Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
2005 május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa MEGMÉRETTEM ÉS... •' !. I Színhely: Vasúti resti. Szereplők: Én és a fizetőpincér, valamint egy vonat, amely rögtön indul. Idő: Ma, kora délután és borús. Körülmények: A vonat már majdnem indul, én már majdnem indulnék, ha fizettem volna, a íopincér az asztalok között cikázik és nem indul hozzám. Én: (Könyörgök): Halló, fizetek! Jöjjön már, kérem. A fizető: Rögtön, kedves vendég, máris jövök. (És nem jön, hanem tovább rohan egy másik asztalhoz. A vonat egyre inkább készül indulni, én egyre inkább félek, hogy lemaradok, tehát újfent...) Én (Sírós könyörgéssel): Nagyon kérem szépen, tessék már jömú. Fizetek. Halló! Itt... itt! Én fizetek! Jöjjön már, kérem! A fizető: (Kedvesen, megértőén rámmosolyog, még együttérzést is vélek felfedezni egy villanásra a tekintetében, anúnt elrobog mellettem, egy távoli sarok felé, és amint visszaszól) Rögtön, kedves uram, máris jövök... (És nem jön. Még három perc és indul a vonatom. Kilencven másodperc, sőt, mire kiszámolom, hogy mennyi, az már csak nyolcvan). Én: Jöjjön már, az istenfáját, mert elmegyek fizetés nélkül... Hallja!? A fizető: (Hallja. Nagyon jó füle van. A harmadik sarokból meghallja, hogyan fenyegetődzöm, hát már rohan is. És megáll a szomszéd asztalnál.) Egy pillanat, aranyos vendég, egy pillanat és máris jövök. (De még mindig nem jön. Újabb cikázás, most mögöttem fizetett. Uram, ég, két perc!) Én: (Sírva és átkozódva, féltérdre ereszkedve és kezem könyörgő imára kulcsolva) Fizetek, foúr, volt egy zónám... Könyörgöm. A fizető. (Szemmel láthatóan megszán.) Rögtön... (és még mindig a szomszéd asztalnál fizet. Visszaülök a székre, ráborulok az asztalra, most már úgyis mindegy. Még egy perc, és a vonat úgyis elmegy. Több vonat nincs. Nem is lesz soha. Ez volt életem utolsó vonata. Itt fognak eltemetni. Ebben a restiben. Szemfedőm a foltos terítő lesz és ez az átkozott pincér kántálja majd gyászindulómat. Befejeztetett.) Én: (Még egy utolsó sóhaj.) Fizetek... A fizető: Parancsoljon... igen... az annyi, mint annyi (villámgyors számolás, berniem a düh): Én: És mi lett volna, ha lelépek fizetés nélkül? Mi? A fizető: (Huncut, bölcs mosollyal) Az ki van zárva, kérem. Én ismerem a kedves vendégeimet. Aki ennyire gizda, hogy fizethessen, az inkább lemarad, de fizet... Ön becsületes vendég. Huszonkettő ötven, kérem... És fizetek, és rohanok, és elérem még a vonatot. Ott töprengek tovább a fülkében: voltaképpen nekem még soha senki, ilyen udvariasan nem mondta a szemembe, hogy teljesen hülye vagyok. Ez nem is fizetőpincér. Ez pszichológus. És megmelegszik a szívem, mert ugyan igaz, hogy megmérettem és hülyének találtattam, de legalább becsületesnek is. Gyurkó Géza Pesti viccek a kommunista világból: Az öreg káder kifakad: - Tudom, hogy a pártfegyelem a legfontosabb. Egész életemet a pártnak áldoztam. Voltam orvos, agronómus, téesz elnök, mikor hogy' kívánta a párt. De, hogy most iskolaigazgató legyek és vénségemre megtanuljak ími-olvasni, azt ne kívánjátok tőlem. * Ezt nem lehet tovább bírni, öngyilkos leszek - mondja Grün barátjának. — Csak azt nem tudom még, hogyan? Revorverem nincs, a kötél szorítja a nyakamat, a gáz büdös, és a Duna hideg. Mit tanácsolsz? - Nagyon egyszerű. Ugorj a párt és a nép között tátongó szakadékba. * Moszkva és Peking közeledése: - Az új kínai vezér táviratot küld Moszkvába: „Minden nézeteltérésünk ellenére szeretnék Moszkvában eltemetve lenni.” Válasz: „Semmi akadálya. Jöjjön azonnal.” * Ceaucescu látogatást tett a pápánál, aki megölelte. A bíborosok felháborodottan kérdezték: miért kellett megölelni egy ilyen istentelen és kisebbséget elnyomó diktátort? A pápa leintette őket: Nézzétek, ez az ember jászolban született, barmok között nőtt fel, és milliók várják a menybemenetelét. * Kádár egy luxus autót kap Brezsnyevtől ajándékba, melynek hiányzik a kormánykereke. Telefonon reklamálnak a Kreml-ben. A választ azonnal meg is kapják: - Kádár csak adjon gázt, vagy fékezzen, a kormányt mi majd innen kezeljük. * Az egyik pesti képviselő bemegy az állami zöldségesboltba. Az üzlet vezetője hajlongva fogadja: - Mivel szolgálhatok képviselő elvtárs? - Egy dimiyét szeretnék vásárolni. - Tessék parancsolni, válaszon. - De itt csak egy van és az is már félig rothadt. Hogyan tudok ebből választani? - Úgy, mint én a választásokon, képviselő elvtárs. Kérjük, hívja fel barátai figyelmét latunkra!
