Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 október Kísért a múlt HARC A RÁDIÓÉRT Az idősebbek még visszaemlékeznek arra, hogy az 1956-os forradalom egyik döntő eseménye az volt, amikor a karhatalmisták belelőttek a tüntetőkbe a Magyar Rádió előtt. Napok óta amikor a rádió körül kialakult válsághelyzetet hallom, mindig erre az eseményre gondolok Mert a rádió körül válság van. Ennek pedig az az oka, hogy ez az egyetlen olyan közszolgálati média, melyre még a liberálosok nem tették rá a kezüket. Ezért ez a rádió ma még valóban Magyar Rádió. Hála Kondor Katalinnak aki megőrizte az intézmény függetlenségét. Ennek köszönhetően van olyan visszatérő műsor, melynél a hallgatók száma hétről hétre meghaladja az egy vagy másfélmilliót. Ezen nem is szabad csodálkozni, hiszen itt „magyarok beszélnek magyaroknak” hazáról, nemzetről, hitről, Trianonról, tisztességről. Ezek pedig mind olyan témák mely hiányzik a balliberálisok értelmező szótárából, akik nem tudnak elszakadni a másság gondolatától. Sajnos Kondor Katalin megbízási ciklusa végétért, és kénytelen volt elbúcsúzni az intézmény vezetésétől, idehaza. Lehet azonban, hogy külhonban is a jogszabály és a média felügyeletét betöltő kuratórium kezébe adja a lehetőséget az új elnök kinevezésére. Csakhogy a kuratóriumot a pártok által delegált tagok alkotják és e tagok között bizonyos konszenzus kell legyen ahhoz, hogy meg tudják választani az új elnököt. Ez a konszenzus nem jött létre, nem is jöhetett, mert a balliberális kormány elérkezettnek látta az időt, hogy a független rádiót is maga alá gyűrje. Módszer a régi kommunista időkre emlékeztet, amikor is először a lejáratással próbálkoztak. Az elnökasszonyt azzal vádolták, hogy ügynök volt. A kezükben lévő szervilis sajtó azonnal „ráharapott” a hírre és ezen csámcsogva és egymást túllicitálva fröcskölődött. Később néhány helyreigazító per megnyerése után elcsendesedtek, lesve kenyéradó gazdájuk újabb óhaját, természetesen ugrásra készen. Az idő pedig haladt Kondor Katalin helyettesét bízta meg az ügyvezetői teendők ellátásával mindaddig, amíg a kuratóriumnak sikerül új elnököt választani. Nem így gondolta a dolgot Gellért Kis Gábor, a kuratórium MSZP-s elnöke. Nem tudom, hogy milyen ötletből vezérelve, valószínű pártja biztatására vagy utasítására, arra vindikált jogot, hogy az ügyvezetői posztra ő nevezze ki a balliberálisok szájíze szerinti elnököt. Azóta a rádiónál patthelyzet alakult ki. Érdemes Gellért Kis Gábor személyénél egy pillanatra megállni. A Heti Világ- gazdaság pár éve megszellőztette, Gellért Kis Gábor ügynöki múltját. Az érintett eljárást indított az Országgyűlés Hivatalán keresztül az átvilágítóbírák ellen. Ezt a pert a Legfelsőbb Bíróságon elbukta. Pedig nem is az ügynökmúltja miatt pereskedett, hanem azért, hogy ez hogyan szivároghatott ki a sajtóhoz. Nem igazán értem Gellért Kis Gábor ámyékboxolását, hiszen némi túlzással akár ki is jelenthetjük, ahhoz, hogy valaki az MSZP színeiben képviselőnek indulhasson, egy ügynöki múlt értékes pontokat jelent. Mint ahogy értékes pontokat jelent az is, ha valaki félművelt, arrogáns és törtető. Úgytűnik, hogy mindezekkel a „hasznos” tulajdonságokkal rendelkezik Gellért (elvtárs) úr, amit az is bizonyít, hogy egy alkalommal a rádió elnökasszonyát, nemes egyszerűséggel le- tahózta. Aki ismeri Kondor Katalint, vagy odafigyelt rádióbeli tevékenységére, az óhatatlanul megkedvelte és tiszteli, feltéve persze, ha az illetőhöz közel állnak olyan kifejezések, hogy magyarság, Erdély, nemzet, haza és hit. Gellért Kis Gábortól mind ez távol áll. Visszatérve a rádió belső válságához, mely tulajdonképpen nem is lenne válság, ha a balliberálisok nem indukálnák. A bosszútól lihegő Gellért úr, a következő gyalázatos lépésre szánta el magát. A rádió működéséhez szükséges állami támogatás a kuratóriumon keresztül érkezik, és annak továbbuta- lásához a kuratórium elnökének aláírása szükségeltetik. Ennek az aláírásnak megtagadását helyezte kilátásba, ha nem általa kinevezett elnök fogja irányítani a médiát az elkövetkező időkben. Az már csak egy apróság, hogy ez az eljárás nélkülöz minden törvényességet. Úgy tűnik, hogy az aláírás megtagadása minden tűréshatáron túl megy, mely a szocialista párt néhány jobb érzésű politikusát is felkavarta, mert dr. Szili Katalin, a Tisztelt Ház elnöke, ha óvatosan is, de a törvényesség betartására szólította fel a főkurátor úrat. így legalább a működéshez feltétlen szükséges pénzek, valamint a bérek és a rajtuk lévő közterhek átutalása megtörtént. Mind ez nem változtat semmit a rádión belül kialakult helyzeten. A megoldás pedig egyfajta versenyfutás az idővel. Tavasszal választások lesznek, feltételezve és reménykedve a nemzeti erők győzelmében, annak hatása bizonyos mértékig ki kell majd hatnia a média területére is. Ellenkező esetben egy Orwell-i sötétség köszönt az országra. Valahogy úgy mint az 1956-os forradalmat megelőző időszakra. Onnét pedig a történet már ismerős, akár a rádió vonatkozásában is. Soós Géza Lapzártakor érkezett: —Egy szerb férfi lelőtt egy magyart az észak-vajdasági Magyarkanizsán. A gyilkost letartóztatták. Számtalan magyarverés után ez az első gyilkosság, amely fölött nemzeti indítékot feltételeznek. Az etnikai incidensektől teihjes Vajdaságban nyugtalanságot keltett az eset, a bűntény ugyanis a csaknem teljesen színmagyar településen tötént.-Teljes politikai fordulat zajlik Lengyelországban. A parlamenti választások elsöprő jobboldali sikere, a posztkommunista baloldal csúfos szereplése, valamint a kampány legfontosabb üzenetei egyértelműen arra utalnak, hogy egy korszak lezárul. Az exit poll alapján a két jobboldali párt együttesen 56.5 %-ot kapott, mig a kormányon lévő Baloldali Szövetség mindössze 11,11 %-ot szerzett.-Szabad az út Svájcba. Igent mondtak a svájciak a mai népszavazáson arra, hogy a tavaly csatlakozott EU-tagor- szágok állampolgárai is szabadon vállalhassanak munkát.
