, még elkerülhető a nagyobb katasztrófa. Az okokról az időjáráson kívül már kevesebb szó esik. Bár időnként egy-egy polgármester, vagy vízügyi szakember elpanaszolja, hogy ez az irdatlan mennyiségű víz, mely a földeket borítja, és veszélyeztet számos települést, nem egy olyan Isten csapása, melyet nem lehetne elkerülni. A
