Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005 szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Antikváriumi ritkaság Tolnai Világtörténelme is - az a sok kötetes és pótkötetes, vaskos albumsorozat, amit a Tolnai Világlapja című, hajdan igen népszerű képeslap alapító gazdája: Tolnai Simon indított el és jelentetett meg évek hosszú során át. Az esemé- nyesen, érdekfeszítő, népszerű modorban, rengeteg lazasággal, téves szemlélettel de töméntelen adattal összehordott kötetek fejezeteit fiatal történészek, írók, publicisták készítették: a szerkesztők között az ellenőrzés munkájának oroszlán része a nagytudású, élesfigyelmü dr. Mikes Lajost terhelte. Egy fiatal történész elkészült az ókorról szóló kötet fejezeteivel, s letette a kéziratot Mikes asztalára. A szerkesztő végig böngészte a fejezetcímeket, s megakadt az egyik részen, mely a régi Róma ledér hölgyeiről és azok életmódjáról szólott. A fejezet címe ez volt: A régi Róma hetérái.- Kedves barátom - csóválta fejét Mikes -, ez így nem maradhat. Mi családi, sőt bizonyos értelemben iljúsági kiadványt készítünk. Remélem belátod, hogy ezen változtatni kell. Az ifjú tudós tűnődve ráncolta homlokát-Igazad van - szólott végül. - Egy pillanat, megengeded? Ott helyben tollat ragadott, át húzta A régi Róma hetérái címet, és ezt írta helyébe: „Családi élet a régi Rómában.” ** Jókainak élete végefelé valamiféle ünnepséget rendezett Szeged városa. Töméntelen ember gyűlt össze, olvasók, hódolók sokasága üdvözölte a hírneves írót. Ülnek a banketten, egyszer csak az asztal végén felemelkedik egy daliás öreg magyar. Mosolyogva csóválja a fejét, aztán megy egyenest az íróhoz, megáll előtte, és felkiállt:-Móritz?! Hát te vagy az? Alig ismerlek meg. Pedig együtt jártunk Pápán iskolába.. Nézi-nézi Jókai a Kossuth-szakállas arcot, s nagy nehezen kihámozza belőle a hajdani diák vonásait. Szeretettel öleli át pápai osztálytársát, s meghatottan mondja:-Régen nem láttuk egymást...-Bizony régen - bólogat az osztálytárs, a mutató újjával kedvesen, szemrehányóan megfenyegeti az írót:-De hát hol az ördögbe jártál, mit csináltál ennyi tenger idő alatt, hogy semmit sem hallott rólad az ember...? Dionegész, a szinopéi cinikus bölcselő, koldus életmódjával, erkölcsi tanításaival Athén társadalmi rendje ellen tiltakozott. A mindenről való lemondás elvét szinte a képtelenségig túlozta: koplalt, fázott kegyelemkenyéren tengődött, mezítláb, rongyosan torzonborz szakállal, koldustarisznyájávak járta Athén utcáit. Éjszakáit vályogból tapasztott agyaghordójában töltötte - Diogenész hordója -, amelynek egyetlen „bútorzata” egy fából kivájt ívótál volt. Egy ízben megfigyelte, hogy egy fiúcska tenyerével vizet merített a kútból, és így oltotta szomját.-Ez a gyermek megtanított arra - kálltott fel Diogenész -, hogy még mindig van egy fölösleges tárgyam. És elhajította az ivótálat. ** „Diogenész hordója” mellett szállóigévé vált egy másik, vele kapcsolatos fogalom is: a „Diogenész lámpása”. A bölcselőtől ugyanis, aki fényes nappal lámpával járt az utcán, az athéniak megkérdezték: mit keres?-Embert keresek! - felelte az elembértélenedett társadalomban emberség után sóvárgó Diogenész. ** Egészségügyi viccek: Párbeszéd szigorlaton:-Miből lehet felismerni, hogy valaki gyengeelméjű? Abból professzor úr kérem, hogy milyen kérdéseket tesz fel. * A félős Smith beül a fogorvosi székbe-Nyissa ki a száját! - lép mellé a fogorvos.-Mondja doktor úr! Nem lesz abból valami baj? Tudja, nekem családom van... * Az orvos a beteg lábát vizsgálva megszólal:-Ha holnapra esetleg nem tud járni, feltétlenül jöjjön el hozzám. A jóságos apa: - Kislányom, itt járt Berci, megkérte a kezedet. Én beleegyeztem.-Óh, papa, nekem olyan nehéz megválnom a mamától...-Semmi baj, kislányom. Viheted magaddal.
