Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
2004. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Ami újdonság, hogy mára megjelentek a fehér borok is. Az egyik íze sima Rizlingre utal, a másiké Muskotályra. Ez utóbbiból készült desszert változat is. Maga az ital is erős lehet, de az ára az, ami igazán fejbe üti az erre járót: 10 hrivnya literje. Autós turisták, kamionosok állnak meg itt leggyakrabban. Egy-egy flakon bort, egy-egy füzér gombát vásárolnak, mielőtt autójukkal elhagynák a megyét Mindezeket sajátos kárpátaljai „szuvenyirek”-nek tekintik. Ami pedig a várható hideg esőt és havazást illeti, ilyenkor az árusok behúzódnak a karókból, müanyagdarabokból összetákolt egy-, illetve kétszemélyes kalyibájukba, hogy ott a tűznél megmelegedjenek egy kicsit. A viskó is hamisitatlan kárpátikum. /Kárpátinfo (Beregszász) Hí A Csíkszeredái székhelyű Domokos Pál Péter Alapítvány - elnöke Ferenczes István költő, szerkesztő, alelnöke Borbáth Erzsébet tanárnő - 2003. szeptember 30-án tájékoztatót tett közzé az alapítvány hozzájárulásáról a moldvai csángó-magyar diákok erdélyi, magyar nyelvű képzéséhez Eszerint a 2002-2003-as tanévben 71 moldvai csángó diák tanult Erdélyben és a bukaresti Ady Endre Líceumban a DPPA támogatásával. Kitűnő eredménnyel diplomázott a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem pszichológia-szakán Füstös Gabriella, aki sikeres versenyvizsgával Csíkszeredában dolgozik, és az ott tanuló 45 csángó diák pszicho-pedagógusa is. Lujzikalagorban tartotta első magyar nyelvű miséjét a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston, illetve Magyarfaluban a Veszprémben végzett Polgár Róbert. Megjelent a Budapesten tanuló láncú Laura „Johófiú Jankó - magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek” című gyűjteménye. Egyre kevesebben folytatják azonban tanulmányaikat elméleti líceumokban, kevesen jutnak be főiskolára, egyetemekre. A Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok felzárkóztató, nevelési programjának megvalósításához létfontosságú volt az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány tulajdonában lévő, a DPPA által működtetett csángó bentlakás, amely a csángó gyermekek számára létesült 1993-ban. /Erdélyi Napló (Nagyvárad) Hí A magyarságtudat ápolása és erősítése céljából amerikai és holland támogatással szórványközpontot épít Gyulafehérváron a református gyülekezet. A 2001 óta készülő létesítményben lesz egyebek mellett a Bőd Péter Alapítvány székhelye is. Az otthonban helyet kapó könyvtárat, tanácstermet és szállást ökumenikus célokra is felhasználják majd. Az elmúlt évben a Vas megyeiekkel közösen helyreállították az Ompolygyepű határában álló 1848-49-es emlékművet, az Almás völgyében találhatót pedig leköltöztették a zalatnai református templom elé. A fehérvári magyarok mindezzel annak a Lukács Béla néhai magyar pénzügyminiszternek is emléket állítottak, akinek az 1849 tavaszi vérengzés során öt testvérét és szüleit gyilkolták le a felbőszült románok, és akit egyévesen almásvölgyi román dajkája mentett meg, mondván: „Az én gyermekem, ne bántsák!” Hálából a miniszterré lett, gyűlölet helyett nyitást és közeledést hirdető Lukács Béla megépíttette a Gyulafehérvár-Zalatna kisvasutat, valamint az egykori román dajkájának szülőotthona felé vezető almásvölgyi utat Áz összefogás másik példájaként felújították a református templomot. Gyulafehérváron egyre gyakoribb a különböző felekezetű magyarok együttműködése. A város 70-80 ezerre tehető lakosságából közel 1.500 magyar, ebből közel 700 római katolikus, és valamivel több, mint 400 református. Pár százan már nem tartoznak egyik felekezethez sem. /Krónika (Kolozsvár) Hí Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke a választási eredményről és a várható koalícióról nyilatkozott az eszéki Új Magyar Képes Újságban. A kérdésre, hogy „miért döntött úgy a HMDK, hogy támogatásáról biztosítja dr. Ivó Sanadert, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnökét kormányalakítási szándékában”, az ügyvezető elnök a következőket válaszolta: „Néha a legkézenfekvőbb döntés is magyarázatot igényel. Ezért engedjenek meg egy rövid visszatekintést a közelmúlt történéseire. A HMDK, mint érdekvédelmi szervezet látszólag semleges politikát folytatott az egykori HDZ-s kormány alatt, de valójában ellenzékben volt, oda kényszerült. Annak idején magam is független képviselő voltam (kisebbségi társaimmal együtt), de a parlamenti vitában inkább ellenzékiként viselkedtem (viselkedtünk), és rendszerint ekként is szavaztam, illetve foglaltam állást az adott témában. Az akkori ellenzék ezért partnernek tekintett bennünket, így közvetlenül a 2000. január 3-ai választások előtt együttműködési megállapodást kötöttünk az SDP-HSLS koalícióval, később pedig, a megyei választások előtt a dr. Zlatko Kram ári ő úr által vezetett Liberális Párttal (LS). Utóbbival együttműködésünk - amely a kölcsönös megbecsülés talajára épült - rendkívül korrekt volt Kramariő úrral való kapcsolatunk ma is az, és - reményeink szerint - az marad a jövőben is. Országos szinten viszont az SDP vezette kormány a mi együttműködési készségünk ellenére is keresztülnézett rajtunk, inkább ellenfélként kezelt, és előzetes megállapodásunknak szinte egyetlen pontját sem teljesítette. Első helyen említeném a most leköszönő kormánynak a Horvátországi Magyar Református Keresztyén egyházzal kapcsolatos kötelezettségeit. Azután a foglalkoztatással, az újjáépítéssel, a magyar intézmények felszerelésével, ellátottságával kapcsolatos elvárásainkat. Ezek közül alig—alig teljesítettek valamit, a mostani választásokon pedig egyértelmű és egyoldalú háttértámogatást adtak a velünk szemben indulóknak. A kormánykoalícióban szerény erőt képviselő LS itt nem tudott segíteni, különösen azután, hogy Kramanö úr helyett Ivó Banac úr került a párt élére. Válaszom tehát: a fenti okokból már a választások előtt eldöntöttük, hogy a jövőben a jobboldalt fogjuk támogatni szerény lehetőségeink szerint, attól függetlenül, hogy az országnak milyen »színezetű«
