Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
2005. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Lesz még egyszer ünnep a világon Várni kell még a kettős állampolgárságra Szégyen - ez a szó tolult az ajkamra, amikor újra és újra elolvastam a népszavazás eredményét a kettős állampolgárságról. Bár, az eredmény szó hamisan hangzik. Inkább az eredménytelenség kifejezés a megfelelő. Sajnos lehetett rá számítani. Mégis, az ember szíve mélyén, vagy valahol a tudat alatt abban reménykedett, hogy megfordul a trend, hogy az emberekhez idehaza eljut a határainkon túli magyar testvéreink jajkiáltása. Nem kedvelem a szolidaritás kifejezést, hiszen ez a társaság, mely ekkora nihilben tartja az országot, szolidáris volt mondenkivel, csak a Kárpát-medence magyarságával nem. Maradt a hárommillió koldus, abból a gerinctelen fajtából, melyhez képest a meztelen csiga egy gerincoszlop. Mégsem őket hibáztatom. Az éhes gyomor nagy úr, mely a nincstelen- ségből fakad. Őket lehet befolyásolni, náluk át lehet öblíteni az agyat. Főleg akkor, ha az öblítővíz a tekervények hiányában szabadon mozoghat a koponyában. Az „öblítők” mindent elkövetnek az agymosás levezénylésére.. Ők a felelősek azért, hogy az igenek száma alig érte el az 51 százalékot. Azok, akik irányították a suttogó propagandát, akik szemrebbenés nélkül elindították azt a félelmetes szóbeszédet, hogy Romániából idecsődül az összes magyarul beszélő cigány, és fényes nappal szabadrablás lesz ebben az országban. Jómagam sem kedvelem a bűnöző cigányokat. Azt azért el kell mondani, hogy akkor, amikor pogromok voltak Marosvásárhelyen, amikor magyarokat lincseltek, egyedül a magyar ajkú cigányság ragadott fejszét és bunkósbotot, és bátran a magyarság segítségére sietett, hogy ezért majd később a román rendőrség kegyetlenül megtorolja bátor tettüket. Gyurcsány és társai, kihasználva a média adta lehetőséget, azzal riogatták a hazai nyugdíjasokat, hogy az ezerszámra áttelepülni készülő „románok” miatt, az itteni nyugellátást kénytelenek lesznek megkurtítani. Azt a nyugdíjat, mely egyébként is szégyenletesen alacsony. A kormány úgy állította be az elszakított területek magyarságát, mint élősdi éhenkórászokat, akik alig váiják, hogy kivegyék a kenyeret a hazai magyarság szájából. Szégyen. Arra nem gondolt senki, hogy mindennek feltétele az állandó bejelentett lakás. A szerencsétlen erdélyi, vagy vajdasági magyar, miből tudna idehaza lakást vásárolni? Hiszen, ha el is adja ottani ingatlanát, az odaáti nyomott ingatlanárakból idehaza semmilyen új tulajdont nem tud vásárolni. Akik pedig átjönnek és itt vállalnak munkát, azok adót fizetnek, és Európában itt a legmagasabb az adó, nem beszélve az egyéb közterhekről. Ma Magyarországról az értelmiség egy része Nyugat felé veszi az irányt. Pótlásukra Romániából, Szlovákiából jönnek orvosok, mérnökök, tanárok. Egy orvos iskoláztatása a diploma megszerzéséig ötvenmillióba kerül. Mégis az áttelepült orvos, gyakorta azon elbírálás alá esik, diplomával a zsebében, mint a kínai szerencsevadász, aki üres zsebbel, nyelvismeret nélkül érkezik. Sajnos a Gyurcsány-kormánynak kedvesebb a kis kínai, mint az elszakított területről érkezett diplomás magyar. Arról nagy bölcsen elfeledkeznek, hogy a munkát vállaló orvosok, nővérek nélkül az egészségügy már régen összeomlott volna. Az építőiparban ezerszám dolgoznak a székely mesteremberek, öregbítve a szakma jóhírét. Senkitől nem veszik el a munkát, viszont értéket hoznak létre. József Attila úja valahol: senki nem tud annyira lealacsonyodni, mint a korgó gyomrú proletár. Hajléktalanok, akiknek nincs semmilyük, egymást fosztogatják. Erre a szintre sikerült lesüllyedni a balliberális kormánynak, hogy „igazi” szövetségesre leljen az ármánykodáshoz. Az elvtársak és a szabadelvűek nem adtak mást csak ami a lényegük. A voksolás eredménytelensége leginkább a határainkon túl élő magyarságot hozta kétségbeejtő helyzetbe. A reményüket vette el. Most joggal úgy érezhetik, hogy az Óhazának nincs szüksége rájuk. Megszégyenítették őket, visszaéltek magyarságtudatukkal. Végül is, abból is ki lehetne indulni, hogy több mint másfél millióan igennel szavaztak. Ez a másfél millió ember a szeretetükről biztosította őket, csak hát van egy garázda kormányunk, a lelketlen miniszterelnökkel az élen. Nem tudok mást írni, csak egy kis türelmet kérni tőlük és bízni a jövőben. Abban, hogy 2006-ban ezt a szeméthalmot a népakarat elsöpri. Oda kerülnek ahová valók és ahonnét jöttek, a történelem szemétdombjára. Akkor majd új arcok jönnek, emberi ábrázatok. A Tisztelt Ház pedig törvényt alkot a kettős állampolgárságról, és akkor a most kirekesztett magyarságnak bátran a szeméBe nézhetünk. S.G. TÖRETLEN ÉRDEKLŐDÉS A FRANCIA FESTÉSZET RÁNT Szenzációs tárlatok idén is MNO-összeállítás Február 27-ig még megtekinthető a Műcsarnok Mesterművek című kiállítása, amelyre eddig mintegy hetvenötezren voltak kíváncsiak. A 400 év francia festészetét felölelő tárlat után tavasszal Salvador Dali kiállítást rendeznek, a Szépművészetiben pedig Egyiptom művészete mutatkozik be. Körülbelül hetvenötezren látták eddig a Műcsarnokban decemberben megnyílt Mesterművek című kiállítást, ami időarányosan körülbelül azonos a tavalyi Monet és barátai című tárlat látogatóival. A Szépművészeti Múzeum tárlata három és fél hónapig tartott nyitva, a Műcsarnokban azonban alig több mint két hónapig látható a Mesterművek című kiállítás, ezért nem valószínű, hogy megdől a Monet 250 ezres nézőszáma. A kényelmesebb körülmények a Műcsarnok jobb adottságainak és a jobb szervezésének is köszönhető. A február 27-ig látogatható kiállításra egyébként elővételben, időpontra szóló jegyeket lehet vásárolni, és a Műcsarnok a hét minden napján két órával hosszabb nyitvatartási idővel várja az érdeklődőket.
