Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
2005 április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 CSÁNGÓ EST CLEVELANDBEN Amerikai adomány csángó iskola építésére 2005. március 5-én zsúfolásig megtelt a Nyugat-clevelandi Evangélikus Egyház terme. A Magyarok Világszövetsége USA Országos Tanácsa a csángó gyermekek megsegítésére rendezett támogató estet. Matavovszky Adám elnök betegsége miatt felesége olvasta fel annak köszöntőjét, melyben felhívta a figyelmet a teremben jelenlévő dr. Nádas Gyulára, aki idén ünnepli 100. születésnapját. Kádár Dániel tolmácsolta Böjté Csaba testvérünk üzenetét az Amerikában élő magyarokhoz, melyet a jelenlévők vastapssal köszöntek meg. A clevelandi Kis Magyar Kórus Tamásy Éva lelkésznő vezetésével csángó népdalokat adott elő, megismertette a vendégekkel az eredeti Székely Himnuszt, melyet az egybegyűltekkel együtt felállva énekeltek. Papp Károly Trianonról szóló előadása megdobogtatta a magyar szíveket, és könnyeket csalt ki a szemekből. A műsort követően a vendégek elfoglalták helyüket az étteremben. Régen áhított teltháznak örvendhettünk. Pa- tay Péter egy grasztonómiai csodával, az Erdélyi rakott káposztával és többféle palacsintával kápráztatta el a megjelenteket. Az est folyamán szépen gyűltek az adományok is, melynek teljes összegével Böjté Csaba ferences szerzetes, csángóföldi magyar iskola építését kivánjuk támogatni. A vacsora végeztével a vendégek elcsendesedtek és kezdetét vette a Koltay Gábor rendezte Trianon című film vetítése, melyet őszinte érdeklődéssel néztek végig vendégeink. Ezen az estén bebizonyosodott, hogy van clevelandi összefogás, ha nemes cél érdekében szövetkezünk. Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak! /erdély.ma/ Portrék Amerikától a legnagyobb magyarig Kákonyi Péter Négy szubjektív portrét (Edgar Allan Poe, Oscar Milosz, Kemény Zsigmond és Széchenyi István) tartalmaz Pardi Anna új könyve, A messzi boldogok. Az a „gyűjtőelv” pedig, mely e négy, egymástól oly távoli szellemet összehozza, az egyéni sorson túlmutató ideál, az a lázas és sokszor meghasonlásba torkolló keresés, mely a szakrális közösségben, az egyetemes teremtő szellemben kívánja megtalálni önmagát, s mely intellektuális alapállás mind a négy alkotót jellemezte. „Boldogtalan, aki önmaga előtt érthetetlen, ki nem önző énjét tartja nagyra, hanem az emberiség szellemi rendeltetését...” - írja Pardi Anna Edgar Allan Poe-ról, hozzátéve: „Poe-t a legnagyobb tökéletesség vágya kísértette folyton. A józan Amerikában ettől lett szörnyű, hírhedt bolond, disszonáns szobákban, ketrecben keringő vad, kit tiltott dolgok üdítettek.” Ez a korától, a börze világától idegen magány jellemzi a költőt, „a gátlástalan, karrierista emberrajtól” tartott távolság, mely túllát a pillanaton, s ezért sosem lehet egészen ,jelen idejű”, a pillantását a messzi múltba és a megálmodott jövőbe veti, miközben úgy él, mint a kóbor kutya. Hasonlóképp „peremsors” jutott Oscar Milosznak, a költőnek — akinek családjából származhatott Czeszlaw, az ismert író, ezt a látomásos szellemet sem a sorsa predesztinálta a tragikus magányra, hanem ő választotta, hiszen tekintélyes férfiú volt, státusát illetően legalábbis, Litvánia párizsi nagykövete, aki egyszerre tárgyalt hidegfejű diplomatákkal és a hozzá érkező szellemalakokkal, míg aztán a XX. század küszöbén, 1901-ben főbe lőtte magát, mert - utólag valljuk be: nem alaptalanul — semmi jót nem várt az új évszázadtól. Kemény Zsigmond, a következő Pardi-portré hőse makacsul függeszti vigyázó szemét a múltra, hiszen tudja jól: minden tragédiánk abból ered, hogy a régi idők tanulságaira süketek voltunk, márpedig az - legyen nemzet vagy személy -, aki képtelen a múlt fiaskóit feldolgozni, állandóan ki van téve annak, hogy ismét beleesik ugyanazokba a csapdákba. Végül pedig a negyedik „messzi boldog” Széchenyi István, aki magában feldolgozta a múltat, és pillantását makacsul függeszti a jövendőre, melyet nem ismer, nem is ismerhet, csak annyit tud biztosan: ha nem változtatunk, elveszünk, és tenni kell, hogy ez ne következzék be, bármily lassú is nemzeti nyavalyáinkból a kibontakozás. (Pardi Anna: A messzi boldogok. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2005.) —„Bíhorpiros szép rózsa” címmel immár ötödik alkalommal rendezték meg a felvidéki magyar népzenekedvelők és -művelők országos seregszemléjét, amelynek gazdája főrendezőként ezúttal is a Csemadok Dunaszerda- helyi Területi Választmánya. A vetélkedőszerű rendezvénysorozat célja országos fórumot biztosítani népdalénekesek és népdalkörök, valamint népzenei hangszerszólisták és zenekarok részére. A vetélkedő arculatát biztosítandó, az összeállításoknak a meghirdető elvárása szerint népdalokból kell állniuk, a saját régióból származó népzenei anyagból kell meríteniük, és a világi népdalok mellett vallásos népi énekeket, vakamint népi szokásokhoz kapcsolódó dalokat is tartalmazhatnak. —Az igaz és a szép. Ünnepélyes keretek között nyílt meg a Helikon Kastélymúzeumban az Ezer évünk történelmi egyházai címmel rendezett kiállítás. A tárlatot Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke méltatta. A szakláris művészetet hat történelmi egyház csaknem kétszáz kegytárgya idézi. A látnivalókhoz illőn a múzeum Helikon Kórusa különböző felekezetek egyházi zenéjét szólaltatta meg. Házigazdaként mondott köszöntőjében dr. Csorna László igazgató háza népének örömét fejezte ki a rendkívül értékes és gazdag bemutató kapcsán.
