Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004 Karácsony A polihisztor Kós Károly Aki erdélyi volt, és az is maradt - Isten különös ajándékai Fábián Gyula Másszorvoltak „Hajlékot Istennek, hajlékot embernek Kőből, cserefából raktál a léleknek...” MNO - Kányádi Sándor köszöntötte Erdély legismertebb művészét, tanítóját, építészét és íróját, Kós Károly tanár urat, szerkesztőt, közéleti nagyságot a fenti kezdő sorokkal egyik születésnapi évfordulóján. Budapesten, a Kós Károly Kollégiumban tizenötödik alkalommal emlékeztek a diákok, tanárok, tisztelők és követők nagy művészünkre. Kós Károly erdélyi volt és maradt, mert amikor az első világháború zavaros napjai és bonyodalmai után egyetemi katedrával kínálták meg Budapesten, azzal hárította el a megtisztelő megbízatást: most otthon, Erdélyben nagyobb szükség lesz ránk. 1956 után, a színházi élet hazai összeomlása, majd tétova kibontakozása idején a Marosvásárhelyi Székely Színház együttesét sok unszolás után (az otthoni hatalom közreműködésével) meghívták Budapestre. Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájának utolsó szavai ezek voltak: fegyverrel-hatalommal el lehet hallgattatni a szavakat, de az igazságot, mely túléli a győzteseket, elnémítani többé nem lehet. Alig akart vége szakadni a tapsnak. Ha ösz- szeomlott Magyarország, vigasztalással érkezett Erdély, és megfordítva. Kós Károly egyik alkalommal törökországi tanulmányút- járól beszélt. Ázsiában magunkat kutattam, mondta az európai építész. Mert Sztambul magában rejti a nagy pusztai birodalmak eltemetett építészeti emlékeit. Miért más a török épületek aránya-formája, a díszítése? Először anyagában, aztán robosztusabb formájában, no meg a keleti ember díszítésének gazdagságában. Kós Károly kereste, és meg is találta azokat a stílusjegyeket, amelyek a paraszti, (hazai) építészet megoldásaiban hordoztak hasonló motívumokat. A híres Vaíjúvár falai azt bizonyítják, hogy Erdély hadak járta földjén még a családi otthonokat, kúriákat is úgy kellett megalkotni, hogy védelmezni is lehessen. A második világháború és a fosztogató csoportok természetesen minden mozdíthatót elhordták, de a falak kiállták a nehéz időket. Abban az épületben írta regényei egy-egy kötetét, hiszen a Varjúnemzetséghez ez a táj, ez a „vár” jelentették az ihletet, de néprajzi gyűjtései, Kalotaszeg múltjának kutatása, rajzai-metsze- tei is itt születtek. Kolozsvári otthona is műhellyé name- sedett, mert azt az örökölt nyugtalanságot, amely élete mozgatója volt, máshonnan irányították. Ő a felülről érkező útmutatást mindennél többre tartotta. „Nem szabad bezárkózni! Nem engedhetünk a kényelmesebb szobai száműzetésnek.” És nvitott volt az aitó a ió szándékkal érkezők előtt. Egyszer megemlékezhettem az utolsó látogatásról. Téli hóesésben Gy. Szabó Bélával mentünk jókívánságot mondani, s a fametsző-festőművész Hónapok című frissen megjelent kötetét vittük ajándékba. Tanít- ványi szeretettel-hálával - olvasta Károly bácsi az ajánló sorokat, és könnyekbe homályosuló szemmel, megfogyott karokkal ölelte át a hetvenöt éves barátot a kilencvenéves Kós Károly, s csak annyit mondott: „Ebben te lettél a mester, Béla.” Micsoda pillanat volt! Most, amikor mindezek az emlékek szobámban megelevenednek, úgy érzem, valami olyan élményeket nyertem volna a sorstól, az élettől, amelyek bizonyítják, hogy azok a „másszor voltak” az Isten különös ajándékai. Milyen szegények is volnánk nélkülük! És milyen nagy nemzeti vétek, hogy ritkán emlegetjük őket, akikkel gazdagabb a mi elmúlt századunk sok dicsekvő nagyobbaknál. Shakespeare-i burleszk A potrohos lovag, Falstaff a Magyar Színházban Metz Katalin A termetes lovag, a vásott, vén hazudozó a shakes- peare-i univerzum egyik emblémája. A rovott múltú, potrohos Falstaff állítólag II. Erzsébet kívánságára lett egy új bohózat főszereplője, amúgy a korábbi IV. Henrik című királydráma egyik fontos figurája, akinek kalandjait a nagy Will A windsori víg nők című komédiájában örökítette meg. Ha igaz, alkalmi ünnepségre, megrendelésre íródott 1597-ben, a Térszalagrend Szent György-napi avatóünnepélyén mutatták be. A darab, egyik kritikusa szerint, „össztársadalmi burleszk: a lo- vagság és a polgárság - a romantika és a realizmus - együttes paródiája”. Vaskos iróniája mögött azonban ott lappang az angol népiélek is, az Erzsébet-kori vidék görbe tükrében. Figuráit alaposan elpáholja a drámaköl- tő-zseni találékonysága. A fondorlatos szerelmi szélhámosságában kinevettetett, mázsányi lovag pedig még Verdit is operaremek írására ihlette. A windsori víg nők újabb bemutatóját ma este a Magyar Színházban láthatja a közönség Pinczés István rendezésében, aki a Hevesi Sándor téri színházhoz szerződött művészként ezzel a színrevitelével debütál új teátrumánál. A címszerepet ifj. Jászai László játssza, Fordét Mihályi Győző, Page-et Szakácsi Sándor. A megkísértett asszonyok, Fordné és Page-né szerepében pedig Császár Angélát és Hámori Ildikót láthatjuk. Föllép továbbá Béres Ilona, Ruttkay Laura, Jegercsik Csaba, Csema Antal, Őze Áron, Csurka László és sokan mások. A díszleteket Szlávik István, a jelmezeket Tordai Hajnal tervezte, koreográfus Fincza Erika. A két részben játszott komédiát Márton László és Révész Ágota fordításában játsz- sza a Magyar Színház. "Önvizsgálat szükséges ahhoz, hogy másokat megértsünk." Teleki Pál
