Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-11-01 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 november Dr. Hasznos Miklós: November negyediké szelleme ma is kísért: az 56-os évfordulót merénylet fenyegeti! Közeledik az 1956-os dicső forradalom és szabadság- harc 50. évfordulója. Ennek cseppet sem örül a véreskezű kommunista párthorda uralmát napjainkban folytató enyveskezű KISZ-es ifj úkommunista milliárdos kompánia. Jól tudják, hogy ha 56 szelleme újra megjelenik, az számukra a vég maga. Tervszerűen készülnek tehát uralmuk megvédésére. Konkrétan: 56-tal kapcsolatban amit lehet agyonhallgatni, elsikkasztani, azt agyonhallgatják, elsikkasztják. Amit lehet meghamisítani, azt meghamisítják. Amit lehet kisajátítani, azt kisajátítják. Amit lehet bepiszkítani, megzavarni, elrontani, azt bepiszkítják, megzavarják, elrontják. Meghalt, hát akkor miért ölik naponta, szóval, tettel és hallgatással is? — kérdezi a költő. A „rendszerváltás” nem hozta meg 56 szellemének feltámadását. 56 szellemét a remény életben tartotta egészen 1990-ig. Ekkor halt meg, mert a rendszerváltóknak útban volt 56 erkölcsi tisztasága. Ez a helyzet ma is. Ezért készülnek az évfordulót provokációkkal megzavarni, botrányossá tenni és ellaposítani. Vigyázzunk, ma a véreskezű nagyszülők enyveskezű unokái vannak hatalmon. A nagyszülők mindenre képesek voltak a hatalom megtartása érdekében, az unokák pedig mindenre képesek a lopott vagyon megtartásáért. A következő három elmélkedés azt a célt szolgálja, hogy a kommunisták mai utódainak ne sikerüljön olyan évfordulót csinálni, mint amilyenre készülnek. Célunk 56 szelleméből menteni, ami még menthető. Lyukas zászló és dobozos zászló Közeledik 56 fél évszázados évfordulója, és Magyarország éppúgy romokban van, mint amikor 50 éve a szovjet hadsereg szétlőtte a Corvin-közt, a Práter utcát, és a szabadságharcosok többi fészkét. A mai romok azonban nem vakolatdarabokból, téglatörmelékből, összegörbült acélgerendákból állnak. A gazdaság, a tudomány és az erkölcs van romokban, és sehol sincsenek szabadságharcosok... Fél évszázad után meg kell állapítani, hogy a rendszer- váltással 56 ügye ismét elbukott. A harcot tehát folytatnunk kell. A lyukas zászló mellé egy másik, új 56-os zászlót is magasba kell tartanunk: a nemzeti színű zászlót, közepében egyszerű papírdobozzal, amely világít, mint a felkelő nap. Az új Magyarországnak a becsületesség Magyarországának 56-os és örök napja. Ez az a papírdoboz, ami ott állt számos utcasarkon 56 dicső napjaiban, és az elesettek családjainak szánt adományokat gyűjtötte, mint egy persely. A sok papírdobozt senki sem őrizte, és mégsem tűnt el belőlük egyetlen fillér sem. 56-ban senki nem lopott! 56- ban mindenki becsületes volt. Ez az a példa, amitől iszonyodnak a hatalom mai bitorlói, a privatizációs újgazdagok. Az 1990-es piszkos rendszerváltás éles ellentéte a tiszta 56- os forradalomnak. A forradalom tiszta népe és a piszkos tolvaj rendszerváltó „elit” kibékíthetetlenül szemben áll egymással. Tolvajtalanítsuk országunkat! Magyarország a magyaroké, nem a bel- és külföldi tolvaj aljanépségé! El kell határolódni tőlük. Ahol csak megjelennek, kapjanak megvetést azok, akik a magyar nép vagyonából gazdagodtak meg. Felül kell vizsgálni a privatizációt. Felelősségre kell vonni azokat, akik eltulajdonították a nép vagyonát, és nyomorba döntötték a lakosság jelentős részét. Ma ezt követelik tőlünk azok a tizenéves hősök, akik életüket áldozták 56-ban, ma ezt követeli tőlünk a világ- történelem legtisztább forradalma, a „papirdobozos forradalom”. A piszkos rendszerváltás és a tisza, „papirdobozos” forradalom nem fér meg egymással. Legyen a papírdoboz jelkép. A tiszta magyar erkölcs jelképe, amely még kitüntetés is lehet... El a kezekkel 56-tól! A szobor nem tud ütni. A szobor nem tud még odább- menni sem, ha lerondítják a verebek. A szobor ki van szolgáltatva a körülötte folyó történéseknek. Nagy Imre szobra is szobor. Semmit sem tudott tenni, amikor Hiller és Gyurcsány ölelgette. A ripacskodás netovábbja volt: tiszteletteljes főhajtás helyett ölelgették Nagy Imre szobrát! A magyar történelemben sok szégyellnivaló ízléstelenséget műveltek a marxisták. 1919-ben például a Országházat burkolták vörösbe! A XXI. században a magyar nemzet vértanújának szobrát ölelgetik vigyorogva. Ezzel durván megbecstelenítették Nagy Imre szobrát. A megszentségtelenített templomokat újra szokták szentelni. Mi ne tegyünk semmi ilyesmit, hagyjuk ott örökre Nagy Imre szobrán Hiller és Gyurcsány újjlenyomatát. Jó helyen vannak ott, oda valók, a verébszarok közé. (Bocsássa meg az Olvasó a durva szót, de hamis dolog lenne most finomkodni. Mentségül a mi nyelvünk csodálatosan gazdag szóláskincsére hivatkozunk. A magyar tudja, hogy mihez milyen szó illik. Azt szokták mondani, hogy „Vagy szar, vagy kalaposinas”. Ez így olvasható O. Nagy Gábor tudományos munkájában, a magyar szólások és közmondások gyűjteményében. Tehát aktualizálva: vagy szar vagy miniszterelnök. A választ mindenki tudja.) A tanulságokat azonban le kell vonni. Ha csak lehet, távol kell tartani a pufajkásokat, a KISZ titkárokat 56-tól. A vértől csöpögő kezű ávósok, karhatalmisták, a párttitkárok, a KISZ titkárok, ezek fiai és unokái, ne arcátlankodjanak oda az 56-os megemlékezésekre! Ha pedig e hazaárulók mégis odaarcátlankodnak, kapják meg a megvetés minden jelét a becsületes emberektől. ízlések és pofonok... A kedves Olvasó a címről „ízlések és pofonok” azt hiheti, hogy ízlésekről és azok különbözőségeiről lesz szó. Ez csak részben igaz, ugyanis, amivel foglalkozunk, abban
