Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
2004 Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Az ország „komédiása” megállapította HAZÁNK LAKOSSÁGA JÓL ÉL Egésznapos vitára került sor az országgyűlésben, mely a lakosság életkörülményeit volt hivatott megtárgyalni. Az életkörülményekről annyit, hogy a miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc, a Tisztelt Házban a felszólalása alkalmával, „mély szakmai hozzáértéssel” megállapította, hogy „nagy a jólét az országban”. Lett is ebből vita, vagy inkább kutyakomédia, amikor is a képviselő urak és hölgyek egymást „mószerolták”. Mégis most nem erről a vitáról, mely alulmúlt mindent, szeretnék írni. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy a szócsatában az ellenzék érvelt, amire a szociál-liberálisok hazug demagógiával válaszoltak. Nem célom, hogy a miniszterelnököt megcáfoljam, hiszen még azt sem érdemli meg. Egyszerűen csak tisztánlátás céljából teszem, s kezdem a legkiszolgáltatottab- bakkal, a nyugdíjasokkal. Több mint hárommillióan vannak. Közülük egymillióan a létminimum alatt élnek. Itt a létminimum szó csalóka, mert egy konszolidált angol családban többet költenek az otthon kedvenc házőrzőjére, mint amennyi hazánkban hivatalosan a létminimum. Az a nyugdíjas, aki ebből tengeti az életét, ha kifizeti a fűtést, a villanyt, a gázt, kiváltja a gyógyszereit, akkor már ruhára és étkezésre „nincs gondja”. Amióta a bal-liberálisok vannak hatalmon, a földgáz több mint 40 százalékkal, a villanyáram harminccal emelkedett, ami pedig a gyógyszereket illeti, azok áremelkedése ma már követhetetlen. Jelenleg a létminimum egy napra eső összegéből egy kiló sertéshúst is alig lehet kapni. Ebből az összegből tengődik a nyugdíjasok egyharmada. Szó nincs arról, hogy a nyugdíjak ezen idő alatt ne emelkedtek volna, mint ahogy az infláció is meglódult. Csakhogy ez az emelés oly csekély volt, hogy nem változtatott szinte semmit az életükön. Olyan ez mint a fuldokló, aki néhány másodperccel tovább kap levegőt. A hazai nyugdíjak az uniós átlagnak még csak a 15 százalékát sem teszik ki, noha az árak már rég utolérték az osztrák árakat. Az egészségügy, a kórházak állapota katasztrofális. Éppen e sorok írása előtt egy nappal, egy 84 éves asszony, aki hat kilométerre lakik a mentőállomástól eszméletét vesztette agyvérzés gyanújával. Az orvos sürgősségi hívására a mentő négy óra múlva sem érkezett ki. Végül az idős eszméletlen asszonyt begyömöszölték egy személyautóba és bevitték a kórházba. Ilyen és hasonló kis magyar horrorral naponta találkozunk. Ezeknek a senkiháziaknak néhány hónap alatt sikerült szétverni a postát, megfélemlíteni a rendőrséget, padlóra küldeni az egészségügyet és jelenleg a mentőszolgálatot próbálják felszámolni, és akkor jön egy ilyen KISZ- titkárból átvedlet veretes hazudozó és kijelenti, hogy az ország jólétben él. Nem elég az ország nyomorúsága, még gúnyolódik is rajta. Ebben a miniszterelnök által felvázolt jólétben a gyermekek 40 százaléka éhezik. Minden második, harmadik gyerek korgó gyomorral megy az iskolába, ahol jobb esetben délben ebédet kap. A családok többsége napi gondokkal küzd. Hol van már a szociális jólét társadalomi illúziója. Vagy az ingyen tankönyv, a reggeli tej, a térítésmentes utazás a diákoknak az iskola és a lakóhely között. A megígért hűségjutalom az egészségügyben dolgozóknak és még estig lehetne sorolni. A pesti humor szerint a Szocialista Párt tagjainak kiadta a jelszót, aki nem lop az államtól az saját családját rövidíti meg. Néhány napja a tévén keresztül az egész ország láthatta azt a hatalmas háztömböt Veszprémben, ahol kikapcsolták a fűtést, mert a lakók 14 millió díjfizetési hátralékot halmoztak fel és a gázszolgáltató vállalat már nem hitelezett tovább. Családok apró gyermekekkel dideregtek a Hitetlen lakásokban. Tévedés ne essék, ilyen és hasonló esetek mindennaposak, csak eddig a média egy része hallgatásba burkolózott. Itt kell azt is elmondani, hogy Veszprém még a jól prosperáló városok közé tartozik. Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy a tízemeletes épületben a liftek sem működtek, mert a villanyt szintén kikapcsolták. Nagy a jólét, módja Gyurcsány. Hát persze, neki valóban nagy a jóléte, hiszen az utóbbi tíz évben, pártkapcsolatai révén hárommilliárd forintos vagyonra tett szert és a napi tiszta bevétele egymillió forint. Ezzel szemben reggelenként a posták előtt feketéllik a tömeg, mert az emberek többsége már azt sem tudja kivárni, amíg a házukig elér a postás a segéllyel. Egy alkalommal, magam is beálltam közéjük, mert egy felmérést készítettem egy újság részére. Asszonyok álltak sorban a hidegben, Karjukon csecsemő. A kicsinyeknek a hidegtől már piros volt a fülük és az orruk. Minden második hiába várt, nem kapott semmit, pedig a gyereknek akartak venni tejet és kenyeret. És akkor jön a milliárdos miniszterelnök és kijelenti, hogy jól élünk. Mindezt mondja október 23-a előestéjén. Az Orbán-kor- mány alatt is nehéz volt az élet, de legalább megvolt a remény, és akkor embernek nézték a nélkülözőt is. Most minden reménytelen. Másfél év múlva ismét választások lesznek. Majd valami kis alamizsnát szétszórnak a tömeg között, és ha ez kevésnek bizonyul, megcsalják a választást. Az elvtársak már ismerik a csíziót. A legocsmányabb mocsok folyik reggeltől estig, és zúdul arra aki bekapcsolja a tévékészüléket. Hallhatja napestig, hogy ,jól élünk!”. Elkészült egy film Nagy Imréről, illetve az utolsó két évéről, egészen a kivégzéséig. A záró filmkockán a volt miniszterelnök azon kesereg, hogy majd azok fogják rehabilitálni, akik vesztőhelyre küldték. A filmnek máig érő tanulsága, mely a Gyurcsányoknak és az elvtársainak is szól, hogy nagyon vigyázzanak, mert a sors forgandó, pláne október huszonharmadika környékén. "A kommunizmus soha nem volt a nép forradalma. Egy kis vérszomjas, bután teoretikus, szadista értelmiségi csoport, a kivételezettek üzlete volt. A nép - a paraszt, a munkás, az értelmiségi - soha nem érezte a kommunizmust forradalomnak, sem a maga ügyének." Márai Sándor
