Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. november 18 Mádl Ferenc: “Van még tartozásunk ’56 eszméinek” Október 22-én a Műegyetemnél kezdődtek az idei 56-os megemlékezések Az ’56-os szabadságharc eszméi és céljai eddig csak részben valósultak meg, Magyarország sok tekintetben nem lett olyan igazságos, amilyennek az egykori felkelők látni szerették volna - fogalmazott Mádl Ferenc a Műegyetem 1956-os megemlékezésén. „Évtizedeken át némán őrizték annak az emlékét, hogy 1956 októberében a főbejárathoz vezető lépcsőn lett az egyetem egyik hallgatója a szabadságharc egyik mártírja” - kezdte beszédét Mádl Ferenc az Egyetem aulájában tartott ünnepségen. Az államfő hangsúlyozta: a forradalom mást jelentett és jelent az embereknek, a nemzetnek és a világtörténelemnek, ugyanakkor valamiben mindenki számára ugyanazt jelenti. Azt, hogy alapvető meghatározója a szabadságvágy és a lélek megrablása elleni tiltakozás volt. Ez robbant ki az akkori fiatalokból és a nemzetből, mert nem lehetett tovább elviselni a mindenki számára elviselhetetlen diktatúrát. "Azok a célok, amelyekért 1956-ban a magyar forradalomban oly sokan áldozták életüket, eddig csak részben valósultak meg. Mégis ma nem kis részben nekik köszönhetjük, hogy olyan világban élhetünk, amely erősíti hitünket a nemzet és az egyének jövőjének kibontakozásához” -jelentett ki, majd így folytatta: a magyar nép forradalmának és szabadságharcának célja a szabadság és a demokrácia volt. Mint mondta, milliós még a szegények és gyengék serege, egészségből, műveltségből túl sokaknak jut még túl kevés, politikai közéletünk kultúrája, hitünk, nemzeti és európai hagyományaink ereje megújulásra szorul és a határon túli magyarságnál többet kellene törlesztenünk alkotmányos adósságunkból, hiszen ők támogatták a forradalmat és remélték, hogy a nemzet egységét láthatják benne. „A forradalomban a közvagyonhoz senki sem nyúlt. Ma viszont védeni kell, ugyanúgy, mint szabadságunkat és közbiztonságunkat, ugyanakkor az életre, az ifjúságra, a családra és erkölcsi erőnkre is nagy szükség van ma, mert ez a jövő záloga. A forradalom és becsülete ellen tevőknek az áldozatok, a mártírok, a sortüzek halottai, a bebör- tönzöttek, a megalázottak már szeretnének megbocsátani. Akinél még van júdáspénz, el kellene már dobnia" — mondta Mádl. A köztársasági elnök végezetül kiemelte, ma már világszerte tudják, hogy 1956-ban az volt az európai történelem, ami Magyarországon történt, és tudják azt is, hogy a magyar forradalom lett a monolitikus, pártállami világbirodalom végének kezdete. Az ünnepségen a résztvevők, köztük Mádl Ferenc, Lom- nici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Kóka János gazdasági miniszter, Kovács Árpád az Állami Számvevőszék elnöke, Baráth Etele tárca nélküli miniszter, Molnár Károly, a BME rektora megkoszorúzták a forradalom mártírjainak emléktábláját az egyetem aulájában. A megemlékezés után az ünnepség hagyományainak megfelelően a részt vevő hazai és határon túli fiatalok és meghívottak zászlós, fáklyás menete korabeli teherautókkal indultak el a Műegyetem épülete elől a Bem térre. A Bem térről a résztvevők átvonultak a Kossuth térre, ahol este 7 órakor fellobbant a forradalom lángja. *** Shakespeare-i burleszk A potrohos lovag, Falstaff a Magyar Színházban Metz Katalin A termetes lovag, a vásott, vén hazudozó a shakespeare-i univerzum egyik emblémája. A rovott múltú, potrohos Falstaff állítólag II. Erzsébet kívánságára lett egy új bohózat főszereplője, amúgy a korábbi IV. Henrik című királydráma egyik fontos figurája, akinek kalandjait a nagy Will A windsori víg nők című komédiájában örökítette meg. Ha igaz, alkalmi ünnepségre, megrendelésre íródott 1597-ben, a Térszalagrend Szent György-napi avatóünnepélyén mutatták be. A darab, egyik kritikusa szerint, „össztársadalmi burleszk: a lo- vagság és a polgárság - a romantika és a realizmus - együttes paródiája”. Vaskos iróniája mögött azonban ott lappang az angol néplélek is, az Erzsébet-kori vidék görbe tükrében. Figuráit alaposan elpáholja a drámaköl- tő-zseni találékonysága. A fondorlatos szerelmi szélhámosságában kinevettetett, mázsányi lovag pedig még Verdit is operaremek írására ihlette. A windsori víg nők újabb bemutatóját ma este a Magyar Színházban láthatja a közönség Pinczés István rendezésében, aki a Hevesi Sándor téri színházhoz szerződött művészként ezzel a színrevi télé vei debütál új teátrumánál. A címszerepet ifj. Jászai László játssza, Fordét Mihályi Győző, Page-et Szakácsi Sándor. A megkísértett asszonyok, Fordné és Page-né szerepében pedig Császár Angélát és Hámori Ildikót láthatjuk. Föllép továbbá Béres Ilona, Ruttkay Laura, Jegercsik Csaba, Csema Antal, Őze Áron, Csurka László és sokan mások. A díszleteket Szlávik István, a jelmezeket Tordai Hajnal tervezte, koreográfus Fincza Erika. A két részben játszott komédiát Márton László és Révész Ágota fordításában játsz- sza a Magyar Színház.
