Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2005. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 A Kegyeleti Bizottság (Csete György, Kossuth díjas építőművész, Lezsák Sándor, országgyűlési képviselő Papp Lajos, szívsebész, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Trencsényi László, az ’56-os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke és Rácz Sándor, az ’56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke) közleményben hívta fel „a magyar nemzet minden tagját, különösen Magyarország polgárait”, hogy tekintsék nemzeti gyásznapnak azt a napot, amikor a világ magyarsága végső búcsút vesz az ’56-os magyar forradalom hősétől, Pongrátz Gergelytől. „Kérjük együttérző magyar testvéreinket, hogy 1. Tűzzék ki a nemzeti lobogót és kössenek rá gyászszalagot. 2. Konduljon meg minden magyar templom harangja reggel kilenc órakor, amikor a Bazilikában elkezdődik Pongrátz Gergely lelki üdvéért a búcsúztató gyászmise. 3. Az elektronikus sajtó, a vendéglátó és szórakoztató cégek a nemzeti gyásznak megfelelő műsort szolgáltassanak” - olvasható a közleményben. fMNO/ Pongrátz Gergely ravatalánál Gyászoló Gyülekezet! 56-osok! Corvin-köziek! Pongrátz Gergely ravatalánál a Rákóczi-zászló fölirata jut eszembe, visszhangzik magyarul bennem: „Istennel a hazáért, a szabadságért!” A Nagy Fejedelem felkelése óta ezt a mondatot kivételes helyzetekben, kivételes életekben ajándékozza a sors. Azoknak, akik egy rendkívüli történelmi pillanatban készek voltak föltenni életüket a legnagyobb ügyre: a haza és a szent szabadság ügyére. Itt a Corvin-közben, a pesti srácok vérével szentelt helyén ezzel az áldozatvállalással emelkedett Pongrátz Gergely sorsa magyar történelemmé. Az ő fegyveres és parancsnoki, irányító helytállásán is múlott, hogy 1956 forradalma az európai szabadságküzdelmek legszebb napjait írta. Tudjuk, személye élő legendává lett, de neki magának nem a legendát kellett élnie, hanem a valóságos és sok keserűséggel, fájdalommal is megterhelt életet. Harca és helytállása pályabéreként kapta előbb a száműzetést, majd a hazatérés után az újabb csalódásokat és méltánytalanságokat. Ám a harcot mégis ott folytatta, ahol abbahagyta, csak más körülmények között. Prófétája lett a szabadságharcnak, hirdetője, magyarázója, tanárok helyett is tanára. Múzeumot, kápolnát és táborhelyet épített haza- és szabadságeszményének. A fiatalokhoz fordult, azzal a hittel, nemzeti elkötelezettséggel, amely egész életének kormányzója volt. Hitte, hogy ifjú szívekbe kell hinteni a magot a magyarság erkölcsi megújulásáért. Mi pedig hisszük, hogy ő maga is iijú szívekben él tovább 1956 fegyelmező és figyelmeztető történetével, eszméjével, erkölcsével együtt. Köszönjük Pongrátz Gergelynek élete példázatát, azt, hogy keserű kudarcokon, megpróbáltatásokon át örökül hagyta reánk a szabadságért való küzdelem pátoszát, a történelmi haza szolgálatát, a keresztény magyar jövő hitét. Történelmi életrajzok igazolják, hogy aki a hazát védelmező fegyveres harcban hősiesen helytáll, az békében ritkán találja meg helyét, közfeladatát, küldetését. Pongrátz Gerely teljes életet élt, mindenkor a nemzeti függetlenség és a szabadság harcosa maradt. Elhanyagolt véres szíve meggyötört hitünkért - Ady Endrét idézem - megküzdött a magyar Pokollal is. Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk. Gergely, köszönöm ezt az életet, köszönöm minden tanító mondatodat. Vigyázunk a nyulacskára, ügyelünk a füvecskére. Életed példázatával meg tudjuk különböztetni a nemzeti érdeket a nemzetközitől, meg tudjuk különböztetni a terroristát a szabadságharcostól. Gergely, a kiskunmajsai örökséget gondozzuk, megóvjuk, erősítjük. Minden erőt mozgósítunk annak érdekében, hogy az ideiglenesen hazánkban állomásozó hitetlenséget elűzzük. Általad is maradt veszélytudatunk épségben, egészségben: „Istennel a hazáért, a szabadságért!” Gergely, Isten Veled! Isten velünk! Budapest, Corvin-köz, 2005. május 28. Lezsák Sándor országgyűlési képviselő-Olyan űrt szeretnénk pótolni, amely az utóbbi negyven esztendőben keletkezett szívünkben, a kultúránkban - mondta köszöntőjében Barabás Kásler Magda kolozsvári énekes, aki szülővárosába visszatérve nyitotta meg dévai Magyar Házban rendezett dalestet. Szerencsére az egész fiatal nemzedék már szabadon és érdeklődéssel fordul a magyar népdal, néptánc és általában a hagyományok felé. * „ Úgy imádkozz, mintha ma kellene meghalnod, úgy dolgozz mintha örökké kellene élned. ”
