Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 március SOÓS GÉZA: HAZAI TÜKÖR —Idehaza a gazdasági mutatók nem kecsegtetőek. „Pártunk és kormányunk” hathatós lépéseket tett a mutatók javítására. Először leváltotta a Statisztikai Hivatal vezetőjét. Ekkor a mutatók óvatosan kilendültek a „helyes irányba”. Sajnos ez nem volt elégséges az UNIÓ megnyugtatására. A hiány így is tetemesebb volt az elviselhetőnél, mire a Pénzügyminisztérium befagyasztotta az áfák (adók) visszafizetését. A törvény szavatolja az importáruk áfájának visszafizetését, csakhogy nálunk a hatalom a törvényt igen rugalmasan kezeli, ha az érdekei úgy kívánják. A visszafizetett áfa miatt a háztartási hiány 0.2 százalékkal javult, melyet a szocialisták hatalmas sikernek könyveltek el. Az, hogy az eredmény némi csalással jött létre úgy, hogy ezzel többezer vállalkozót anyagilag lehetetlen helyzetbe hoztak, arról mélyen hallgatnak. Végül Balogh Gyula föggetlen országgyűlési képviselő ráunt az állami szintre emelt csalásra, és a Fővárosi Főügyészségen feljelentést tett Draskovics Tibor pénzügyminiszter ellen. A nyomozás meg is indult, bár egyelőre ismeretlen személy ellen. Érdekes módon magát a csalás tényét, illetve a törvénytelenséget maga a pénzügy- miniszter sem cáfolta. Sőt, Gyurcsány Ferenc is kiállt minisztere mellett. A rá jellemző „szerénységgel” még meg is dicsérte Draskovicsot, aki megakadályozta, hogy visszaélések történjenek a visszaigénylésnél. A pénzügyminiszter a képernyő előtt elmondta, hogy a minisztérium 300 milliárd forintos bevételt tervezett áfákból, ami nem folyt be. Ezért voltak kénytelenek visszatartani a bevételeket. Azt hiszem ennél nagyobb arcátlanságot már régen hallottak a magyar adófizetők. Valószínűbb, hogy a tervezésnek nem volt meg a realitása. Ezért most kollektíván mindenkit büntetnek, amire nehéz szavakat találni. A tárca kijelentette, az áfa visszaigénylők 8-10 százaléka rosszul tölti ki az űrlapot, vagy egyszerűen hamis adatokkal jogtalan pénzhez szeretnének jutni. Nem vitatom, biztos, hogy így van. Csakhogy a maradék 96 százaléka nem csaló, őket miért büntették? Azért azt még el kell mondani, hogy az áfacsalók nyugodtan hivatkozhatnak arra, hogy ma egy ilyen világban élünk, amikor a kormány mindenfajta csalást állami rangra emelt. Medgyessy kijelentette búcsúbeszédében, hogy tudna miről mesélni, már ami a csalásokat és a két kormánypártot illeti. —A következő történet már rémisztő. Nem hiszem, hogy hasonló Európában az utóbbi ötven évben megesett volna. A Zala Megyei Rendőrkapitányság magánokirat-hamisítás vétségével kihallgatta Tóth Csabát, a Vas megyei szocialista párt elnökét. A gyanú szerint tíz községben fiktív szervezeteket hozott létre. Erre azért volt szükség, hogy az időközi választásokon a párton belül a saját emberük nagyobb nyomatékkai indulhasson. Az is érdekes volt, hogy ebbe a kusza ügybe, belekeveredtek az ottani cigányok is, akiket azzal gyanúsítanak, hogy pénzért léptek be az MSZP-be. Mindez a párt megújulása címén történt. Egyes cigány vezetők nyilvánosságra hozták a csalást. Ellenlépésként Tóth Csaba és a körülötte felsorakozott szocialisták pert indítottak, amit el is vesztettek a cigányokkal szemben. A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy valóban pénzt juttattak a romáknak hallgatásukért, és így szervezték be őket a nem létező szocialista pártba. A botrány egyre dagadt, amikor robbant a bomba. A per előtti napon Tóthék felbéreltek egy másik cigány csoportot és arra bíztatták őket, hogy veréssel elhallgattassák Szabó Bálintot, aki a per koronatanúja volt. Szabó Bálintot egy éjszaka elkapták, véresre verték, és most tessék megkapaszkodni, szexuálisan megerőszakolták. Ebben a gyalázatos akcióban Tótíion kívül mint felbújtót, Ipkovich Györgyöt, MSZP-s szombathelyi polgármestert és Horváth György, szintén szocialista pártelnököt sejtik. Valaki keserűen jegyezte meg, hogy az MSZP milyen mély szintre sűlyesztette le a politikát. —Január elseje után hazánkat is elérte a szökőár. Szerencsére nem a tenger hullámai nyaldosták az Alföldet, már csak azért sem, mivel Trianon óta nincs tengerünk. Az árak szöktek az égig, így az energiaárak is. Az áremelkedés halmazból most egyet emelnék ki, ez a földgáz ára. Egy kicsit visszapillantva az időben, ezelőtt vagy húsz éve kimondottan gazdaságos volt a lakásokat földgázzal fűteni. Az állam is azt sugallta, hogy ez az olcsó és kimeríthetetlen energia, mert a nagy Szovjetunió hatalmas földgázkészletekkel rendelkezik. Az emberek hittek is, meg nem is, de azért több millió lakás fűtését gázra állították át. Még messze volt a rendszerváltás, amikor a gáz fogyasztási ára elkezdett felfelé kúszni, anű napjainkban is tart. A Fidesz vezette kormány egy rövid időre véget vetett az áremelkedésnek azzal, hogy befagyasztotta a gáz árát. Nagy volt a felhördülés. A MÓL (Magyar Olaj Rt.) többször kifejtette ellenvetését az intézkedéssel szemben, mire a kormány kijelentette, ha nem tetszik a MOL-nak, az állam visszavásárolja tőlük a gázüzletágat. A MOL-nak viszont esze ágában sem volt megválni az ágazattól. Érdemes itt egy pillanatra megállni. Az akkori kormány arra hivatkozott, hogy a hazai gáztermelés fedezi a lakossági fogyasztást. A kitermelés költségei messze alacsonyabbak, mint az import gázé, gondoljunk csak a bérekre, tehát semmi nem indokolja a világpiaci árakhoz való közeledést. Arról nem beszélve, hogy a hazai bérek a nyugati béreknek még a 25 százalékát sem érik el, s ezért ehhez kell illeszteni a gáz fogyasztói árát. A „szociálisan érzékeny” MSZP folyamatosan támadta a Fidesz energiapolitikáját és a MÓL pártját fogta. Erre mondta a nemzeti kormány a választások előtt, hogy ha a balliberálisok fognak nyerni, meg fognak lódulni az energiaárak, így a földgázé is. Választások előtt pár nappal Lendvai Ildikó, MSZP-s „honanya” a következőket mondta: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gázemelés.” Ildikó asszony nem mondott igazat, ugyanis hatalomra jutásuk óta folyamatosan emelkedik a gáz ára. Egyre több családban kapcsolják ki, mert a lakók nem tudják fizetni. A MÓL viszont a kezét dörzsöli, bár folyamatosan hangsúlyozzák, hogy még messze van a világpiaci ár, melyet előbb utóbb, de inkább előbb el kell érni. Ha a balliberálisok 2006-ban ismét hatalomra kerülnek, el is fogják érni, mi pedig ha ezeket hatalomra segítjük, meg is érdemeljük.