Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
2005 június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 ért izgatta ez a folyamat annyira? - kérdeztem tőle. Azt felelte, egyszerűen nem volt képes belenyugodni abba, hogy ott volt egy tiszta dolog születésénél, ami érezhetően szertefoszlott. Ennek okait és a felelősséget is kereste. Valamiképpen el kellene számolni a pénzzel az embereknek. Dessewíiy Arisztid nyugdíjas, aranydiplomás mérnök, szintén jó ideje próbálkozik, hogy legalább az utóbbi kérdésre választ kapjon. O a családja által felajánlott 57 500 forintról őrzi a csekket. A kilencvenes évek elejétől áll levelezésben az ügyészséggel, az Igazságügyi Minisztériummal, hogy kiderítse, mi lett az adományokkal. Az egyik idevágó iratban Nagy Imre, a Demisz egykori elnöke, ekkor már vállalkozó, arról tájékoztatja a hatóságokat, hogy 1989-ben megvált tisztségétől, és nincs információja a pénz 1992 utáni sorsáról. Mint írja, utódja a fennforgó időszakban Kiss Péter országgyűlési képviselő volt. így azt javasolja, hogy a hatóságok őt keressék meg kérdéseikkel. A privát elszántság és az újságírói nyomozás során összegyűjtött adatok, információk szintén arra mutatnak, hogy abban az időszakban kelt lába a pénznek, amikor a Demisz ügyeiért a jelenlegi kancelláriaminiszter, Kiss Péter felelt. Amikor a közelmúltban e kényes témát egy közeli munkatársának felvetették, és utaltak arra, hogy valakiknek vissza kellene tenni a számlára a pénzt, az illető úgy vélekedett: aki egy Magyarország nevű nagyvállalatot vezet, ilyesmivel nem tud foglalkozni. A riporter megkereste azokat az egykori védnökségi tagokat is, akik ma „kormányközeiben” vannak. Kiábrándító tapasztalatokat szerzett. Még Kosa Ferenc is, aki egykoron szívügyének tekintette a gyűjtést és az emlékmű felállítását, a téma puszta felvetését is a személye ellem provokációnak tekintette. A Fővárosi Főügyészség kétesztendei kemény munkával, Takács István (Demisz, majd Sansz) állítása alapján „kiderítette”, hogy a számla teljesen „kiürült”, a befizetéseket valamennyi adakozónak visszafizették. Kellett némi háttér ehhez a magabiztos hazugsághoz, meg némi civil kurázsi is ahhoz, hogy Dessewfíy Arisztid ne elégedjen meg ennyivel. Ismét a Fővárosi Főügyészséghez fordult, és 2004 decemberében ismeretlen tettes általi hűtlen kezelés és sikkasztás alapos gyanúja miatt tett bejelentést. A rádióriporter elővette a hajdani adakozók névsorát, és körbejárta, -telefonálta az országot, hátha rálel valakire, akinek visszautalták a pénzét. De ilyen embert nem talált. Mindennek nyomán az V-XIII. Kerületi ügyészség újabb vizsgálatot rendelt el. A XIII. kerületi rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályán rövid idő alatt kiderítették az igazságot. Bizonyítékot találtak a jelentős értékre elkövetett sikkasztásra, amelynek büntetési tétele öt év. Jegyzőkönyvbe vették - amit eddig is tudtunk -, hogy az öszszegyűjtött pénzt nem az eredeti célra használták fel, s egy fillért sem fizettek vissza senkinek. A számláról cégek közötti átutalás történt a Sansz nonprofit szervezet javára. A nyomozók előtt ismert az az ember is, akinek mindez a nevéhez fűződik. És itt jön a csavar: az eltelt idő miatt a bűncselekmény elMIRE MEGÖREGSZÜNK Iljú koromban úgy éreztem,—csak enyém a világ! Gond nem terhelt,—játékos és vidám voltam, lábaim sem éreztem, fáradhatatlanul csak rohantam. Szememből a derű szikrái ragyogtak, mert a könnyeket nem ismertem. Almaim? Előttem volt az élet,—csak szépek lehettek! Vágyaim? Fuvallatát hozták az első szerelemnek! Hogyne lett volna szép?— Míg ilyen volt az élet? Míg éreztem szívem lázas lüktetését, Hittem,—álmaim beteljesedését, nem éreztem az élet fogát, s nem ismertem a halál jogát! Azóta annyi év telt el,—s csendesen kérdem, hová lett a nyár?—Melegét nem érzem! Almaim?—Vágyaim?—Oly csendesek lettek, hová lett?—Mivé vált felettem az élet? A földön csak ennyi volt! Rövid és semmi! Nem állandó lakhely,—s nem marad itt senki! Leszámoltam vele,—elmúlt! Építem az újat! Sokkal szebbet,—jobbat,—boldogabbat! Ott nem leszek egyedül, hisz annyian várnak, kik átlépték a határt, s előttem járnak! Már erőmre sincs szükség,--álomszámyak visznek, s kik még szeretnek a földön,—majd utánam jönnek. Addig élvezem azt,—amit kínál az élet, s megköszönök szépen, minden kicsiséget. Csodákat nem várok,—mosolygok mindenen, Földi tartozásaimat,—lassan —letörlesztem. Olyan követelések már nem igen lehetnek, amit az öregkor szenvedései,—meg nem fizettek! Svájc, 2002. november 2. Sárközy Lászlóné a 84 éves Piroska néni évült, a nyomozást tehát megszüntetik. így a pénzt felvevő embert sem nevezhetik meg, hiszen védi a személyiségi jog. Nem szabad feladni — vélekedett Sólyom László a 2005. február 25-i rádióadásban. O szintén tagja volt a társadalmi védnökségnek. A tudós jogász szerint jogalap nélküli gazdagodásról van szó, a pénz polgári peres úton visszakövetelhető, hogy arra fordíthassák, amire eredetileg szánták. /.Magyar Nemzet/-
