Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
2004. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 “Lumpen” Mónikával az élen AZ ORSZÁG A RENDŐRÁLLAMISÁG FELÉ HALAD Idehaza minden rossz irányba halad. Mégis, ami a legszembetűnőbb, a demokrácia felpuhítása. Az ügynök vezette kormányunk alatt egyre gyakoribb, hogy betiltanak tüntetéseket alkotmányellenesen. Amíg az Orbán-kormány ideje alatt ilyenre nem került sor, az elmúlt másfél év nem nélkülözte az efféle tiltást. Legutoljára a Lelkiismeret 88 Csoport, Medgyessy Péter kormányfő háza előtt szeretett volna demonstrálni. 80-100 emberről volt csak szó. Az ok pedig az, hogy egy éve az ügynök múltú miniszterelnökünk Adrian Nastaséval, a román miniszterelnökkel, a budapesti Kempinski Szállóban közösen ünnepelték Románia nemzeti ünnepét december 1-én, Erdély elcsatolá- sának évfordulóját. Elsején a Gesztenyéskertben volt a gyülekező és onnét a Jagelló úton keresztül vonultak volna a Stromfeld Aurél úton lévő Medgyessy villához. A rendőrség a közlekedés akadályozására hivatkozott, holott az adott terület gyéren lakott és a közlekedés szempontjából jelentéktelen. Már több alkalommal, hasonló indokkal tiltottak be tüntetést. Ha pedig mégis megtartották, a rendőrség a kádári időkre emlékeztető brutalitással verte azt szét. A brutalitáson nem lehet csodálkozni, hiszen az országos rendőrfőkapitány, túl azon, hogy zsidó és túl azon is, hogy a diktatúra alatt ő is ügynök volt és jelentéseket írt bizonyos csoportokról, emberileg alkalmatlan erre a beosztásra. Kinevezésénél leginkább politikai szempontok domináltak. A tüntetés elutasítása után, a szervezők másik három helyet jelöltek meg a gyülekezésre és útvonalra. Miután nem kaptak elfogadható választ a beadványra, az egyik útvonalon megkezdődött a gyülekező. A hazai törvények szerint, sem a rendőrségnek, sem a bíróságnak nincs joga egy tüntetést betiltani, mindössze a helyszínen vagy az időponton való változtatáshoz ragaszkodhatnak. Amióta a belügyminiszter Lampert Mónika, olyan apróságra mint jog vagy alkotmány, nem igazán ügyelnek az “elvtársak”. Lampert Mónika és Salgó László, ahogy a népnyelv mondja a zsák és foltja. December 1-én este 8 órakor a Gesztenyéskertben, mintegy 60-80 ember gyűlt össze, zömében idősek, a Lelkiismeret 88 Csoport szervezésében. Már akkor feltűnő volt a közlekedés akadályozásának aránytalansága, melyet nem az ott várakozó tüntetők követtek el, hanem a több száz kivezényelt rendőr, akik teljesen értelmetlenül és minden indok nélkül, elkezdték a járműforgalom elterelését. Már akkor látszott, hogy nem a tüntetés feloszlatása a cél, hanem egyfajta brutalitás és megfélemlítés. Ezt követően a két-háromszoros túlerőben lévő rendőrség körülzárta a “tömeget” úgy, hogy abból senki sem tudott távozni. Az sem zavarta a rendfenntartókat, hogy a rendőrségi törvény 59. Paragrafusa kimondja: “Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről való eltávozásban.” Ismét hangsúlyozom, mióta Sajgó László áll a rendőrség élén, a bűnüldözés szempontjából a rendőrség kívánnivalót hagy maga után, viszont remekül fel lehet használni politikai célokra. A tüntetés alkalmával a rendőrség igen brutálisan megkezdte a tömegből egyes személyek kiemelését és elhurcolását. Végül este 8 óra után sikerült feloszlatni a tüntetést. Érdekes volt megfigyelni, hogy a rendőrség ugyanolyan kíméletlenül járt el az ott tartózkodó újságírókkal, mint a tüntetőkkel. Az elhurcolt demonstrálókat a hírhedt Maros utcai rendőrségre vitték, ott felvették az adataikat, majd némi fenyegetőzés után elengedték. A tüntetés vezetőjét, Kocsis Imrét, aki öt gyermek édesapja és aki értelmiségi létére csak mint takarítóként tud elhelyezkedni, a Maros utcából a Gyorskocsi utcába szállították át. Kocsis Imre politikai fogolynak tekinti magát, hiszen végül is az volt. A jogszerűtlen és brutális intézkedés miatt éhségsztrájkba kezdett. December 3-án, gyorsított eljárásban, az 56 utáni eljárásokra hasonlitó tárgyalás keretein belül megkezdődött a büntetőpere. Az egész bírósági komédia a diktatúrára hasonló rossz ízű politikai eljárás volt. A tárgyalás napjára szépszámú tömeg gyűlt össze a bíróság előtt. A perrendtartás szerint nyílt tárgyalást kell ilyenkor tartani. Miután a tömeg egy része, törvényadta lehetőségével élve betódult a bíróság épületébe, a rendőrség ismét brutálisan kiszorította az épületből. Azt, hogy a törvény által biztosított nyílt tárgyalásra csak néhányan mehettek be, ez a bírói gyakorlat megcsúfolása volt. A bírósági komédia végén, Kocsis Imre megrovásban részesült. Erről a büntetésről egy régi, de nagyon jellemző vicc jut az ember eszébe. Vlagyimir Iljics Lenin alapjában véve jó ember volt, mert egy alkalommal visszaadta a gyerekek elgurult labdáját, noha halomra is lövethette volna őket. Esetünkben valami hasonló történt. Kocsis Imra “megúszta” egy figyelmeztetéssel. Az, hogy milyen kétarcú a rendőrségi vezetés, azt a következő példa is mutatja: Néhány hete a zalaegerszegi börtönben öngyilkos lett egy hírhedt cigány bandita. Felgyújtotta a celláját és füstmérgezés végzett vele. Az illető jól ismert a bűnözők körében, világ
