Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. január A csoda most is elmaradt. Az anyaországról jövő mostoha bánásmódot eddig lehetett magyarázni azzal, hogy csak a politikusok mondtak le a határon túli magyarokról, de most a nép döntött így. Nemcsak ők, mi is veszítettünk, hiszen hogyan lehet ezek után szembenézni egy tiszta tekintetű székellyel, egy magyarságában megalázott délvidéki fiatallal? Végképp beszorultunk a trianoni határok közé, mert nem akadt kétmillió igen egy olyan kérdésben, hogy kék-e az ég, magyar-e a magyar. Most egy ideig megint szégyen lett magyarnak lenni itthon, és még nagyobb szégyen a határon túl. A szabadkai piacon, ahol holnaptól bátrabban vernek pofán, Kárpátalján, ahol elszállt talán a legeslegutolsó, Európához fűződő remény. És Erdélyben, ahol a tolakodó idegenség joggal hivatkozik arra hogy hazátlanok vagytok, magyarok. Nagy kár érte, mert most volt egy esély - de mi időközben megtanultunk kicsik lenni. A kisebbség kisebbsége Szerető Szabolcs Magyar Nemzet Bárhogy ágált is Gyurcsány Ferenc - a kis magyar Hodorkovszkij - a parlament tegnapi ülésén, a tény attól tény marad: a lassan lepergő esztendő egyetlen éles politikai megméretése után sem tudta győztesként elhagyni a terepet az MSZP és a kormányoldal. Legyen szó európai parlamenti voksolásról, időközi képviselő-választásról vagy országos népszavazásról, a koalíció, a szocialista párti jelölt vagy álláspont mögé rendre csak a választók kisebbségének a kisebbsége volt hajlandó felsorakozni. S ez független attól, hogy a Medgyessy-Kovács vagy a Gyurcsány-Hiller tandem teker-e éppen az élen. Nem volt ez másként vasárnap sem. A kormányoldal vezérének érvelése arról, hogy a kétkérdéses népszavazás az általa képviselt felfogás győzelmeként értékelhető, legfeljebb akkor lenne helytálló, ha a kabinet és a koalíciós pártok a két nem propagálása helyett a referendum bojkottjára szólítottak volna. Ehelyett mindkét ügyben határozottan állást foglaltak, az egy napra jutó hazugságmennyiség világrekordját megdöntve ismét csúcsra járatták a werberi gépezetet, s adóforintjainkat sem kímélve zúdították a polgárokra a két nemre buzditó kampányszemetet. A nemek vereségét ezek után csak a Gyurcsányéktól megszokott könyvelési trükkel, a távolmaradók létszámának az elutasító voksokhoz való hozzáírásával lehet győzelemmé maszkírozni. Az eredményeket ismerve kimondhatjuk, tévedtek azok, akik a népszavazást a 2006-os parlamenti választások eredményét előre meghatározó erőpróbaként értelmezték. A két igen ugyan győzött, de a voksolás érvénytelensége miatt a Fidesz nem ünnepelhet. A koalíció viszont kizárólag a szavazás közjogi sikertelenségének örülhet, a nem voksok aránya - a friss közvélemény-kutatások adataival együtt - inkább a gyurcsányi politizálás korlátáit jelzi. Ráadásul az elmúlt hetekben a korábbinál is magasabb falat épített a kormányfő az itteni baloldal és a határon túli magyarok, egyházak, a nemzeti elkötelezettségüket mélyen átélő polgárok közé. Van tehát min elgondolkodniuk a szocialista párt stratégáinak. Az újabb népszavazási kezdeményezéseket tervezőknek pedig azzal kell számot verniük, hogy a magyar választópolgárok többsége minden jel szerint csak arra a szavazásra mozgósítható, ami valóban a hatalom kérdésében dönt. A pártpolitikai dimenzión túltekintve lesújtó kép tárul elénk. Az anyaország - ha egyáltalán illik még ezt a megnevezést használni - a kettős állampolgárságról rendezett referendum és az azt meeelőző. a külhoni magvarokat az itthoniakat mindenükből kiforgató csürheként megjelenítő kormánykampány tükrében igencsak rút arcot mutatott a nemzet határon túlra szakadt tagjai felé. A jobboldalt vehemensen támadó miniszterelnök tegnap a parlamentben rossz szereposztásban adta elő a történetet: ő akarta a Fideszt megütni, de a pofon a határon túli magyarok arcán csattant. S ez újabb, nehezen gyógyuló lelki sérülést okozott, amit a legjobb szándék mellett is csak részben orvosolhatnak a hazai pártok vagy a köztársasági elnök kezdeményezései. A nemzetpolitika terén most a kármentés a feladat. A belpolitikai küzdelem középpontjába pedig ismét a költség- vetés, a gazdaság helyzete kerülhet. Ami a koalíció számára biztos bukópálya. S Gyurcsányék azt sem mondhatják majd, hogy a határon túli magyarok miatt lesz drágább a gáz, a közlekedés, bocsátanak el közalkalmazottakat, marad álom az ápolói hűségjutalom vagy az uniós átlaghoz közelítő nyugdíj. GÁBLER ANTAL: HÁLÁS VAGYOK Nil Sine Deo Hálás vagyok a Jóistennek A pesti srácoknak - és mindenkinek, Akik harcoltak, foggal, körömmel Odahaza - és messzi idegenben A szabadságért: mely drága kincs A földkerekségen, párja nincs: S ezért... hálás vagyok a Jóistennek A holottaknak és élőknek, Hogy szülőföldem újra szabad S békességben az is marad, Ezt jósolják fent a csillagok! Én reménykedő magyar vagyok.
