Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-12-01 / 12. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 Karácsony Súlyos nemtörődömségre és a felelősségérzet hiányára vall, hogy a társadalmi ügyek rendszeres és intézményes megtár­gyalásának fórumáról nem gondoskodtak a rend-szerváltás utáni magyarországi kormányok. Elfogadhatatlan, hogy a társadalom nélkülözni kénytelen, pl. a rendszeres, intézmé­nyes, pártpolitikai torzításoktól mentes, hiteles napi tájé­koztatást a fontosabb anyaországi és külhoni ügyekben, hogy jelenleg senki sem tudja, hogy a másik magyarnak melyik fontos kérdésről mi a véleménye, hogy nincs össz- magyar információs és dokumentációs központ és szol­gálat. Nagyon kérdéses azonban, hogy ennek csak a nemtörő­dömség és a felelősségérzet hiánya az oka, vagy más is. Az elmúlt évek arra utalnak, hogy a rendszerváltás után is, a tényleges hatalom célja továbbra is a nép tudatlanságban tartása, pont úgy, mint a kommunisták uralma idején... A mai Magyarországon a nagyobb politikai erők mind­egyikének az az érdeke, hogy a nép minél tájékozatlanabb legyen. Mind Gyurcsány, mind Orbán (egyébként szégyenlete­sen alacsony színvonalú „évértékelésében”, melyben 2004- et értékelték) kénytelen volt beismerni, hogy nép elvesz­tette a hitét. Hogyan is ne vesztette volna el, amikor min­dent a feje felett és a háta mögött intéznek, és el van zárva a legfontosabb információktól. Bárki megkérdezhet Budapes­ten találomra 10 embert, hogy tudja-e, hogy a „priva­tizáció” során a nép vagyonából mennyi tűnt el? Senki sem tudja (Segítünk: 12 000 milliárd, azaz Tizenkettőezer mil­liárd forint, azaz 12 000 000 000 000 forint ) Itt van a kutya elásva Azért van a magyar nép (információs) elzárás alatt. Azt sem tudja senki, hogy a kommunista párt hatalmas va­gyona hová lett. Ez is egy fantasztikus összeg. Jobb, ha a nép nem tud az ilyesmiről. Tehát megismételjük: Gyurcsány is, Orbán is kénytelen volt beismerni, hogy nép elvesztette a hitét. A nép a hitét vesztette el, úgy általában, vagy csak ezeknek az uraknak nem hisz, akik vétkesek a tizenkettőezer milliárd forint és más hatalmas pénzek eltüntetésében? Ki kell szabadítani a magyar népet abból a börtönből, melybe a „rendszerváltással” juttatták a kommunisták. Sok­féle börtön és sokféle rabszolgaság létezik. A „rendszervál­tási” börtön és rabszolgaság biztosan nem a legvéresebb, amit a történelem eddig produkált, de biztosan a legkérlel­hetetlenebb és a legaljasabb. Ráadásul megszokhatja a nép a jogfosztottságot, különösen, ha még jogainak ismeretétől is elzárják. A kommunisták annak idején állandóan arról beszéltek, hogy a nép uralkodik. Tudjuk, hogy ez színtiszta hazugság volt. Ma azonban szóba sem kerül a nép viszonya a hatalomhoz. Szóba sem kerül, hogy ki uralkodik. Ezt sűrű hallgatás burkolja. Mégpedig azért, hogy a magyar nép ne­hogy birtokba vegye ami az övé. Az információs sötétség börtöne ezt a célt szolgálja. Létre kell tehát hozni a társa­dalmi ügyek rendszeres és intézményes megtárgyalásának fórumát. Ez nem azonos a lakosság fentről való megkérde­zésével, ami nem sokban tér el a kémkedéstől. Az egyirá­nyú információáramlást a Habsburg besúgóhálózat és a kommunista III/III-as spiclirendszer is biztosította. Rend­szeres, intézményes, pártpolitikai torzításoktól mentes, hi­teles napi tájékoztatást kell biztosítani, a fontosabb anya­országi és külhoni ügyekről. Mindenki számára biztosítani kell, hogy tudja, hogy a másik magyarnak melyik fontos kérdésről mi a véleménye. Összmagyar információs és do­kumentációs központot és szolgálatot kell létesíteni és mű­ködtetni. Az orosz törvények ismerik a privatizációs ügyek felül­vizsgálatát. A magyar törvényekben ilyen nem létezik. A magyar népnek nemcsak anyagi javait rabolták el a pri- vatizátorok, hanem az információs javakból is kirekesz­tették. Felül kell vizsgálni, visszamenőleg az összes priva­tizációt, de ez nem elég. Gondoskodni kell a javak igazsá­gos elosztásáról is. Elgondolkodtató, hogy a szégyenletesen erkölcstelen módon végrehajtott privatizációt, az Állami Számvevőszék megvédte, „eredeti tőkefelhalmozásra” hi­vatkozva... Tehette, mert más nem fejthette ki a véle­ményét. Dr. Hasznos Miklós Kampányguruk Elkezdődött tehát ismét a választási kampány Magyar- országon s lassan betörnek életünkbe, időlegesen átve­szik az ország irányítását az egyre nagyobb lendületbe jövő kampányguruk. Nem is tudom, miért népszerűbb a politikai pálya a kampányguruénál? Miért megy politikusnak mindenki, aki folyékonyan tud hazudni és tehetséget érez magá­ban arra, hogy embertársait szédítse? Miért nem lesz inkább kampányguru? Ez a legjobb mesterség manap­ság, hisz kevés a munka, sok a pénz, felelősség pedig egy szál sincs. Ehhez képest a politikusok közszerep­lők s mentelmi jog ide vagy oda, még az is megtör­ténhetik, hogy valami nagy lopásért vagy hazugságért egy sikertelen választási kampány után a parlament he­lyett a börtönben kötnek ki vagy esetleg valamelyik elvetemült választó egyszerűen pofánvágja őket a nyílt utcán. A kampányguru esetében ilyesmi nem történhet meg. Ok szépen az árnyékban maradnak s a politikusok jóváhagyásával, az ők nevében és felhatalmazásukkal szélhámoskodnak. Kampány végén pedig felveszik a pénzt, kalapot emelnek és új áldozatok után néznek. Az viszont biztos, hogy mig a politikusoktól már senki nem vár semmi eredményt, maholnap már az is ered­ménynek számit, ha befogják a pofájukat, a kampány­gurutól elvárják, hogy minden idiótából politikust fab­rikáljon. Ami roppant nehéz lehet, de a pénz és a sikerélmény mindent kárpótol. Olvasom, hogy a szocialistáknak már nem elég Ron Werber, izraeli kampányguru tehetsége, pedig le a ka­lappal előtte. Nem volt könnyű feladat 2oo2-ben egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom