Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
2005. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR A hazai „elit” folyamatosan gondoskodik arról, hogy korrupciós botrányaival megteljenek az újságok. íme a legújabb „gyöngyszem”, mely már már tragikomédia. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, nagy nőfaló hírében áll. Számtalan elvált feleség és élettárs tarkítja a múltját. Ehhez jönnek a gyerekek, unokák. Igazából már a sajtó sem tudja követni „párzásait”. Valamelyik „leamortizált” feleségtől született Demszky Alma. A hölgyemény sokáig külföldön élt, majd haza költözött. Az, hogy van-e félje, arról nem szól a fáma. Gyermeke viszont kettő is van. Néhány hónapja a XI. kerületi önkormányzathoz beadta lakáskérelmét méltányossági alapon, mondván, hogy a 80 négyzetméteres gellérthegyi lakás szűk számukra, hiszen édesanyjával, három testvérével és két gyermekével közösen lakják. A lakáshoz még tartozik 58 négyzetméteres tetőtér is, bár ez per alatt van. Mielőtt az illetékes polgár- mesteri hivatal döntött volna Alma kérelméről, kiderült, hogy a mama és a testvérek nem is ott laknak, tehát szó sincs zsúfoltságról. A sajtó megszellőztette az ügyet, már csak azért is, mert idehaza százezrek laknak ennél sokkal rosszabb körülmények között, nem is említve a 30 ezer hajléktalant. Demszky Gábor azonnal elhatárolódott gyermeke lakásszerzési mahinációjától és arra kérte csemetéjét, hogy vonja vissza kérelmét. Ez meg is történt, az Alma gyerek rájött, hogy nem is olyan rossz buli a Gellérthegyen egy 80 négyzetméteres lakás. Eddig a történet. Azért bennem motoszkál a kisördög, vajon mi történt volna, ha az egész lakásügy nem derül ki, ha a lapok felháborodását nem váltja ki. Egyesek szerint Demszky már régóta szálka a nagy szövetséges, az MSZP szemében és így akarták lejáratni a vénülő aranyifjút. Ezek után még mondja valaki, i hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét. —December 5-én, népszavazás volt idehaza a kettős állampolgárságról, melyről külön is említést teszek. Volt azonban ennek a referátumnak egy érdekes mellékzöngéje, mely indulatokat kavart fel a jobbérzésű emberekben. Mint ismeretes, este hétkor volt umazárás, majd a szavazatok összeszámlálása következett. A népszavazáson hárommillió polgár vett részt, akik azért nem kevés izgalommal várták az első eredményeket. Azok, akik a közszolgálati televíziót nézték, hiába vártak az eredmények közlésére. A képernyőn ugyanis a „Lagzi” Lajcsi és csapatát lehetett látni. A ripacsok ugyanis nem az esemény komolyságához illő műsorral szórakoztatták a nagyérdeműt. Aki óhatatlanul kíváncsi volt, az átkapcsolhatott a Duna tévére, mely leginkább a határokon kívül élő magyarságnak sugároz műsort. Itt követni lehetett az eredményeket egészen a nem hivatalos végeredményig. Mégis, az ember fölteszi a kérdést, hogy mitől közszolgálati a magyar televízió, ha egy ilyen fontos, több millió ember sorsát meghatározó eseményről nem számolnak be. Vajon milyen mértékben sérült az emberek tájékozódásához való joga? A Választási Irodában már befutottak az első eredmények, a tévé ekkor Hajós András szellemes, de nem idevaló műsorát sugározta. Azért senki ne higgye, hogy itt valami félreértés, vagy véletlen játszott közre. A népszavazás előtt, ez a kormányzatnak nevezett nappali sötétség, nem győzte hangsúlyozni a két nem mellett az egész szavazás értelmetlenségét, és főleg jelentéktelenségét és súlytalanságát. Márpedig ezeket figyelembe véve, nem érdemli meg, hogy a köztévé foglalkozzon vele, hiszen mindent a súlyának megfelelően kell kezelni. Az, hogy mi a fontos, úgy mint a „boldog” diktatúrában, ők döntik el még ma is. Ők pedig úgy döntöttek, hogy ez az esemény, mely meghatározza ötmillió határainkon kívül rekedt magyar állampolgárságát, jelentéktelen történés. —Ki ne emlékezne még a gulyáskommunizmusra. Maga a gulyáskommunizmus szó nemcsak egy fogalmat jelent, hanem egy életformát. Az 54 négyzetméteres panellakást, a Trabantot, melyre évekig kellett várni, az üzletek szegényes, de a többi szocialista országhoz képest irigylésre méltó ellátást, és természetesen azt is, hogy ha az illető lakatot tett a szájára, úgy ahogy békén hagyták. Ara is volt ennek a „viszonylagos” jólétnek, mégpedig a külföldi kölcsönök. Az ország nyakló nélkül vette fel a dollármilliárdokat, melyből jutott az elavult iparszerkezet konzerválásából adódó veszteségek pótlására, mint ahogy jutott Vietnámnak, Kubának és természetesen a „nagy testvér”, a Szovjetunió is kivette a maga „védelmi pénzét”. Bele is rokkant az ország. A rendszerváltásnak nevezett illúzió hajnalán, már több mint 23 milliárd dollár volt az ország adóssága. Az Antall-kormány az adósságok törlesztését megígérte és ennek következtében a lakosság életszínvonala látványosan hanyatlott. A Fidesz vezette kabinet mindent elkövetett, hogy ebből az adósságcsapdából kimásszunk és már látszottak az eredmények. Ma viszont egyre mélyebbre csúszunk ismét az adósságokba. A jelenlegi kormány, mivel nem tendelkezik semmilyen gazdasági elképzeléssel, koncepcióval, egyre másra veszi fel a kölcsönöket. Mára már hazánk államadóssága meghaladja 11.769 milliárd forintot, amelynek kamatai 888 milliárd forintra rúgnak. Ez az ösz- szeg megegyezik a lakosság személyi jövedelemadójával. Tehát a jövedelemadóként befizetett összeg, csak az adósságállomány kamataira megy el. A liberális kormány regnálása óta az adósságállomány 42 százalékkal növekedett. Ami a legtragikusabb, hogy ez a folyamat csak növekszik, egyre gyorsuló ütemben. 2006-ban, a következő kormányra vár majd ennek a hatalmas adósságállománynak és kamatainak visszafizetése. Az is elgondolkoztató, hogy mire megy, illetve mire ment el ez a hatalmas összeg. A múlt évben a reálbérek csökkentek, a nyugdíjak reálértéke is csak a kincstár szerint emelkedett. Az egészségügy, az oktatás és a közlekedés padlón van. A mezőgazdaságban többen vannak az utcán mint a földeken. Szinte nincs olyan ágazat ahol ne lennének megszorítások. Marad a lopás, csakhogy ilyen hatalmas összeg áthidalása már fizikailag is lehetetlenség. Bár ha lopásról van szó, a volt kommunisták nem ismernek lehetetlent. A külföldön nyitott bankszámlák minden pénzt el tudnak nyelni.
