Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
2004. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa A nagy sakkozó Erkel Ferenc nagy sakkozó volt. Nemes szenvedélye a napnak minden órájában sarkallta. Még a Nemzeti Színház színfalai között is tartott sakktáblát, hogy minden percét a hatvannégy kockás művészetnek szentelje. És megvert mindenkit, mert sakkozónak is volt akkora, mint zenésznek. A Hunyadi László egy előadása közben körülnézett a mester a színpadon: kit keverhetne egy kis parázs sakkozásba? Hiszen van elég idő: alig jár még az óra fél hétre. Nem volt ott senki más, csak egy kacagányos vitéz: Korcsek a kórista. Nappal csizmadia mester, este énekes: tenor prim. Biz’ egy kicsit kapálatlan hang, de az nem baj, mert a kis szürke tüskés bajuszu Korcsek bácsi, különben igen hasznavehető ember: jeles mimikus és apró cigányszerepek kitűnő játszója. Haj, de tndta fújni azt a keserves nagyidai nótát! Erkel megcsípi a kacagányánál fogva:- Jöjjön, Korcsek, játszunk egyet hirtelenében! Korcsek szónélkül megy. Erkel a színfalak mögött leül a sakktábla mellé: Korcsek letelepszik vele szemben.-No, ne vesztegessük az időt! Kezdem én! - mondja Erkel és szép spanyol gambit reményében kilép a két paraszttal. Korcsek lekönyököl az asztalra és le nem veszi a szemét a tábláról. De nem húz. A percek múlnak. Korcsek összeráncolja szemöldökét, futyürész, majd titkos értelmű szavakat mormog. De csak nem húz.-Szent Isten! - gondolja magában Erkel, - micsoda hatalmas sakkozó lehet ez, hogy már az első húzáson is így gondolkodik? És örvendez a szíve mélyén. Mindazonáltal váija, hogy mozduljon már a félelmetes ellenség. Korcsek azonban csak tovább mereszti szemét és lógázza a lábát. Végre az ügyelő csenget, mindjárt kezdeni kell a nyitányt.-No, de hát húzzon már, édes barátom! - szól Erkel türelmetlenül.-Én? - álmélkodik korcsek.-Maga hát!-De én, kérem alássan, nem tudok sakkozni. * * Ibsen, az „analfabéta” A neves norvég drámaíró, Rómában a Via Nazionalén sétált, és egy vörösbetüs plakát ragadta meg a figyelmét, amelyet nagy tömeg állott körül. Közelebb ment, szemüvege után nyúlt, de akkor vette észre, hogy otthon felejtette. Mivel szemüveg nélkül nem tudta elolvasni a falragaszt, udvariasan megkérdezte a mellette álló embert: Megmondaná nekem, mi áll ezen a hirdetményen? Az illető sajnálkozva vont vállat: Megbocsásson, drága uram, de én is analfabéta vagyok. A plébánost megállítja a kolhoz - közismerten ateista - párttitkárát:-Hallom fiam, hogy nálatok künn a kolhozban Borcsa haldoklik. Ne menjek el meglátogatni? A párttitkár elneveti magát:-Na, fötisztelendő urat aztán alaposan megtréfálták! A Borcsa nem egy öregasszony, hanem tehén... És azt tudja plébános úr, hogy a marhák nem hisznek Istenben. A plébános szelíd mosollyal így válaszol: - Nekem mondod édes fiam...? * A múzeumban érdeklődik egy diák csoport:-Bácsi, hol vannak azok azt aktfestmények?-Most a második emeleten vannak, állandóan át kell akasztani őket, hogy a szőnyegek egyenletesen kopjanak - feleli a teremőr. * Orvosi vizsgálat -Mennyi is a súlya?-Hatvan kiló, doktor úr.-És mi volt eddig a legnagyobb súlya? -Nyolcvanöt kilo.-Hm... és a legkisebb?-Három kiló húsz... Mária Terézia, a túlzott erényvédelmi intézkedéseiről is ismert uralkodó, egy ízben magához hivatta mindenható kancelláiját, Kaunitz herceget, s közölte vele:-Herceg, megparancsolom, hogy élvhajhász, kicsapongó életű férfiak ne kaphassanak ezentúl tiszti rangot. Kaunitz, aki nagy barátja volt a női nemnek, s akinek intim kalandjairól egész Bécs beszélt, a császári parancsra szelíd nyomatékkai megjegyezte:-Felség, ha néhai császári atyjaura ugyanúgy gondolkodott volna, mint felséged, akkor én az örmesterségnél nem vittem volna feljebb... * A zöld disznó zöld volt és legelészett a zöld mezőn. Arra ment a farkas, de nem ette meg, mert nem vette észre. Később arra ment a tehén és megette, mert nem vette észre. * Egy részeg fellszáll az autóbuszra, és leül egy öregasszony mellett. A néni végigméri, majd rosszalóan megszólal: -Fiam, te a legjobb úton haladsz a pokolba! A részeg felugrik: - Afene, már megint rossz buszra szálltam!
