Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005 szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből.-Az „Égtájak” nevet viselő, határon túli magyar kulturális rendezvényeket szervező és szolgáltató budapesti iroda ezúttal horvátországi magyar művelődési egyesületekkel karöltve tartott nagyszabású népdal- és néptánc-bemutatót, május 27-e és 29-e között. A „Vendégségben Horvát-Pannóniában” című rendezvénysorozatra a Vajdaságból, Erdélyből és a Felvidékről érkeztek fiatal népi táncosok és népdalénekesek. A háromnapos rendezvény május 27-ei nyitóünnepségre a várdaróci általános iskola udvarán került sor. 28-án a vendégek Eszék város nevezetességeivel ismerkedtek, majd Erdődre kirándultak. Délután a csúzaiak tapsolhattak a táncosoknak: a várdaróci fiatalok, a péterrévei táncegyüttes és a helyi Csárdás, valamint a zentai Szélrózsa leánykórus lépett színpadra. Még aznap este a szlavóniai Erdődön is sorkerült gálaműsorra, ahol az imént említett csoportok mellett felléptek még a kolozsvári Szarkaláb és a famadi Nádas iíjúsági táncegyüttes táncosai. 29-én a vendégek a Dráva- szöggel ismerkedtek, délután pedig Pélmonostoron gyülekeztek, ahol népviseletbe öltözve vonultak a város utcáin. A rendezvény záróestjén — amelyre a pélmonostori felújított moziteremben került sor — minden résztvevő fellépett. „Az Égtájak fesztiválsorozat öt éve a felvidéki Far- nadon, egy 1.500 lelket számláló településről indult, de a fesztiválok összekötője a határon túli fiatalok Vendégségben Budapesten programjain részt vesznek. Folytatják a barátkozást, az ismerkedést, bemutatják azt a művészeti teljesítményt, értéket, amelyt most a drávaszögi és a szlavóniai magyarság is láthatott. Az egész fesztivál az együttlétről szól, és arról, hogy megismerjük egymás régióját, új területeket, egy-egy magyarlakta vidék kultúráját, történelmét, földrajzát, értékeit. A fiatalok úgy mennek el innen, hogy ismét egy újabb magyar vidéket ismertek meg” — nyilatkozta Goldschmied József, a budapesti „Égtájak” iroda programigazgatója. /Új Magyar Képes Újság, Eszék/ —Kassa egyetlen magyar nevelési nyelvű óvodájában látogatott Czékmán Imre kassai magyar fökonzul. Az óvoda a gyermeknap emlékezetessé tételére több programot is szervezett. Alőször az óvodások munkáiból összeállított kiállítás nyílt meg. Az egész év folyamán készült alkotásokat az intézmény folyosóin helyezték el, nemcsak felnőttek, hanem gyermekek számára is jól látható magasságban. A kiállítást több jeles vendég megtekintette, elsősorban a fökonzul és munkatársa, valamint Márai Sándor Gimnázium igazgatója. Az óvoda fenntartója is képviseltette magát és nem maradt távol a sajtó sem. /Új Szó, Pozsony/-Május utolsó hétvégéjén ötödik alkalommal került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a szórványiskolák színjátszóinak találkozójára. Demény Piroska aligazgatónő — aki ötéve lelkes mindenese a szórványszínjátszásnak — elmondta, hogy öt év alatt sok-sok kisdiák látogatott el hozzájuk. A három nap diákprodukcióiból kiemelkedett a gyulafehérvári V. Goldis Általános Iskola magyar tagozata, a magyarlapádi hagyományőrző Csűrdöngölő együttes, a medgyesi Báthori Líceum és a temesvári Bartók Béla Líceum csoportja. /Szabadság, Kolozsvár/ —Június 13-án Csépében római katolikus templombúcsúra került sor Padovai Szent Antalnak, a csodák és a gyermekek védőszentjének tiszteletére. Az ünnepség kezdetén Lengyel Donát nagyszőlősi ferences atya köszöntötte az egybegyűlteket és a meghívott egyházi vendégeket: Varga Kamill gyöngyösi ferences atyát (Magyar- ország), Weinrauch Márió és Nádor Albert ferences hittestvéreit, valamint Harangozó Miklós görög-katolikus parocliust, majd megáldották az ünnepre hozott virágokat és a jelenlévő gyermekeket. Az ünnepi szentmisén Kamii atya elmondta: „Urunk, Jézus Krisztus a mezők liliomaira mutatva hirdette meg nekünk a gondviselésbe vetett gyermeki bizalom evangéliumát, örömhírét. Amikor apostolai versengtek, eléjük állította a kisgyermekeket és így szólt: Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Nem azt mondta, hogy ne dolgozzunk, és nem azt akarta, hogy gyermekek maradjunk, hanem hogy dolgozva, az élet küzdelmeit vállalva és egyre felnőttebbé válva a gondviselő Atyára tekintsünk. Padovai Szent Antal az Isten irgalmának, atyai szere- tetének örökletét hordja. Ezért szentelünk liliomot. És áldjuk meg a gyermekeket az ő ünnepén, mert az Evangélium üdvösségére akarunk lépni.” Az atya továbbiakban szólt még a szentgyónás és a szentáldozás fontosságáról is. Hangsúlyozta, hogy amint Szent Antal is írta, a keresztény emberek ezek végzésekor közelebb kerülnek Istenhez és megtapasztalják annak mindenki felé áradó jóságát, szeretetét, de ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy minden tiszta szívből, igaz hittel tegyék, ne csupán kötelesség érzetből, megszokásból. Ezt követően szentáldozásra és körmenetre került sor. A búcsút záró tedeum a pápai és a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. /Kárpátalja, Beregszász/ —1999 végén az Erdélyi Református Egyházkerület adta jogi keretben megalakult a Házsongárdi Alapítvány. Elnöke az egyházkerülettől kiküldött dr. Sipos Gábor fölevéltáros, ügyvezető elnöke dr. Gaál György tanár, város történész, míg a tényleges munkát Gergelyné Tőkés Erzsébet igazgató végzi. Az alapítvány célkitűzése kettős: egyrészt az ifjúság segítségével számba veszi, és folyamatosan gondozza a híres elődök nyughelyeit, a magyar történelem és művelődés szempontjából fontos színhelyeket, másrészt magánszemélyek, alpítványok támogatásával javítja, helyreállítja a fontos síremlékeket. E munkához elnyerte az erdélyi történelmi magyar egyházak tá