Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
2004. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 tropovics-tanítvány Mischa Maisky, a rigai származású csellóművész, aki 1973 óta a szabad világ s az öt kontinens gordonkafenoménjeként járja a koncerttermeket. A zenevilág legnagyobbjai közt ünnepelik. Boccherini népszerű D-dúr csellókoncertjét adja elő a Luzerni Fesztiválvonósok kíséretében, akiket szólója közben expresszív fejmozdulatokkal vezényel. Vonója nyomán hol szárnyaló, hol pilleröptű dallam száll, játéka természetes, mintha a nádat lengetné a szél. Aztán Haydn C-dúr csellóversenyében mély ívelések követik a lepkekönnyedséget - mintha leheletnyi fájdalom búgna föl Maisky Montagnana mestercsellóján. Az Adagiót követően vibrálóan csillogó, féktelen allegro zárja a mágikus hangulatú hangversenyt. Az amúgy tartózkodó - jobbára - bécsi közönség tombolva ünnepel. Mischa Maisky viseletével is a nonkomformista művészt sugallja - de hát nem voltak-e nonkomformisták a legnagyobbak is, Mozart, Beethoven és mások? -, rövid ujjú, napsárga selyemzakójában, fekete ingének nyakkivágásában csillogó ékszerrel lezserül köszöni meg a tapsot. Szuverenitása nem tűri a konvenciókat, szuverenitását pedig világszerte elismert előadó-művészete igazolja. A terem hirtelen elcsöndesül, ráadásként Bach Sarabande-ja következik; a művész 2000-ben nyolcvan koncertből álló Bach-maratont játszott végig az öt földrészen. Jó hír, hogy Mischa Maisky Bach-szólóestet tart itt, a kismartoni Esterházy-kastélyban, és ősszel Budapesten is föllép. A Mózes Miskolcon Hosszú szünet után színre kerül Madách műve Jeney Edit Évtizedeken át játszotta a budapesti Nemzeti Színház Madách Imre Mózes című drámáját, Sinkovits Imre máig emlékezetes alakításával. Majd hosszan tartó megszakítás után ma Csiszár Imre rendezésében, Gáspár Tibor főszereplésével a Miskolci Nemzeti Színház mutatja be újból e nemzeti alapművet. A miskolci színház lapjában, a Színházi Estékben a most bemutatandó műről így vall Csiszár: „Mit tett Madách? Választott egy bibliai témát, hogy a magyarokról beszélhessen. A zsidók egyiptomi fogságával példálózott, az ő szabadulásukkal és az ő Kánaánhoz vezető útjukkal, de a magyar szabadságról beszélt. A szabadságról.” A rendező nem ismeretlen a miskolci közönség körében, hiszen 1979-1988 között ő volt színházuk művészeti vezetője. Sokan azóta is ezt az időszakot tartják a színjátszás fénykorának városukban. Az utóbbi néhány évben ismét láthattak a miskolciak egy-egy darabot Csiszár Imre rendezésében. Egyébként Miskolcon ő vitte színre még 1984-ben Madách másik drámáját, Az ember tragédiáját is. E rendezése - a színészek által játszott, de marionettfiguraként mozgó Ádámmal és Évával - annak idején komoly vitákat keltett. Győzött a Lantos-törvény Antiszemitizmust figyelő ügynökséget létesítenek Amerikában A főbb amerikai zsidó szervezetek üdvözölték egy új amerikai törvény elfogadását, amely kötelezi az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy kísérje figyelemmel az antiszemita megnyilvánulásokat szerte a világban, és készítsen éves jelentést az egyes országok-ban a zsidókkal szemben tanúsított magatartásáról. MNO. Tom Lantos demokrata párti képviselő, az amerikai kongresszus egyetlen holokauszt-túlélője terjesztette be a képviselőházban és a szenátusban a hét végén jóváhagyott törvényt, válaszul arra, hogy szerinte növekszik az antiszemitizmus Európában és a Közel-Keleten. A hónapokkal ezelőtt elkezdett lobbizás során számos támogatója akadt a Lantos-tervezetnek. Az ügy mellé állva a Holokauszttanulmányok David S. Wyman Intézete levelet küldött Colin Powell külügyminiszternek, aki előzetesen ellenezte a törvényt. Ezt 107 befolyásos személy írta alá, köztük az egykori republikánus alelnökjelölt, Jack Kemp, a volt amerikai ENSZ-nagykövet, Jeanne Kirkpatrick, a CIA egykori igazgatója, James Woolsey, valamint Richard Perle, a Bush-kormány védelmi tanácsadója. Az aláírók szerint a törvényjavaslattal kapcsolatos kormányzati hozzáállás „a múlt rossz emlékeit idézi. A holokauszt idején a külügyminisztérium mindent megtett, hogy elfeledtessék Hitler áldozatainak zsidó voltát." A külügyminisztérium azért nem támogatta az antiszemitizmus-ellenes törvényt, mert attól tartott, hogy más vallási vagy etnikai csoportokhoz viszonyítva kiváltságos elbánásban részesíti a zsidókat. Erre reagálva a Powellnek írt levél megjegyzi, számos olyan témával foglalkoznak a külügyminisztériumban, amelyekre ráillik a „kiváltságos elbánás" megfogalmazás: „Ilyen Tibet ügye, az emberkereskedelem elleni harc vagy a nők jogainak felkarolása." A törvény alapján az amerikai külügyminisztérium köteles évente, az emberi jogokról szóló szokásos jelentésében felmérni az antiszemitizmus alakulását szerte a világban. A külügyminisztériumban külön részleget állítanak fel, amelynek az lesz a feladata, hogy számba vegye az antiszemita cselekményeket, és stratégiát dolgozzon ki az antiszemitizmus elleni harcra. A említett pennsylvaniai központú Holokauszttanulmányok David S. Wyman Intézetének igazgatója, Rafael Medoff elismerését fejezte ki Tom Lantosnak és munkatársainak „a bátorságért és eltökéltségért, amellyel leküzdötték a külügyminisztérium támasztotta akadályokat és sikerrel vették az antiszemitizmus elleni küzdelem e kulcsfontosságú szakaszát". Joel Schindler, egy másik zsidó szervezet, a Szovjet Zsidóság Országos Tanácsának elnöke ugyancsak elismerését fejezte ki, hangsúlyozva, hogy a kongresszus „az antiszemitizmus elleni harc új eszközeit hozta létre".
